Harmincadik alkalommal adták át december 3-án, Helsinkiben a legrangosabb finn irodalmi kitüntetést, a legjobb regénynek járó Finlandia-díjat. A díjátadóra a Helsinki Városi Színházban került sor, a díjat a színház igazgatója, Asko Sarkola adta át. Az idei győztes Riikka Pelo lett Jokapäiväinen elämämme (Mindennapi életünk) című regényével, aki a rangos elismerés mellett 30 000 eurós pénzjutalomban is részesült. A regényt a színház igazgatója választotta ki egy hat könyvet tartalmazó listáról, amelyet a Finn Könyvkiadók Egyesülete által kinevezett háromtagú zsűri állított össze. A zsűri két újságíróból – Nina Paavolainen és Raisa Rauhamaa – és egy fordítóból – Juhani Lindholm – tevődött össze.
Az idei győztes, Riikka Pelo 1972-ben született Helsinkiben. Bemutatkozó regénye, a Taivaankantaja 2006-ban jelent meg. A regényírás mellett néhány forgatókönyvet is írt. 
Most díjazott regénye, a Jokapäiväinen elämämme a tragikus sorsú orosz költőnő, Marina Cvetajeva (1892–1941), és lánya, Ariadna Efron (1912–1975), azaz Álja élettörténete. A regény a két világháború közötti Oroszország részletes mentális képét rajzolja meg igen hitelesen. Az anya egy vallásos hívő és idealista, a lány egy pragmatikus empirista. A család sorsát a szovjet állami apparátus tartja ellenőrzés alatt, ezért párizsi önkéntes száműzetést vállalnak, ahol Cvetajeva férje, az orosz polgárháború után külföldre menekült Szergej Efron élt. Utóbbi azonban egy idő után a szovjet titkosrendőrség informátoraként kezdett dolgozni, az orosz emigráció fellazítását és az emigránsok hazatelepítését megcélzó Hazatérés Szövetség nevű szervezetben. A család tagjai az 1930-as években külön-külön visszatérnek Moszkvába, ahol Sztálin apparátusának vigyázó szemei előtt zajló életük nehézségekkel és paranoiával telített. A szerző, Riikka Pelo elsősorban az anya és lánya közötti fura kapcsolatot ragadja meg regényében. A család vitathatatlan hőse az anya, akinek ambíciója lányára is átragad, ő azonban – anyja nagy csalódására –, inkább a képzőművészetek, mintsem a költészet iránt érdeklődik. A nagyhatású történelmi regény szereplői saját ellentmondásos életüket élik az évtizedekig tartó társadalmi felfordulás közepette.
A döntőbe került másik öt mű: JP Koskinen Ystäväni Rasputin, Leena Krohn Hotel Sapiens, Hannu Raittila Terminaali , Asko Sahlberg Herodes és Kjell Westö Hägring 38 című regénye. Leena Krohnt a magyar olvasóközönség is ismerheti, hiszen három könyve is megjelent magyar fordításban: Emberruhában, Angyaltrombita és A nap gyermekei. Hannu Raittilának szintén jelent meg magyarul könyve: 2002-ben a Semmiben meg nem fogyatkozom című regény. A felsorolt szerzők közül hárman – Krohn (1992), Raittila (2001) és Westö (2006) – korábban már elnyerték a Finlandia-díjat.
A Finlandia-díjat egyébként a legjobb regény mellett két másik kategóriában is átadják: 1989 óta díjazzák a legjobb nem fikciós, ismeretterjesztő művet (Tieto-Finlandia-díj), 1997 óta pedig a legjobb gyerek- és ifjúsági regényt (Finlandia Junior-díj). A díjak feltétele mindhárom kategóriában, hogy finn állampolgár legyen a szerzőjük. A 2013-as Tieto-Finlandia-díjat Ville Kivimäki történész kapta – még novemberben – Murtuneet mielet (Megtört elmék) című könyvéért, amely finn katonák és háborús veteránok által az 1939–1945 közötti finn-orosz háború (az ún. téli háború) során elszenvedett mentális traumákat dolgozza fel. A győztes művet a Helsinki Művészeti Múzeum igazgatója, Maija Tanninen-Mattila választotta ki és díjazta. A Finlandia Junior-díj győztese – az átadásra szintén novemberben került sor – Kreetta Onkeli Poika joka menetti muistinsa (A fiú, aki elveszítette az emlékezetét) című könyvéért. Akárcsak a regénydíj győztese, a másik két kategória nyertesei is fejenként 30 ezer eurós pénzdíjban részesültek.
Forrás: booksfromfinland.fi, yle.fi, wsoy.fi, hs.fi, Wikipedia