Tom Clancy, a katonai-politikai thriller mestere újra kedvenc hősét, Jack Ryant állította a cselekmény középpontjába 2007-es regényében, a Célkeresztben. Ám ezúttal meg is duplázta az élményt: a tulajdonképpeni akcióhős az ifjabb Jack, míg az idősebb Ryan az Amerikai Egyesült Államok elnöki székéért száll harcba.
Ifj. Jack Ryan a Hendley Részvénytársaság alkalmazottja, látszólag tőzsdeügynök, valójában hírszerzési elemző. A Hendley Részvénytársaság, alias a Campus ugyanis a világ legtitkosabb hírszerzési és terrorelhárítási csoportja. Még az elnöki hivatal, a CIA, az FBI és a külföldi katonai hírszerzések sem tudnak a létezéséről. A Campust id. Jack Ryan előző elnöksége alatt hozták létre, és Ed Kealty jelenlegi elnök mandátuma alatt teljes titokban működik. Ed Kealty külpolitikája ugyanis hagy kívánnivalót maga után, különösen igaz ez a közel-keleti térséggel kapcsolatban. Még nagyobb baj az, hogy az elnök Amerika jól működő kém- és ügynökhálózatát háttérbe szorítva egyre inkább a robotkémek információira, adataira támaszkodik. Márpedig az emberi intelligenciát és problémamegoldó képességet nagy hiba számításon kívül hagyni…
A Campus tagjai tehát kipróbált veteránok, akiket technikai felkészültségük, fizikai erőnlétük, harcászati tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá tesz mind az irodai elemző munkára, mind a bevetésekre: John Clark, Domingo Chavez, Dominic Caruso, Sam Driscoll és ifj. Jack Ryan. Ryan eddig csak elemzőként segítette társait, irodai munkát végzett. Közben folyamatosan képezték ki harcművészetekre, fegyverforgatásra, és arra is vigyáztak mesterei, ne bánjanak kesztyűs kézzel vele, hogy bírja majd a megpróbáltatásokat. Bár az élete természetesen nem forgott veszélyben, megesett, hogy egy-egy alkalommal sérültebben tért haza a kiképzésekről, mint társai egy valódi bevetésről.
A Campus célja a felderítés és megelőzés volt. A különböző – baráti és ellenséges – országok ügynökségeinek, hírcsatornáinak, adatainak elemzésével, a releváns információk kiszűrésével próbálták már csírájában elfojtani a terrorista akciókat. Mihelyt olyan információ került birtokukba, mozgósították az operatív csoportot, amely a legnagyobb diszkrécióval csapott rajta egy-egy terrorista sejten, és hiúsította meg annak akcióját. Mire a bűnözők észrevették magukat, egy szupertitkos amerikai börtönben rohadtak.
Ilyen információ nyomán indul a csapat előbb Kairóba, majd sürgősségi utasítás nyomán Párizsba. Ám a szálak ez esetben bonyolultabbak, hogysem azt egy bevetéssel meg lehetne oldani. A fő mozgatórugó Riaz Rehan pakisztáni tábornok, aki a nagy iszlám kalifátus eszméjének él, megrögzött dzsihádista, és mindenáron le akarja váltani hazája civil vezetőségét, hogy katonai diktatúrát vezessen be. Több évtizedes munkája során kitűnő kapcsolatokat épített ki a legtöbb szélsőséges és terrorista csoporttal, ugyanakkor hazája kormányának is tagja. Ravasz, számító és minden hájjal megkent gazember, aki céljaiért mindenre képes: ha igazhitű hal meg terrorakcióiban, akkor az vértanú lesz, ha nem igazhitű, akkor azért nem kár… Rehan módszeres terrorakciókkal akarja kirobbantani Pakisztán és India között a háborút, több százezer ember esik áldozatául a terrortámadásoknak. Társa lesz terveiben – bár egészen más célkitűzésekkel – a dagesztáni származású orosz rakétatudós, Georgij Szafranov. Rehan kihasználja Szafranov szélsőségesen hazafias érzelmeit és ellopnak két atombomba-töltetet. A dagesztáni Moszkva és az orosz kormány ellen irányozná őket, Rehannak más tervei vannak…
Ezalatt otthon, Amerikába is zajlanak az események: az elnökválasztási kampány finisébe érkezve Ed Kealty vesztésre áll. Id. Jack Ryan a külkapcsolatok felülvizsgálatát, a terrorelhárító szervezetek megerősítését ígéri, valamint azt, hogy a terroristák pereit a civil törvényszékekről a jóval szigorúbb katonai törvényszékekre helyezi át. Ez természetesen nem mindeninek tetszik. Nem tetszik például Paul Laska cseh származású amerikai milliárdosnak, aki vagyona jelentős részét terrorista vádlottak védelmével szerezte, illetve szerteágazó kapcsolatai mélyen benyúlnak az alvilágba. Megrendeli tehát John Clark elfogását. John Clark id. Jack Ryan fegyvertársa volt a CIA-nál, ő volt a Szivárvány Kommandó (nemzetközi elit terrorelhárító csoport) vezetője, így számos titok tudója. Id. Jack Ryan előző elnöki mandátuma alatt teljes körű titkos elnöki kegyelemmel engedte nyugdíjba. Laska azt reméli hogy John Clarkon keresztül olyan kompromittáló adatokhoz jut, amelyekkel ellehetetlenítheti Ryant és biztos befutóvá teheti Kealty elnököt. Ám Clark nem hiába a világ egyik legjobb kommandósa: elmenekül üldözői elől, majd nyomozni kezd a megbízók után. Őt volt bajtársa védelmén kívül még az is sarkallja: nehogy személyén keresztül kiderüljön a Campus létezése. A nyomok egész Moszkváig vezetnek, ám itt elfogják üldözői. Módszeres kínzásokkal igyekeznek kiszedni belőle az információkat, de a tapasztalt veteránt nehéz megtörni: elhatározza, hogy inkább meghal semhogy kiadja, amit tud…
Az ellopott atomtöltetek körül is izzik a levegő: Szafranov kilövésre kész állapotban levő rakétákkal tartja sakkban Oroszországot. Követeli a fogvatartott dagesztáni terroristavezér, Iszrapil Nabijev szabadon bocsátását és Dagesztán katonai felszabadítását. A rakétakilövő állomás elfoglalására tett első orosz katonai kísérlet meghiúsult, a Szivárvány Kommandó jelenlegi vezetője a kockázati adatok elemzése után nem vállalja a küldetést. De nem gond, jön az amerikai szuperhős és megmenti a világot! Az orosz katonaság Moszkvában ráakad a félholtra vert és halálára készülő John Clarkra. Kimentik és felkérik a rakétakilövő állomás felmentő akciójának megszervezésére és levezetésére. Clark természetesen vállalja, csupán társát, Dom Chavezt kéreti maga mellé. Az akció sikeres, a terroristákat leszerelik, a rakétákat hatástalanítják. Igen ám, de csak az egyik rakétában van atomtöltet… Hol a másik atombomba? Na, de ezt már tényleg nem mondom el, még akkor sem, ha az eddig meséltek is csak morzsái az igazi történetnek…
Tom Clancy Célkeresztben című regénye teljességgel megfelel műfaji kategóriája követelményeinek: izgalmas, fordulatos olvasmány. Nekem talán kicsit sok a technikai adat: a fegyverfajtáktól a helikoptertípusokon át a megfigyelési kütyükig minden részletesen bemutatva, de van, akinél épp ez a nyerő. Nagyon erős a könyv képszerűsége, anélkül, hogy naturalista, horrorisztikus jelleget öltenének a leírások. Filmre méltó cselekmény. Ami a nyelvezetét illeti… na, itt vagyok nagy bajban. Egy ilyen hosszúságú akcióregény (több, mint hétszáz oldal!) nyelvezetének nagyon pörgősnek kell lennie ahhoz, hogy ne álljon, ne fulladjon le a cselekmény. A Célkeresztben választékos nyelvhasználata erre viszont semmiképp se jó. Egy köznyelvihez közeli, helyenként szlengesebb változat, rövidebb mondatokkal, a különböző karakterekhez igazodó különböző beszédmódokkal élvezetesebbé tenné az olvasást és letehetetlenné a könyvet. Ilyenkor nagyon bánom, hogy nem olvashatom eredetiben a regényt, így nem tudom megítélni, hogy fordítói hiba ez vagy inkább írói…