Szép Fülöp, a hideg és kegyetlen uralkodó vaskézzel irányította országát, miközben a családja darabokra hullott: fiait felszarvazták, lánya boldogtalan házasságban élt. A regényben elénk tárul a királyi élet kevésbé ismert világa. A vaskirály az Elátkozott királyok történelmi regénysorozat első darabja. Maurice Druon hétkötetes regényciklusa a 14. századi Franciaországba, az utolsó Capetingek és a százéves háború idejébe kalauzolja az olvasót.
A könyv fülszövegén George R. R. Martin, a Trónok harca szerzője így fogalmaz a regénysorozattal kapcsolatosan: „Higgyenek nekem, az én viszálykodó dinasztiáim nem vehetik fel a versenyt a valóságos királyi házak szövevényével. Akár a történelem, akár a fantasy rajongója, Druon regényfolyama a székhez kötözi majd: ez az igazi Trónok harca.” Az első kötet elolvasása után rögtön két dolog ötlött a fejembe George R. R. Martin ajánlásával kapcsolatosan: ez a regényfolyam (egyelőre annak az első kötete) nem szorul neves író ajánlására, az izgalmas, intrikákkal teli könyv megállja a helyét a történelmi regények között. Amint arra George R. R. Martin lelkesedéséből is következtethetünk, nagy valószínűséggel a Trónok harca szerzője Druon írásaiból is inspirálódhatott. A másik zavaró tényező az volt, hogy a regényt a fantasy műfajába sorolják, holott meglátásom szerint az csak elvétve tartalmaz a műfajra jellemző elemeket, már amennyiben a középkori fekete mágiát és az átokszórást annak tekinthetjük. És hogy végképp lezárhassuk a regényfolyam és a Trónok harca analógiát, előbbi közel sem tartalmaz annyi fantasy elemet, mint az oly híressé vált bestseller.
Az első kötet címadója nem más, mint IV. Fülöp francia király, más nevén Szép Fülöp, aki nem csak szépségéről volt híres, hanem szilárd akaratáról is. Központosító törekvései és kiváló külpolitikája Franciaországot előnyhöz juttatta közvetlen vetélytársaival szemben. Nevéhez fűződött a pápaság Avignonba való telepítése, a templomos lovagrend feloszlatása, a zsidók kiűzése és vagyonuk elkobzása, a lombard bankárok megadóztatása. Utóbbi intézkedések a háborúskodás fedezéséhez szükséges anyagiak pótlására voltak szükségesek, hiszen a francia hadsereg zsoldért szolgált.
A megszerzett hatalmi pozíciókat Franciaország hamarosan elveszíti, belebonyolódik a tragikus száz éves háborúba. Egy ország hanyatlása nagymértékben tudható be a vezetők alkalmatlanságának, ilyen királyok sora követte egymást a francia történelemben is. Maurice Druon nagyszerűen ragadta meg ezt a történelmi tényt, és megalkotta regényciklusát, amelyet találóan nevezett el Az elátkozott királyoknak. A sorozat első kötetében, amikor Szép Fülöp a templomos lovagrend felszámolásaként annak két vezetőjét máglyára küldi, Jaques de Molay nagymester megátkozza elítélőit: „- Kelemen pápa!… Guillaume lovag!… Fülöp király!… Egy éven belül Isten ítélőszéke elé idézlek benneteket, ahol elnyeritek méltó büntetéstek! Átkozottak! Átkozottak! Legyetek mind átkozottak, tizenharmadíziglen, fajtátok végezetéig!…” Az átok valóban fogott, az említett személyek egy éven belül mind meghaltak, az ország hanyatlani kezdett.
Druon igyekezett regényét a lehető legalaposabban dokumentálni, némi kutatással a szkeptikusabbak is megbizonyosodhatnak arról, hogy a történelmi adatok reálisak. Bizonyos eseményekről bővebb információval szolgálnak a könyv végére beillesztett történelmi jegyzetek. Olvasás közben nem a legpraktikusabb oda-vissza lapozni, de mindenképp hasznos, és a jól dokumentáltság jele.
Miközben a Vaskirály azon fáradozott, hogy Franciaországot egységessé tegye, a királyi udvarban zajlott az élet, és nem is akárhogyan: intrikák, szerelmek, ármánykodások, házasságtörések és cselszövések közepette. Történelmi hitelessége mellett a remekül megírt cselekmény teszi olvasmányossá a regényt. Nem maradhat el egy középkori regényből az erőszak, a kínzás sem: döbbenten szembesülhetünk, hogy az akkori embernek a nyilvános kivégzések jelentették a „kikapcsolódást”. Druon nagyon jól ötvözi a tudományos és a szórakoztató irodalmat, könyvében a két műfaj nem semlegesíti egymást. Nem egyszerű úgy történelmi regényt írni, hogy közben megmaradjon az egyensúly a tudományosság és a pörgős, szórakoztató cselekmény között. Ez a francia tollforgatónak sikerült.
A könyv nyelvezete könnyed, ám időközönként fejtörést okozhat a rengeteg név. Be kell vallanom, nem egyszer vissza kellett lapoznom, hogy tisztán lássak egy-egy karakter kilétét illetően. Nincsenek jól kidolgozott karakterek, egyikük sem lopja be magát könnyedén az olvasó szívébe. Ugyancsak hiányosak a tájleírások, a helybemutatások. Ez szerintem annak tudható be, hogy az író mindvégig a pörgős cselekményre összpontosított.
Mindent egybevetve A vaskirály egy remek történelmi regény, amely egyszerre szórakoztat és tanít. A Partvonal Kiadó gondozásában megjelent új kiadás puhakötésben, ízlésesen megtervezett borítóval kapható.