Bánffy-emlékév a 2014-es év

Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

2014-ben ünnepeljük Bánffy Miklós, az erdélyi polihisztor gróf születésének 140. évfordulóját, ezért az idei esztendőt Bánffy-emlékévnek nyilvánították. A kezdeményezés Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár részéről indult, annak apropóján, hogy Bánffy Miklós egy ideig Magyarország külügyminisztere is volt. Az emlékév nyitányaként a gróf szerteágazó munkásságról rendeztek nemzetközi konferenciát az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetben. Bánffy munkásságát méltatta többek között Szebeni Zsuzsa színháztörténész, aki felhívta a figyelmet a gróf sokrétű munkásságára: regényírói tevékenységén kívül karikatúrákat rajzolt, remekül értett az ötvösművészethez, zenét szerzett, rendezett, díszlet- és jelmeztervezői, színházszervezői munkája is jelentős (1912 és 1917 között a Nemzeti Színház és Opera intendánsa volt, szerepet vállalt Bartók Béla népszerűsítésében is, sőt egyes Bartók-darabok jelmez- és díszletterveit is ő készítette).


Gróf Bánffy Miklós fiatalon

Piers Russell-Cobb, a londoni Arcadia Kiadó vezető menedzsere Bánffy munkásságának nemzetközi recepciójáról és kiadásairól beszélt. Az író-polihisztor nagyregénye, az Erdélyi történet című trilógia a magyar kiadással párhuzamosan angol, német, spanyol, olasz és holland nyelven is megjelent, minden esetben pozitív kritikai recepcióval. Rusell-Cobb kiemelte, hogy az Egyesült Államokban különösen nagy visszhangja volt a regénynek, az elmúlt évben a legjobb könyvnek nyilvánították. Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta, hogy az emlékév egyik célja a román közönséggel is megismertetni Bánffy Miklós tevékenységét, egyebek mellett Bánffy írásainak románra fordításával, ezért a tervek között szerepel az Erdélyi történet trilógia megjelentetése román nyelven is. Emléktábla-állítás, újabb konferenciák és kiállítások szervezése szerepel a Bánffy-emlékév további programtervei között. Bánffy-kutatócsoport felállítását is tervezik, valamint létrejöhet a Bartók Béla Kékszakállú hercege egyes jelmezeinek rekonstruálása, sőt az opera felújítása is megtörténhet a gróf jelmezei és díszletei alapján.

Bánffy Miklós legismertebb regénye az Erdélyi történet trilógia: Megszámláltattál… (1934), És híjával találtattál… (1937), Darabokra szaggattatol… (1940). Hatalmas vállalkozás volt ez, nemcsak kivételes terjedelme, hanem epikai gazdagsága következtében is. A regénytörténet egy évtizedet ölel át 1904-től 1914-ig, és bemutatja mind a korabeli arisztokrácia életét, mind az összeomlás felé sodródó történelmi Magyarország utolsó éveit. A Monarchia és a történelmi Magyarország ebben az évtizedben indult el a felbomlás felé, a hagyományos politikai vezető réteg, az arisztokrácia ekkor jutott el a történelmi szerepvesztés végső állomásához. Ennek a regénynek tehát mindenképpen számvetésnek kellett lennie: nemcsak a jóslatokkal teljes bibliai cím és a mottók árulkodnak erről, hanem az epikai anyag, illetve az elbeszélő és a tárgy viszonya, amely szemléletesen mutatja meg az író és osztálya konfliktusát.

Bánffy Miklós Erdélyi történet c. trilógiája a Helikon Kiadó gondozásában

A regénytrilógia anyaga három nagyobb körben helyezkedik el. Az első kör részben egy szerelem, részben egy barátság története: Abády Bálint, az önarcképszerűen megfestett központi hős, az ifjúság érzelmi kalandozásai után ismét beleszeret gyermekkori ideáljába, Milóth Adrienne-be, aki közben a tébolyodott Uzdy Pál felesége lett. A szerelem beteljesüléért folytatott harc erősíti meg Abády személyiségét, ebben a küzdelemben lesz belőle érett férfi, aki képes áldozatokra és kitartásra. Az ő jellembeli szuveranitásának ellenképét mutatja Gyerőffy László szomorú sorsa: a tehetséges zenész Abády unokatestvére és jó barátja, kettejük kapcsolatából is a főhős jellemének fejlődésrajza bontakozik ki. A második kör az Erdélyi történet mint politikai dokumentumregény: a cselekményt minduntalan átszövi az erdélyi regionális politikai élet, a magyar országos politika, illetve az európai nagypolitika eseményeinek bemutatása. Megjelennek azok az intézmények is, amelyeknek köreiben zajlik ez a fajta élet: Nemzeti Kaszinó, a szabadelvű pártkörök, a megyegyűlések, országgyűlés. A harmadik kör az arisztokrácia életmódját felidéző állóképek sora, a kaszinói összejövetelek, táncmulatságok, nagy családi ebédek, pesti lóversenyek, felvidéki és erdélyi vadászatok hiteles, élményszerű rajza, amely egy hagyományok és szokások által teljes mértékben szabályozott egykori életforma belső rendjét, emberi levegőjét idézi fel az olvasó előtt. Ez a regény kitűnően megmutatja azt a kettős magatartást, amelyet Bánffy Miklós tanúsít ezzel a társadalmi réteggel szemben. Ez az azonosulás és szembefordulás: azonosulás az arisztokrácia hagyományos eszményeivel, ugyanakkor szembefordulás annak dologtalan, önpusztító életmódjával. Ez a viszonyulási mód és Bánffy festői, dekoratív, élvezetes elbeszélői nyelvezete teszi ma is olvashatóvá, sőt olvasandóvá ezt a regényt (is).


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •