David Benioff 1970. szeptember 25-én született New Yorkban, eredeti neve David Friedman. Jelenlegi vezetéknevét (anyja lánykori nevét) néhány éve vette fel, műveit is ezen a néven jegyzi. A kidobó emberből lett angol tanár később írással is próbálkozott, így született meg első regénye, Az utolsó éjjel, melyből filmet is rendeztek. Benioff a regényei mellett forgatókönyveket is ír, hírnevét az utóbbi évek egyik legsikeresebb televíziós sorozatának, a Trónok harcának köszönheti. Feleségével és két lányával Los Angelesben él.
Leningrád, második világháború. Lev Benyov és társai önkéntes tűzoltók, szabadidejük nagy részét a Kirov nevezetű bérház tetején töltik, várva a szebb jövőt. Egy napon halott német ejtőernyős zuhan le nem messze tőlük, melyet azon nyomban kifosztanak, ám Lev ezért nagy árat fizet: a hatóságok letartóztatják. A hírhedt pityeri (így nevezik másként Leningrádot) börtönbe, a Keresztekbe kerül, ahol egy Kolja nevezetű jóképű dezertőr lesz a cellatársa. Büntetésüket elkerülhetik amennyiben vállalkoznak egy látszólag kudarcra ítélt feladatra: egy tucat tojást kell szerezniük a Belbiztonság nagy hatalmú ezredesének, leánya lakodalmi tortájához.
A furcsa páros elindul, hogy véghez vigye a lehetetlent. Szökésre esélyük sincs, hiszen élelmiszerjegyüket elvették, a város határain kívül pedig a náci veszély leselkedik rájuk. Csupán egy felhatalmazás lapul a zsebükben, ami bizonyos fokú védelmet jelent számukra. Lev 17 esztendős zsidó származású fiú, aki nem menekült el a családjával együtt Pityerből, vállalva, hogy „megvédi” városát. Csendes, visszahúzódó, tapasztalatlan gyerek, ellentétben a társával, Koljával, aki egy szókimondó sármos nőcsábász. Kolja folyton egy orosz regényből, Az udvari kopóból idéz, melyet senki sem ismer.
Kalandjaik során feltárul az olvasó előtt egy olyan világ, amit a mai generáció aligha érthet meg: a háború okozta nehézségek, fájdalmak mind ismeretlen fogalmak számunkra. Az író mesterien adja vissza Lev elbeszélésein keresztül a történteket, olyan hangulatteremtő tud lenni, hogy szinte érezzük a mardosó éhséget, a csontig hatoló hideget. A túlélésért folytatott harcban az emberek képesek elmenni a végletekig: rágcsálókat, háziállatokat megenni, de a kannibalizmustól sem riadnak vissza. Mindezt megtapasztalja Lev és Kolja is, akiket egy hajszál választ el attól, hogy emberevők áldozataivá váljanak.
A könyv elolvasása után mégsem a háború okozta nehézségek maradnak meg az olvasóban, hanem a mindenek felett álló humor. Az író úgy csempészi be Kolja karakterén keresztül a humort a történetbe, hogy az minden borzalmat felülmúljon, a szájunk folyton a fülünkig érjen. A kerettörténeten túlmenően ez a könyv igazi erőssége. Ugyan nem vagyok híve a durva beszédstílusnak, de ez esetben helyénvalónak találtam az alpári kifejezéseket, merészebb szavakat, hisz feldobták a történetet.
Összességében a Tolvajok tele egy remek könyv, maradandó élmény, melyet szívesen ajánlok másnak is. Azon könyvek közé tartozik, amely előkelő helyet foglal el a könyvespolcomon.