Nic Pizzolatto: Galveston

Írta : Nic Pizzolatto
Eredeti cím : Galveston
Eredeti kiadás : 2010
Magyar cím : Galveston
Fordította : Roboz Gábor
Kiadó : GABO Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 284
85
Vidd hírét!
  •  
  •  

A negyvenéves Roy Cady végrehajtóként dolgozik Texasban: egy Stan(islaw) Ptitko nevű gengszter alkalmazottjaként a feladata jobb belátásra bírni, esetleg végleg kiiktatni azokat, akik kikerülnek főnöke kegyeiből. Egy nap rossz hírt kap: az orvos tüdőrákot állapít meg nála. Ráadásul főnöke is úgy dönt, hogy megszabadul tőle: a következő megbízásának helyszínén három fegyveres férfi próbálja eltenni láb alól. Roy megússza a nehéz helyzetet és likvidálja őket, viszont menekülnie kell, minél távolabb. Nincs egyedül, magával viszi a helyszínen talált tizennyolc éves lányt, Rockyt, akit a nehéz családi körülmények prostitúcióra kényszerítenek. Ketten járják be Louisiana és Texas lepukkant mocsárvidékét, és megpróbálnak kezdeni valamit magukkal és egymással, miközben lassan feltárják egymás előtt korábbi életük mocskos titkait.


Nic Pizzolatto A törvény nevében (True Detective) című, 2014-ben vetített krimisorozat forgatókönyvírójaként vált ismertté világszerte, pedig novelláival és a 2010-ben megjelent Galveston című első regényével már korábban elnyert néhány irodalmi díjat. Utóbbit többek között a francia Legjobb Első Regény Díj külföldiek számára alapított kategóriájában tüntették ki, és jelölték a rangos Edgar Allan Poe-díjra is a legjobb első regény kategóriában. Az első gondolatom a könyv elolvasása után az volt – rögtön asszociálva Pizzolatto forgatókönyvírói sikereivel –, hogy a Galvestonból egyáltalán nem lesz megerőltető forgatókönyvet gyártani. (Amúgy már zajlanak a belőle készülő film előkészületei, a rendező az Armadillo című, több díjjal is kitüntetett dokumentumfilmet is jegyző dán Janus Metz Pedersen lesz, Roy szerepében pedig Matthias Schoenaerts lesz látható.)

Pizzolatto regényének a hangulata és az elbeszélési stílusa a fő erőssége. A hangulatért elsősorban a komor louisianai-texasi mocsárvidék, a züllött útszéli motelek, a lehangoló emberek – pitiáner szélhámos, undorító családapa vagy éppen igazi keményfiúk – részletekbe menő, erőteljes ábrázolása a felelős. A stílust a lírai leírások, a már-már filmszerű történetmesélés, a nyers, szókimondó, de a környezettel nagyon összhangban levő nyelvezet, a pörgős, lényegre törő párbeszédek határozzák meg. Szintén érdemes kiemelni a regény jól kidolgozott karaktereit is – legalábbis a két központi szereplőt, Royt és Rockyt. Főként előbbi alakját rajzolta meg igen markánsan a szerző, ráadásul az egyes szám első személyű történetmesélés a vele való azonosulást is nagyban könnyíti, személyesebbé téve az elbeszélt élményeket. A sztori monotóniáját a váltott idősíkok és igeidők törik meg. Az öt részre tagolt regény két idősíkban és időben játszódik: az első és harmadik részben Roy korábbi (1987-ben játszódó) eseményeket mesél el múlt időben, a másodikban jelenbeli – pontosabban közelmúltbeli – eseményeket jelen időben, az ötödik, befejező részben pedig szintén múlt időben mesél, időben távolabbi eseményektől jut el a jelenig, közvetlenül folytatva a harmadik, majd egy idő után a negyedik részt.

A fenti jellemzők határozzák meg a regény átütő erejét, és egy olyan kifinomult írói technikáról tanúskodnak, amelyek mögött kivételes tehetségű szerző áll. Amiről úgy éreztem, hogy talán nem volt képes felnőni erre a szintre, az a sztori volt. Számomra túl egyszerű, túl lecsupaszított, túl hullámzó volt – habár azt el kell ismernem, hogy az elbeszélési stílussal és a hangulattal teljesen összhangban van, és megvan benne az a keménység, erőszakosság, amire számítani lehetett már az első oldalaktól, és ami egyáltalán nem tűnik túlzottnak. Ráadásul az is különösen értékelendő – pont a végig nyomasztó, noir hangulat és a sztori nem feltétlenül szívderítő alakulása miatt –, hogy elmaradt a happy end, jóllehet egy óvatos – és talán a történet szempontjából szükséges – igazságtételre, vagy adósságtörlesztésre azért sor került a végén.

Összességében véve Pizzolatto első regénye egy több mint biztató próbálkozás, mint ahogy A törvény nevében forgatókönyve is az volt. Minden bizonnyal még lesz szerencséjük a magyar olvasóknak (és tévénézőknek is) találkozni a szerző nevével és alkotásaival a közeljövőben, ha hamarabb nem, a tévéfilmsorozat második évadjának alkotói között.


Vidd hírét!
  •  
  •