Francia díjözön az elmúlt hét napban

Vidd hírét!
 
 

Akár azt is mondhatnánk, hogy irodalmi berkekben az elmúlt héten a francia irodalmi díjak játszották a főszerepet. Múlt csütörtök óta nem kevesebb mint öt rangos díjad adtak át Franciaországban. A sort a Francia Akadémia Regény Nagydíja nyitotta, amelyet október 30-án osztottak ki, majd a Femina-díj és a Médicis-díj következett november 3-án, illetve 4-én. November 5-én adták át Goncourt-díjat és a Renaudot-díjat. Most pedig lássuk a győzteseket.

A Francia Akadémia Regény Nagydíját (Grand Prix du roman de l’Académie française) és a vele járó 7500 eurós pénzjutalmat idén egy elsőkötetes szerző, Adrien Bosc vehette át. Az elbíráló bizottság a szerző Constellation című regényét találta a legjobbnak a háromfordulós választási procedúra során, amelynek döntőjébe két másik regény került még be: Minh Tran Huy Voyageur malgré lui és Mathias Menégoz Karpathia című műve. A döntő fordulóban Brosc regénye tíz szavazatot kapott a zsűritől, Menégoz regénye hetet, Huy regénye pedig egyet.

A mindössze 28 éves Adrien Bosc 1986-ban született Avignonban. Szerkesztőként dolgozik, a Constellation az első regénye. A könyv arról a Párizs és New York között közlekedő Air France repülőgépről kapta a címét, amely 1949. október 28-án zuhant le az Azori-szigetek térségében, az Atlanti-óceán felett, Marcel Cerdan francia világbajnok ökölvívóval – Edith Piaf énekesnő szerelmével – és a csodagyereknek tartott Ginette Neveu hegedűművésszel a fedélzetén. A repülőgépen további negyvenhat személy tartózkodott, többek között egy festő, egy kubai gyáros, egy izraeli ügyvéd, egy török importőr, öt baszkföldi pásztor – akik a nyugati part farmjaira indultak dolgozni – és egy szövőmunkás – aki egy kis üzemet örökölt Detroitban. A regény arról szól, hogyan vezetett a véletlenek láncolata a tragikus eseményhez. Az Akadémia méltatása szerint a szerző kiválóan ötvözi a tényeket és költészetet, távolságot és empátiát, követve az áldozatok sorsát, amely útjukat a repülőgép fedélzetére vezette.

Az 1904-ben a Goncourt-díj „nemi ellensúlyozására” alapított Femina-díjat (Prix Femina) a hagyományosan díjazott francia regény mellett 1985 óta egy külföldi regénynek, 1999 óta pedig egy esszének is átadják. A kizárólag nőkből álló zsűri idén a következő győzteseket hirdette: a legjobb francia regény díját a haiti születésű Yanick Lahens kapta Bain de lune (Holdfürdő) című regényéért, a legjobb külföldi regény díját az izraeli Zeruya Shalev Ce qui reste de nos vies (Ami maradt az életünkből) című regényéért, a legjobb esszé díját pedig Paul Veyne Et dans l’éternité je ne m’ennuierai pas (És az örökkévalóságban nem fogok unatkozni) című írásáért.

Az 1953-ban Port-au-Prince-ben született Yanick Lahens a Sorbonne-on végezte az egyetemet. Munkásságával elkötelezett élharcosa hazája társadalmi és kulturális fejlődésének, regényeiben kompromisszumok nélkül mutatja be a Karib-térségi ország valóságát. A Haiti Írószövetség társalapítója. Számos kitüntetésben részesült hazájában és Franciaországban egyaránt. Első regénye 2000-ben jelent meg Dans la maison du père címmel. A Femina-díjjal kitüntetett Bain de lune a negyedik regénye. A regényt a második fordulóban választották a legjobbnak hat szavazattal, szemben Marie-Hélène Lafon Joseph című regényével, amely négy szavazatot kapott.

A Bain de lune egy „szépségesen erőszakos” könyv a szerző hazájáról, a természeti katasztrófák okozta pusztulás, a politikai opportunizmus és szétszakított családok történetén keresztül, másfelől viszont a parasztok erőteljes, mágikus történeteinek szemszögéből. Az írónő a díjátadón a következőket mondta: „Nagyon boldog vagyok. Az elismerés jól esik és különösen az érintett meg, hogy a zsűri megértette: jóllehet a történet Haitin játszódik, egyetemes érvényű.

Az izraeli Kinneret kibucban 1959-ben született, jelenleg Jeruzsálemben élő, szerkesztőként és íróként dolgozó Zeruya Shalev regényét a negyedik fordulóban választotta ki a zsűri: öt szavazatot kapott szemben az ír Sebastian Barry négy szavazatával. Ő az első izraeli szerző, aki megkapta a díjat. Díjazott regénye egy elragadó történet egy anya életének alkonyáról, a szülő-gyerek viszony rejtélyeiről. Shalev annak az új izraeli írógenerációnak a tagja, akit jobban foglalkoztatnak a belső konfliktusok és a nemek közötti harc, mint a népek közötti háborúk és a földrajzi határok miatti konfliktusok. 2007-ben a Le Monde-nak adott interjúban a következőképpen nyilatkozott: „Nem menekülök az izraeli valóság elől. Ellenkezőleg, nagyon is érdekel. Tény, hogy nem akarok írni róla, így nem. Az irodalom számomra valami sokkal mélyebb, tisztább dolog, mint a politika. A politika túl zajos. Az izraeli valóság túl durva ahhoz, hogy regényeket írjunk belőle.”

A Médicis-díjat (Prix Médicis) olyan szerzők kaphatják meg, akiknek hírneve még nem éri el tehetségüket. A díjat 1958-ban alapították, akkor kizárólag francia regények, novellák vagy elbeszéléskötetek szerzőit tüntették ki vele. Később bővítették a listát, 1970 óta külföldi könyvek szerzői is megkaphatják, 1985-től pedig ismeretterjesztő művek számára is létrehoztak egy kategóriát. Az idén a következő személyek kapták a díjat:

  • Legjobb francia mű: Antoine Volodine Terminus radieux (Sugárzó végállomás) című, egy nukleáris katasztrófák által elpusztított Szibériában játszódó poszt-apokaliptikus regénye. A szerző már a döntő kiválasztás első fordulójában nyert, nyolc szavazatot kapott egy ellenében Laurent Mauvignier-vel szemben.
  • Legjobb külföldi mű: az ausztrál Lily Brett Lola Bensky című regénye. Az 1989 óta New Yorkban élő írónő első franciára lefordított regénye tisztelgés az 1960-70-es évek rockgenerációja előtt. Főhőse, egy fiatal és egyedülálló lány – holokauszttúlélők gyermeke –, egy párját kereső könnyűzenei újságírónő, egyfajta elektromos gitárral csatlakoztatott Bridget Jones.
  • Legjobb ismeretterjesztő mű: Frédéric Pajak Manifeste incertain című könyvének harmadik kötete.

A legrangosabb francia irodalmi kitüntetésnek számító Goncourt-díjat (Prix Goncourt) némi meglepetésre a spanyol republikánus menekültek – andalúz apa és katalán anya – gyermekeként 1948-ban Franciaországban született írónő, 2014-ben ő kapta a Goncourt-díjat: Lydie SalvayreLydie Salvayre kapta Pas pleurer (Nem sírni) című regényéért. A győztes regényt a zsűri az ötödik körben választotta ki a párizsi Drouant étteremben tartott ülésén, öt szavazattal a négy ellenében. Utóbbit Kamel Daoud Meursault contre-enquête című regénye kapta. Sokáig úgy tűnt, hogy az algériai származású Daoud könyve és David Foenkinos Charlotte című regénye között dől el majd a verseny, a zsűri azonban végül Salvayre regényét hozta ki győztesnek.

A 66 éves írónő generációja egyik legelismertebb írójának számít, életművét húsz nyelvre fordították le (magyarul egyik regénye sem olvasható a húszból). A Toulouse-i Egyetemen diplomázott irodalomból, majd elvégezte az orvosi egyetemet is. Ezt követően Marseille-ben pszichiátriára szakosodott, és több éven keresztül a Bouc-Bel-Air klinikán dolgozott pszichiáterként. Az 1970-es évek vége óta ír, a ’80-as évek eleje óta publikál Aix-en-Provence-i és Marseille-i irodalmi folyóiratokban.

Most díjazott regénye a Seuil Kiadó gondozásában jelent meg. A regény Mallorcán játszódik 1936 nyarán, a spanyol polgárháború kirobbanásakor. A mélyen vallásos katolikus és monarchista francia írót, George Bernarost nagyon megérintették a francoisták atrocitásai. Ezekre az élményekre alapozva írja meg 1938-ban Franco elleni híres vádbeszédét, Les Grands cimetieres sous la lune címmel. Ugyanezen a nyáron a narrátor akkor 15 éves édesanyja, Montse, Barcelonában ünnepelt egy szabadelvű forradalmat, a korszakról pedig 75 évvel később kezd mesélni lányának, a regény narrátorának. A szerző a két szereplő elbeszéléseit váltogatja a regényben: a narrátor előbb Bernanos – egy idős, arisztokratikus férfi – prózájának stílusát teszi magáévá, majd saját anyja – egy szegény családban élő katalán kamaszlány – spanyol-francia keveréknyelvén, „franyolul” beszél, szembeállítva őket egymással, de mégis egyfajta szolidáris összhangot teremtve kettejük nézőpontja között.

A zsűri elnöke, Bernard Pivot a következőket mondta a regényről: „Mindenekelőtt egy magas irodalmi színvonalú művet díjaztunk, egy olyan könyvet, amelynek nagyon eredeti az írásmódja, még akkor is ha nekem, bevallom, időnként túl sok benne a spanyol”. Az írónő a következőképpen nyilatkozott France Info hírrádióban: „Nagyon boldog vagyok, nagyon meghatott. Az eddig írt könyveimnek mondhatjuk úgy, hogy szűk közönsége volt, az olvasóim száma mostantól növekedni fog, és ez a legnagyobb boldogság. Remélem, hogy a könyv visszhangra talál a mai világban. Felszínre hozhatja a vallási fanatizmussal, a nacionalizmusok jelenlegi megerősödésével kapcsolatos kérdéseket, azt, hogy Európának időnként mennyire nehéz elköteleznie magát.

A Goncourt- díjat 1903-ban alapították és minden évben az  az év „legjobb és legképzeletbelibb prózai művének” ítélik oda Franciaországban. A Nobel-díjhoz hasonlóan egy szerző csak egyszer kaphatja meg életében. A legrangosabb irodalmi díjtól eltérően azonban nem jár jelentős pénzjutalom vele, a győztes mindössze 10 euró szimbolikusnak számító pénzdíjat kap, ennél azonban sokkal jelentősebb a díj marketinghatása: a díjazott könyvet általában legalább 400 ezer példányban vásárolják meg Franciaországban, de arra is volt példa, hogy az egymillió eladott példányszámot is meghaladta.

A Goncourt-díj nagy esélyesének számító David Foenkinos be kellett, hogy érje a másik legjelentősebb francia irodalmi kitüntetéssel, a Renaudot-díjjal (Prix Renaudot). A díjat 1926-ban alapította tíz francia kritikus, és elsősorban formai újításokért adják át, a2014-ben "csak" a Renaudot-díjjal vigasztalódhatott: David Foenkinos Goncourt-díjjal egy időben és helyszínen. Annyiban kapcsolódik a másik díjhoz, hogy a zsűri mindig egy alternatív győztest is kijelöl arra az esetre, hogyha az általuk elsőként kiválasztott szerző elnyerné a Goncourt-díjat. Foenkinos a Charlotte című regényével érdemelte ki a zsűri elismerését: a hatodik fordulóban 5:3 arányban találták jobbnak Kamel Daoud korábban említett regényénél. A győztes regény Charlotte Salomon német zsidó művész története, akit a nácik 26 évesen öltek meg Auschwitzban.

A szerző 1974-ben született Párizsban, a Sorbonne Bölcsészkarán diplomázott, és egy jazz-zenekarban játszott. Írói karrierje 2002-ben indult Inversion de l’idiotie. De l’influence de deux Polonais című regényével. Több díjat kapott, regényeit számos nyelvre lefordították. A magyar olvasók számára is ismert, hiszen több regénye is megjelent magyar fordításban, az Európa Könyvkiadó gondozásában: Boldogság esetén, A feleségem erotikus potenciálja, Nathalie második élete, Emlékek. Foenkinos a regények mellett forgatókönyveket és színpadi adaptációkat is írt.

A Renaudot-díjat 2001 óta esszé kategóriában is átadják: idén Christian Authier De chez nous című művét találta legjobbnak a zsűri.

A francia irodalmi díjátadók sorát november 20-án az Interrallié-díj győztesének kihirdetése zárja. A díjat újságírók által írt regények kaphatják meg.

Források: MTI, Le Monde, The Guardian, Mediafax, Olvasóterem


Vidd hírét!