Ben Brooks: Lolito

Írta : Ben Brooks
Eredeti cím : Lolito
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Lolito
Fordította : Török Krisztina
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 261
50
Vidd hírét!
 
 

A mindössze huszonkét éves angol író, Ben Brooks immár ötödik regényét tartva a kezemben kíváncsian vártam a történetet, de őszintén megmondva egy kissé el is gondolkodtam, hogy egy ilyen fiatal srác miről írhat könyvet, ki lehet a célközönség és tényleg olyan jó, hogy érdemes elolvasni?

Szokás szerint először mindig a fülszöveget olvasom el, ez esetben a néhány sornyi összefoglaló így hangzik: „Amikor Etgar megtudja, hogy első szerelme megcsalja őt, nagy bánatában az interneten lel vigaszra Macy személyében. Kettejük kapcsolata eleinte kizárólag virtuális alapokon nyugszik, de aztán kitalálják, hogy találkoznak. Ez az esemény pedig fenekestül fordítja fel az életüket. Meg még néhány emberét a környezetükben. A Lolito egy 15 éves fiú szerelmi története. Végtelenül vicces, tabukat döngető és helyenként kifejezetten felháborító regény a Z generáció kamaszainak legédesebb fantáziájáról.”

Erről azonnal J. D. Salinger Zabhegyezője jut eszembe. Még iskolás koromban olvastam, igazán már nem is emlékszem a történetre, de arra igen, hogy akkor és annyi idős koromban nagyon bejött, és valamiért úgy sejtem ennek a könyvnek a főszereplője is egyfajta Holden Caulfield lehet.

A kamasz Etgar Allisont a szülei néhány hétre magára hagyják, mert esküvőre utaznak Oroszországba. Ez idő alatt tudja meg, teljesen véletlenül, hogy barátnője, Alice megcsalta őt. Teljesen sokkolja a hír, egyedül van, magába zárkózik, a történteket próbálja feldolgozni, mikor arra eszmél, hogy egy szex-chaten 26 éves férfinak adja ki magát és egy negyvenes, Macy nevű unatkozó háziasszonnyal flörtöl. A napi rutinná váló beszélgetések egyre erotikusabb hangnemet ütnek meg, de Etgar még London felé utazva sem tudja eldönteni, hogy az érett nő társasága vonzza, vagy valójában Alice-en akar bosszút állni.

A fülszöveg elolvasása után meg voltam győződve, hogy a regény egy fiatal fiú és egy nála jóval idősebb nő kapcsolatáról fog szólni, illetve a botrányról, amit a negyvenes Macy és a tini Etgar viszonya vált ki. Nem tűnt túlzottan izgalmasnak a téma, gondoltam magamban, igen, persze, mi másról is írhatna egy huszonkét éves fiú, mint a saját fantáziálásairól, beteljesületlen, titkos vágyairól.

Ehelyett a könyv végére érve első döbbenetemben teljesen más következtetésre jutottam, vagyis arra, hogy a Lolito nem is perverz pornográf iromány; egy tizenöt éves fiú szerelmi csalódás utáni lelki vívódásairól, gondolatvilágáról mesél, humorral fűszerezve. A második döbbenet akkor ért, mikor feltettem magamban a kérdést: te jó ég, így viselkedik, így is viselkedhet egy mai kamasz, ilyen lenne a sokat emlegetett Z generáció? A virtuális kor, a digitális technológiák és a 21. század gyermekeiből valóban ilyen reakciókat vált ki egy-egy csalódás, egyből az ital, a drogok felé nyúlnak, vagy az orgiákban keresik a vigasztalódást? Egy üveg bor, néhány füves cigi vagy egy átdorbézolt éjszaka segít a problémákon, vagy még nagyobb lelki káoszba dönti a szenvedő alanyt, amiből, mint egy ördögi körből, már egyre nehezebb kiszállni?

Brooks, a huszonkét éves író (bár szeretném, hogy így legyen) valószínűleg nem csupán a hallottakra alapoz írás közben, hanem a személyes élményei is alapul szolgáltak a könyv megírásához. Ez viszont elkeserít… és én nem szeretném, ha a tizenöt éves fiam így próbálná meg a csalódását orvosolni.

A mű nyelvezete nagyon egyszerű, olvasmányos, sőt szórakoztatónak is mondanám, de sajnos a vélt valóságtartalma miatt nem biztos, hogy széles körben szívesen ajánlgatnám. Vagy lehet, hogy nem az én korosztályom, a harmincas évei elején járó szülők vagy leendő szülők a megfelelő célközönsége ennek a műfajnak? Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy keserű szájízzel tettem le a könyvet…


Vidd hírét!