Egy Oslo melletti erdőben egy babaruhába öltöztetett kislány holttestét találják felakasztva, nyakában Magányos utazó feliratú táblával. A nem mindennapi ügyben a Holger Munch veterán nyomozó vezette speciális gyilkossági csoport nyomoz. Munch legfőbb segítőtársa a kiváló képességekkel megáldott, de egy korábbi ügy miatt mély válságban levő Mia Krüger, akit a vezető nyomozó csak komoly erőfeszítések árán képes meggyőzni, hogy térjen vissza a csoport kötelékébe.
Mia két dologra is felfigyel már rögtön a nyomozás legelején: egyrészt összefüggést vél felfedezni egy hat évvel korábban történt esettel, amikor a hønefossi kórházból elraboltak egy csecsemőt, akit később sohasem talált meg a rendőrség. Másrészt pedig a halott kislány egyik ujjának körmébe karcolt vonalkáról azt feltételezi, hogy egy egyes sorszám, így vélhetően további áldozatokra kell számítani. Nyomozói ösztöne nem csal, nem sokkal később egy újabb babaruhába öltöztetett kislány holttestére bukkannak – akinek egyébként két vonalkát karcoltak egyik ujjának körmére –, majd újabb hatéves kislányok tűnnek el. Minden jel arra mutat, hogy sorozatgyilkossal állnak szemben, aki ráadásul nagyon kevés nyomot hagy maga után. Mégis apró információkból sikerül egyre többet kideríteni a gyilkosságok hátteréről, és a dolog akkor kezd igazán izgalmassá válni, amikor a két nyomozó – Holger és Mia – nemcsak szakmailag, hanem személyesen is érintettek lesznek a nem is olyan távoli múltban gyökerező ügyben.
Samuel Bjørk norvég író, színdarabíró, zeneszerző, énekes. Valódi neve Frode Sander Øien, ezen a néven öt színdarabot írt – az elsőt huszonegy éves korában –, továbbá hat zenei albumot is kiadott, és Shakespeare-fordítások is fűződnek nevéhez. Emellett két regénye jelent meg – ezeket már a Samuel Bjørk álnéven publikálta –, az első 2013-ban Magányos utazó címen. Magyar fordításban a regényt az Athenaeum Kiadó adta ki 2014 őszén.
A Magányos utazóban már első ránézésre is megvan minden, amit egy jó skandináv krimitől vár az ember. És ezt az olvasás után is nehéz volna cáfolni, a műfajban szinte alapkövetelményként jelentkező társadalomrajz és -kritika ezúttal elsősorban egy kissé bizarr vallási szálon, valamint egy széthullott család mindennapjaiba való bepillantáson keresztül nyilvánul meg, de ezt a vonalat erősíti az egyik nyomozó alkoholproblémája és egy kábítószeres magánéleti visszautalás is. Az alaphangulatot már a gyilkosságok természete megadja, de a szereplők magánéleti problémái is egy komorabb atmoszféra megteremtéséhez járulnak hozzá. A regény középpontjában egy nyomozópáros áll, amelynek mindkét tagjára ráillik a skandináv krimik többségében a főhősre ráhúzható „problémás” jelző: a láncdohányos Holger elvált és kissé modortalan, öntörvényű – de lelkiismeretes és jó szimatú nyomozó –, Mia pedig egy tíz évvel ezelőtt elkövetett túlkapásának következményei és testvére halála miatt van igencsak rossz passzban, alkoholproblémákkal küzd és komolyan fontolgatja az öngyilkosság lehetőségét. Ebből a helyzetből rázza fel őket a felkavaró gyilkosságsorozat, amelynek felderítésében egy egész nyomozócsoport áll rendelkezésükre. Ennek tagjai között több teljesen hétköznapi, „normális” karakter is van, akik – talán abból kifolyólag, hogy nem kizárólag csak a statisztaszerep hárul rájuk, hanem mindvégig tevékenyen részt vesznek a nyomozásban – képesek ellensúlyozni a két központi szereplő megrajzolásában tetten érhető szélsőségeket. A nyomozók mellett még van néhány érdekes szereplő – közöttük gyerekek is –, akik érdekes színfoltjai a regénynek. A másik – értsd: a sötétebbik – oldalon viszont nem sikerült ennyire markáns személyiségeket felsorakoztatni, így emiatt én kissé aránytalannak éreztem a szereposztást, főként amikor fény derült a gyilkos kilétére.
A történet több szálon fut, a középpontban a két nyomozó és az általuk vezetett nyomozás áll, van emellett több rövidebb-hosszabb mellékszál is, amelyek egy része szervesen kapcsolódik a központi történésekhez – néha egy fontosabb esemény bekövetkeztét jelezve. Másik részükről jó ideig jogosan feltételezhetjük ugyanezt, sajnos ezek közül néhány zsákutcának bizonyul, és van közöttük egy – a rejtélyes vallási szekta körül zajló cselekményszál –, amellyel a neki szentelt terjedelem miatt a szerző kissé túllőtt a célon. Sokkal nagyobb hangsúlyt fordít erre, mint amit a történet alakulása indokolna, és amikor ez kiderült, én személy szerint kissé átverve éreztem magam. Több tíz oldalnyi szövegről van szó, amit nemes egyszerűséggel el lehetett volna hagyni anélkül, hogy a történet különösebb csorbát szenvedett volna emiatt, hiszen nem kapcsolódik nagyon szervesen a gyilkosságsorozathoz, és semmi olyan fordulatot nem tartalmaz, amitől adott pillanatban mondjuk leesne az olvasó álla. Ez egyszerűen hozzá van fércelve a sztorihoz, és sajnos az összeillesztés nyomai utólag elég jól látszanak. A csavar amúgy nem marad el a sztori végkifejletében, de az előzőeket figyelembe véve, ezt annyira már nem tudtam értékelni. Főként, hogy szerintem a fölösleges mellékszálak helyett talán érdemesebb lett volna kissé több energiát fordítani a gyilkos indítékainak és az elkövetés módjának alaposabb kidolgozására. Ezen a téren ugyanis – és különösképpen az utóbbi vonatkozásában – maradt néhány fehér folt a regényben, és ez kissé kontrasztban van azzal az alapossággal, amit a történet több kulcsmomentumának előkészítését jellemzi.
Samuel Bjørk alapvetően nem tűnik rossz írónak, és ezt a Magányos utazóban is bizonyítja, képes elég jól keverni a szálakat ahhoz, hogy az olvasót közel 500 oldalon keresztül lekösse, viszont ebben szükség van egy kis szemfényvesztésre is – talán többre, mint ami felett én első olvasásra szemet tudnék hunyni. Az olvasó érzelmeivel jól játszik a szerző – már csak a témaválasztás miatt is –, azonban a racionalitás szűrőjén már nem mindig sikerül átcsúsznia. Bjørk a sokadik skandináv krimiíró, akit a nagy sikerű Jo Nesbø méltó utódjának kiáltanak ki. A Bergen Tidens nevű norvég napilap egyenesen a következőket állítja ennek kapcsán: „Jo Nesbø-nak annyi!” Nos, minden Nesbø-rajongót megnyugtatok, hogy erről azért szó sincs – és akár gyorsan hozzá is tehetnénk, hogy sajnos –, a Magányos utazó szerzőjének még kell bizonyítania ahhoz, hogy a honfitársa által felállított mércét elérje. Vélhetően fogunk még találkozni a nevével, mert azért első regénye több, mint egy átlagos skandináv krimi.