Mielőtt Almudena Grandes Megdermedt szív című regényéről beszélnék, csupán néhány szót hadd ejtsek a spanyol polgárháborúról és a Franco-rezsimről is. Isten ments bármiféle történelemórától, de ennyire, úgy érzem, szükség van… Én magam is utána kellett nézzek néhány dolognak, s közben csak a vágy erősödött bennem, hogy de szívesen elolvasnék egy ilyen terjedelmű, ilyen megközelítésű, a kisember lélektanának és a profi történelemábrázolásnak ennyire egységes egyvelegével megírt kelet-európai regényt…
A spanyol polgárháború a második világháborút megelőző egyik katonai konfliktus volt 1936. július 17. és 1939. április 1. között Spanyolországban. A polgárháború a második spanyol köztársaság elleni katonai puccskísérlet után tört ki, amelyet José Sanjurjo tábornok vezetett Manuel Azaña elnöklése idején. A lázadók puccskísérletét több konzervatív csoport is támogatta, de támogatták a monarchisták, a karlisták és a fasiszta Falange is. A csak részben sikeres puccs után Spanyolország katonailag és politikailag is megosztottá vált. Ettől kezdve Francisco Franco tábornok elhúzódó harcot folytatott az ország irányításáért a köztársaság baloldali kormányzata ellen, annak lojalista hívei pedig fegyveresen ellenálltak. A háborút véres tisztogatások kísérték mindkét oldalon: az elfoglalt területeken a baloldaliakkal végeztek, hogy megszilárdítsák Franco hatalmát, a köztársasági oldalon pedig a jobboldaliakat üldözték. A háború az általa kiváltott indulatról és politikai megosztottságról lett híres. Mindkét fél több tízezer embert végzett ki politikai vagy vallási nézetei miatt. A konfliktus a nacionalisták győzelmével ért véget, amely a demokratikus Spanyol Köztársaság végét jelentette, és több tízezer baloldali spanyol menekült el az országból, jellemzően Dél-Franciaországba. Diktatúra jött létre Francisco Franco vezetésével, aki egészen haláláig, 1975-ig irányította az országot.
Almudena Grandes Megdermedt szív című családregénye jelen korunkban kezdődik. Álvaro Carrion Gonzales életébe apja temetésének napján lép be Raquel Fernandez Perea. Kezdetben véletlen egybeesésnek tűnik, de mint kiderül, korántsem az… A lány jól megkoreografált bosszúhadjáratot indít a Gonzales család ellen, de egy valamivel nem számol: az elemi erővel feltörő testi és lelki vonzalommal, ami ahhoz a férfihoz taszítja, akit a világon leginkább gyűlölni és tönkretenni akart. Elsöprő erejű szenvedély lobban fel a két fiatal között, bár mindketten erősen küzdenek ellene: Álvaro már nős, Raquel pedig más célokra tette fel életét. Saját érzelmeikkel és nehéz múltjukkal való szembesülésük adja azt a történelmi visszatekintést, amin keresztül nemcsak a spanyol polgárháború eseményeibe, hanem a diktatúra és szabad akarat kérdéseibe, az emigráció fájdalmaiba, az identitásvesztés- és vállalás tragédiáiba is betekintést nyerhetünk.
Julió Carrion Gonzales, Álvaro apja a Franco-rezsim idején tett szert arra az óriási vagyonra, amit öt gyerekére hagyott. Az öt örökös mind különböző embertípus: Rafa, a legidősebb, igazi üzletembertípus, apja ügyeinek folytatója; Angelica, a legidősebb lány, orvosnő, ő inkább lelki téren a nagycsalád “diktátora”; Julio, a középső fiú, a “legátlagemberebb”; Álvaro, a regény főhőse, igazi tudós-típus. Bár külsőleg egyedül ő hasonlít apjához, természetében ő ütött a legkevésbé rá: a fizika professzora, az üzleti élethez csak annyiban van köze, hogy rendszeresen befizeti csekkjeit és számláit. A legkisebb lány, Clara, mint minden nagycsalád későn születettje, a burokban élő, mindenki által óvott személyiség. Julió Carrion Gonzales felesége, Angelica asszony épp olyan, amilyennek egy nagycsalád “nagyasszonyát” olvasmányaink alapján elképzeljük: határozott, háttérből irányító, ha szükség, zseniálisan manipuláló, a szálakat erősen kézben tartó, határozott hölgy. Mint a regény folyamán kiderül, nagy szerepe van férje meggazdagodásában, sőt abban is, hogy polgárháborút, világháborút épp így élt túl a család, hogy a vagyonuk ilyen méretűre nőtt, és az emigráció keserűsége helyett dúsgazdag életet élhetnek.
De minden tökéletesnek tűnő tervben lehet egy baki, egy előre nem látható apróság, ami a legprecízebben kidolgozott számításokat is keresztülhúzhatja. Angelica asszony életében ez az a pillanat, amikor legnagyobb fia helyett Álvarót küldi el egy jelentéktelennek tűnő banki találkozóra. Teszi ezt szelíd zsarolással, és azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Álvaro is kapcsolódjon be végre a családi üzletvezetésbe, hiszen senki sem veszi komolyan tudósi karrierjét, és mindenki arra vár, hogy mikor “jön meg végre az esze”. Álvaro engedelmeskedik, és megtörténik a sorsdöntő találkozás…
Sorsdöntő találkozás ez a másik fél, Raquel Fernadez Perea számára is. Raquel családja ugyanis szenvedő alanya mind a polgárháborúnak, mind a világháborúnak. A Franco-rezsim alatt emigrációba kényszerülnek, a nagymúltú, vagyonos család kénytelen idegen földön, nyomorogva élni. Személyes tragédiák kísérik ezt az állapotot: bebörtönzött és kivégzett családtagok, feljelentések, folyamatos rettegés és bujkálás, férje elvesztésébe beleőrült nagynéni, öngyilkos menyasszonyjelölt… A békeévekben pedig az emigráció traumája, az igazi otthon, a tradíciók utáni feloldhatatlan vágy. Mindezekhez pedig személyesen is köze van mind Julió Carrion Gonzalesnek, mind feleségének, Angelica asszonynak.
De a jól előkészített szembesítés kártyavárként omlik össze, amikor Raquel banki irodájába nem a gyűlölt Angelica asszony, hanem a szelíd arcú, szimpatikus Álvaro lép be, akiről messziről ordít, hogy köze nincs semmihez, ami pénz, ami üzlet, ami mások kizsákmányolása… És elkezdődik az a macska-egér játék, amelynek során először önmaguk érzéseit kell, hogy tisztázzák és ezzel párhuzamosan családi múltjukat is. Meg kell keresniük saját helyüket ebben a szövevényes, árulással, vérrel terhes családi drámában. A lány van könnyebb helyzetben, hiszen ő többet tud, de számára is épp a legfontosabb tényező teljesen ismeretlen: maga a szeretett férfi személyisége, szerepe. Álvaro megdöbbentő felfedezéseket tesz: bálványként tisztelt apja alakja csaló, kétkulacsos gyilkossá válik, szeretett anyja rejtegetője, titkos támogatója eme szörnyűségeknek… Mindezek mellett végig kell élnie házassága kudarcát, ahogy az új szerelem fokozatosan elhamvasztja a régit…
Az önismeret fájdalmas útjait végigjárva egymás mellett maradnak, de feltevődik a logikus kérdés: felejthetők-e, felülírhatók-e a múlt tragédiái? Lehet-e új szerelmet kezdeni? Lehet-e igazi új életet építeni “megdermedt szívvel”?
Almudena Grandes igazi érdeme számomra az, hogy ezt a kuszának és sokszálúnak tűnő történelmi és lélektani egyveleget hogyan képes egyetlen sokszínű, logikus szállá fonni. Ahol minden a helyén van, nincsenek eldolgozatlan szálak. Ennyire zseniális szerkesztésű könyv (azt hiszem, ezt már több helyen említettem), és életem egyik legnagyobb olvasmányélménye Irwin Shaw Oroszlánkölykökje. Aki olvasta, tudja, miről beszélek, aki nem, olvassa el mindkét regényt…