Jessie Burton: A babaház úrnője

Írta : Jessie Burton
Eredeti cím : The Miniaturist
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : A babaház úrnője
Fordította : Farkas Krisztina
Kiadó : Libri Kiadó, József Attila Kör
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 504
85
Vidd hírét!
  •  
  •  

Érdekes kezdeményezés a Libri Liadó és a JAK Artpop sorozata: a szépirodalom és a populáris irodalom határmezsgyéjén mozgó könyvek kiadása, sőt, ennek a határnak a létezését megkérdőjelező könyveké. A babaház úrnője is egy ezek közül. „Fúziós irodalom” – ahogy Bárány Tibor, a sorozat egyik szerkesztője fogalmaz. Valóban az. Populáris irodalomnak túl nagy vállalkozás, szépirodalomnak picit könnyű. Izgalmas, letehetetlen, titkokkal, szerelmekkel, szenvedésekkel és szenvedélyekkel telezsúfolt írás. Mágikus realizmus, gender- és feminista irodalom és még oly sok minden elbűvölő keveréke.


A regény (egyik) főszereplője, Petronella Oortman valóban létezett, babaháza is volt, de itt vége is szakad a két személy közti hasonlóságoknak. A könyvbéli Petronella – Nella – egy jó nevű, elszegényedett családból származó 18 éves vidéki lány, akit férjhez adnak egy nagyon gazdag amszterdami kereskedőhöz, a regény kezdete az ő megérkezése férje házába. Okos kezdés, az olvasó ugyanolyan tájékozatlan, mint Nella, a ház lakóinak titkait az újdonsült feleséggel együtt fejthetjük meg, így válunk kívülállókból bennfentesekké a könyv végére. Beavattatunk. Nella hamarosan rájön, hogy az élete messzemenően eltér az elképzelttől, hogy semmi sem az, aminek látszik. Férje nászajándékának köszönhetően pedig felbukkan új világában a titokzatos miniatűrkészítő, kinek jelmondata még érdekesebb és persze utal Nella kezdeti viszonyulására új életéhez: „Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.”

A szerző: Jessie Burton

A 17. század végi Amszterdamban játszódó regény díszleteiben néha olyan, mint egy Vermeer-festmény. Rendkívül jók a közvetett jellemzések: az ételek, a korabeli társadalmi struktúra, a ruházat, a mesterségek, még az illatok-szagok is. Az ember olvas, és rájön, hogy voltaképpen semmi sem változott, noha vannak már boldog helyek a világon, ahol törvény szabályoz néhány, eddig lábbal tiport alapvető jogot. Kortársaink nagy része most is ugyanúgy utálja és üldözi a másságot, irtózik az idegenektől, pletykál, megfigyel, kihallgat és feljelent. Kapzsi, bosszúálló, irigy és kíváncsi. Egyszóval teljesen emberi. A női szabadság és önállóság vágya is a régi maradt, ami nem túl biztató, ha azt nézzük, hogy a 21. században vagyunk. És itt kezdődnek a könyvben a hibák. A vidékről felkerült, tudatlannak és tapasztalatlannak – erre vonatkozóan semmilyen konkrétummal nem szolgál az író, csupán a történésekből szűrhető le mindez – minősülő Nella karaktere olyan fantasztikus jellemfejlődésen megy át 3 hónap alatt, nem beszélve arról, hogy kirtelen felnő és néhány elejtett megjegyzésből begyűjti a szükséges élettapasztalatát is, hogy az egyszerűen nem hiteles. A regény női főszereplői, Nella, Marin és Cornelia, akik mind más-más társadalmi rétegből származnak, olyan kijelentéseket tesznek a nők kiszolgáltatott helyzetéről, amik felérnek egy-egy feminista manifesztummal. Akadnak még kipipálandó témák a könyvben, ezekről viszont nem tudnék anélkül beszélni, hogy el ne árulnám a tartalmát, így felfedezésük az olvasóra marad. Nincs ezekkel semmi baj, nagyon fontos dolgok, kell beszélni róluk, könyvbéli megjelenítésük azonban egyértelműen utal a kezdő íróra. Lehetett volna finomabban, lágyabban, mert így kilógnak a szövegből. Van még a regényben egy érdekes házaspár, akiknek a figuráját jobban ki lehetett volna dolgozni, így csupán félbehagyott, felskiccelt eszközként szerepelnek. A legérdekesebb talán a miniatűrkészítő alakja, aki olyan, mint egy látomás, feltűnik, majd eltűnik, mindent tud, gyakorlatilag az ő személye az, ami összeköti az eseményeket, még a hiánya is irányít. Viszont az ő történetének a szála a levegőben lóg, sohasem tudjuk meg, hogy ki volt, mit akart, miért és hogyan csinálta azt, amit. Valóban mágikus képességekkel rendelkezik vagy csak Nella hiszi azt? Mindegy is, mert tulajdonképpen ő az, aki rávezeti Nellát a gondolkodásra, az önálló gondolkodásra, ráveszi, hogy szétnézzen és lássa, milyen elképesztően képmutató társadalomban él, ahol mindenki a konvenciók bábja – akárcsak manapság. A miniatűrkészítő személye teljesen természetesen simul bele a történetbe, elképzelt valóság ölelkezik valódi képzelettel.

A babaház úrnőjét minden hibája ellenére érdemes elolvasni, sokkal többet tud adni, mint az első pillantásra látszik. Fontos dolgokat boncolgat, olyasmiket, amikről még ma sem beszélünk eleget. Látszólagos könnyedsége az amszterdami tél könnyű jege alatt megbúvó mélységekbe vezet. A miniatűrkészítő mottója a könyv olvasatára is érvényes. Az elején az ember hajlamos mindazt, amit lát, játéknak venni. Nem az.

A fordítás jó, gördülékeny, a kötetben van egy pár duplázás, kihagyás, de ez az élvezeti értékéből túl sokat nem von le, s mindezt amúgy is kompenzálja a simogatnivalóan selymes borító és a minőségi, keménytáblás kiadás.


Vidd hírét!
  •  
  •