Egyszerűen szólva, a Kelet két okból vonzza Európát. Az első a gazdasági vonzerő. Európa iparának nyersanyagokra, árucikkeinek piacokra, lakosainak munkahelyekre van szüksége. Az arab világban mindhármat megtalálja. A második az a vallási, történelmi és romantikus vonzerő, mely az Írás, az ókori világ, a mítoszok, a legendák földjére csábítja az európai embert. Ez a vonzalom még a szülőhazájában ébred fel benne, ám amikor idejön, azt tapasztalja, hogy ezen a földön olyan emberek élnek, akiket nem ért, és feltehetően nem is igen kedvel. Vajon mit tehet? Itt maradhat, s megpróbálhatja levegőnek nézni a helybelieket. Megpróbálhatja megváltoztatni őket. Hazamehet. Vagy megpróbálhatja megérteni a keletieket.
Ahdaf Soueif, a szerző szavai ezek, aki maga is egyiptomi; író, politikai és kulturális kommentátor, analitikus. Ezeket a gondolatokat könyvének utolsó lapjain közli, mintegy összefoglalva annak a közel száz évnek a politikai és történelmi lefutását, amelyről regényében egy szerelmi szál zsinórján végigfutva ír.
Anna Winterbourne története egy utazóládából kerül elő a huszadik század utolsó évtizedében. Naplójegyzetek, levelek, feljegyzések és egy régi, muszlinzsákba rejtett egyiptomi szőttes maradványai bukkannak elő a családi örökségként őrzött ládából, amelyet Isabel Parker New Yorkból Kairóba visz magával. Mivel nem igazán tud mit kezdeni a talált kincsekkel, Isabel újdonsült ismerősének, Omar al-Gamrávinak, a híres egyiptomi származású zongoraművésznek a segítségét kéri, aki saját húgához, Amalhoz irányítja a lelkes újságírót. Isabel azt reméli, hogy egy romantikus történetre és ugyanakkor a saját családja múltjának maradványaira bukkant, és Amal majd segít neki az egyiptomi vonatkozások megfejtésében, megértésében. Az utazóláda ugyanis a néhai dédnagyanyjáé volt, és bár javarészt angol nyelvű iratok vannak benne, de sok arab irat és dokumentum is van a különös kofferben.
A regény fő cselekvési vonala tehát a huszadik század elejéről fennmaradt levelekből és naplójegyzetekből áll össze, amelyet Amal saját gondolataival és a jelen történéseinek vonatkozásaival egészít ki. Ahogy egyre jobban belebonyolódik az angol úri hölgy, Anna lelkének titkaiba, úgy lesz egyre bizonyosabb számára, hogy Isabel valamilyen formában a családja része. A feljegyzéseket olvasva hamar rájön, hogy a sors vagy a véletlen különös fordulatai között Isabelben épp a harmad unokatestvérét ismeri meg, aki nem mellékesen szerelmes bátyjába, Omarba. Míg egyre izgatottabban várja, hogy hogyan alakul Anna élete, hogyan találja meg a boldogságát az otthonától oly távoli világban, idegen emberek között, aggódik a bátyja és Isabel közötti kapcsolat kimeneteléért is. Bár Isabel meg van győződve róla, hogy mindezt a sors rendezte így és nem véletlen, hogy nekik újra egyesíteniük kell a családot…
Ahdaf Soueif Kairóban született és Angliában tanult. Ha rátekintünk az életére, a korra, amelyben született, nem kevés hasonlóságot, vagy jobban mondva, rejtett kapcsolatot vélünk felfedezni regénye szereplői, történelmi jellemvonása és az ő élete között. Az írónő saját életében fellelhető hasonlóságok visszaköszönnek a könyv hasábjain, hisz férje brit nemzetiségű, testvére, Laila nevét pedig szintén egyik kedvelt szereplő kapja meg a könyvében.
Bár első látásra úgy tűnik, hogy egy izgalmas szerelmes regény történetét olvassuk, néhány fejezet után teljesen egyértelművé válik számunkra, hogy a cselekmények valódi tárgya Egyiptom geopolitikai arculata és gazdaságpolitikai helyzete a huszadik század elején. Az ország 1882-ben vált brit gyarmattá, Lord Cromer, Egyiptom brit főbiztosa pénzügyi reformokat hozott, melyeket egy hosszútávú cél részének tekintett, és azon a véleményen volt, hogy a politikai stabilitáshoz pénzügyi stabilitásra van szükség. Ezért befektetési programot indított Egyiptom fő termelési ágazataiba, mindenekelőtt a gyapotgazdaságba, amely az ország exportbevételeinek jelentős részét termelte. A brit uralom az egyiptomi nép életében több szinten is feszültségek forrása volt, egyszerre volt félelemkeltő és idegesítő a bennszülöttek számára a megszállók jelenléte. A török fennhatóság kérdése is feszélyezte a közhangulatot, nem beszélve a vallási és népi különbözőségekről, a zsidók helyzetéről, területi jogok feletti csatározásokról.
Anna Winterbourne ebben az időben, férje halála után érkezik Egyiptomba, és az író remekül használja őt és minden érzékszervét arra, hogy egy angol szemével láttassa az olvasóval, milyen volt abban az időben ennek a csodálatos, egzotikus országnak a helyzete. A teljességhez szinte szükséges, hogy Anna egy egyiptomi férfiba legyen szerelmes, és ez a szerelem kölcsönös és sokak szerint lehetetlen legyen. Anna és Saríf azonban egymásba szeretnek, és úgy tűnik, szerelmük kiállja a vallási, kulturális, történelmi, földrajzi különbözőségeket és távolságokat. Kapcsolatuk remek alkalom arra, hogy az író nemcsak az akkori politikai ábrázolást tárja elénk, hanem Amal segítségével (aki Anna iratait és életét időrendbe helyezi) Egyiptom és a Közel-Kelet huszonegyedik századi helyzetét is. Ebben a párhuzamban a számunkra már ismert problémák, a gázai övezetben dúló konfliktusok, az amerikai uralom és Oszáma bin Láden okoznak fejtörést a média szerint a világ nagyhatalmainak.
Annak ellenére, hogy a regény különféle személyek gondolatainak szubjektív összességéből tevődik össze, a történet mégis szépen és kereken körvonalazódik. A feldaraboltság, amit a naplójegyzetek, levelek és az ezeket megszakító gondolatok váltakozása során tapasztal az olvasó, nem hátrányára, hanem előnyére válik a helyzetábrázolásnak. A közel száz évet összefogó családi történet meleg és kézzelfogható, hiteles keretet ad a politikai és gazdasági állapotok megjelenítésének.
Ahdaf Soueif maga is tudósító volt 2011-ben az egyiptomi forradalom idején, így nem csupán külső szemlélője, de résztvevője is saját történetének. Azok az olvasók, akik műveit angol nyelven olvassák, azt állítják, hogy arabsága még az angol nyelven is áthallatszik. Kétség sem férhet hozzá, hogy népének és szülőhazájának mélyreható történelmi és politikai ismeretével rendelkezik, és két világ között kapcsolatot teremtve képes pártatlanul bemutatni azokat. Azoknak, akik át akarják lépni saját népük, kultúrájuk határait, egy gazdagon és részletesen megírt, valósághű és politikai korrektségre törekvő történet olvasásában lehet részük.
Igazi, emberi hangvételű, igazság-és becsületszerető légkör járja át a művét, amely felébreszti az olvasóban is a reményt és a vágyat a viszálykodások lecsillapítására, az ellentétek kibékítésére egy jobb, szebb, békésebb jövő érdekében.