Általában nehéz megmondani, miért fog meg egy-egy könyv, miért olvassa az ember épp ezt vagy azt az alkotást. Valaki ajánlotta vagy megtetszett a borító, szimpatikus a fülszöveg, netán ismerős a szerző… Velem az utóbbi történt: anno a nagy Harry Potter-láz idején olvastam az ősi pogány magyar hitvilágból ihletődött regény-sorozatot, a „magyar Harry Potter”, Gergő történeteit Böszörményi Gyula tollából. Elragadott. Soha nem voltam nagy Potter-rajongó, talán azért, mert már felnőtt fejjel olvastam a regényeket, de a Gergő-történeteket nagyon szerettem. Így hát habozás nélkül vetettem rá magam az új Böszörményi-könyvre, a Leányrablás Budapestenre. A szerző neve garancia volt számomra, ugyanakkor várakozással néztem a regény elébe, hiszen a címe elárulta, hogy teljesen új műfajra, új élményekre számíthatok.
Várakozásaimban nem csalódtam: jó volt olvasni. Bár olyan dicshimnuszt, ami néhány internetes fórumon megjelent, szerintem nem érdemel, azért elfogadom: kalandos, érdekfeszítő a történet, jól megrajzoltak a karakterek, kitűnő a stílus. És megvan benne az a finom humor, ami csak az egészen nagy mesélők sajátja…
A történet maga egy klasszikus krimi: Hangay Emma, a marosvásárhelyi polgárlány az 1896-os milleniumi ünnepségek idején eltűnik. Négy évvel később gyászoló családja egy titokzatos táviratot kap a halottnak hitt lánytól. Ekkor utazik fel a fővárosba Emma húga, Mili kisasszony, hogy nővérét megkeresse. Egy szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán Mili Ambrózy báró kocsijának kerekei alá esik. A különc fiatalember hobbija, hogy bűnügyeket tár fel. Éles logikája, vakmerősége, kitűnő kapcsolatai folytán olyan ügyeket is megoldott már, amelyeket a rendőrségnek nem sikerült. És kezdetét veszi a nyomozás…
Ambrózy Richárd báró a Sherlock Holmes és Poirot neve által fémjelzett különc, de annál zseniálisabb mesterdetektívek sorát erősíti. Bár a nőket úgy általában ostobáknak, alacsonyabb rendűeknek tartja, az eltűnt Hangay Emma esetét mégis kézbe veszi. Egyrészt vonzza őt az ügy kuszasága, bonyolultsága, másrészt úgy érzi, adósa Milinek a baleset miatt. Módszerei a logikus következtetés, a pontos megfigyelés, az apró adatok rendszerbe állítása, a kapcsolatok megfelelő kihasználása. Igazi színfolt ez a C.S.I, N.C.I.S és egyéb értelmezhetetlen betűcsoportokkal felcímkézett filmek agyontechnicizált, túlinformatizált nyomozási módszerei után.
A regényben különböző rétegek fonódnak egymásba, így válik különlegesen egyedivé, olvasmányossá a történet. A szereplők: Mili polgári neveltetése és Ambrózy arisztokrata világa legalább annyira egymásnak feszül, mint az alvilági figurák és a becsületes emberek gondolkodásmódja. Érdekes szelete a történetnek a századforduló cselédvilágába, valamint egy vándorcirkusz életébe való bepillantás. Ez utóbbinak része Kugler Tóni, aki talán a regény legszerethetőbb figurája… A tér: Budapest és Marosvásárhely, a főváros és az erdélyi kisváros hangulatának ábrázolása, emblematikus figurái, szokásvilága. Az idő: Emma ideje, 1896 és Mili ideje, 1900. Emma történetét egyes szám harmadik személyű elbeszélésből ismerhetjük meg, Mili maga meséli el kalandjait. A tördelés: mintha volna a regénynek egy tanító és egy szórakoztató része, a lábjegyzetben különféle tudnivalók jelennek meg a helyszínekről, szereplőkről. De ez a világért sem kell senkit elijesszen az olvasástól, hiszen ennyi még bőven belefér. Sőt… A regény nyelvezetéről csak dicsérő szavakat tudok mondani: úgy tud korhű lenni, a századfordulós hangulatot erősíteni, hogy közben nem válik mesterkéltté, archaikussá, érthető és élvezhető.
Ami a regény befejezését illeti, egy picit üres szájjal maradtam… Bár Hangay Emma titkáról fellebbent a fátyol, nagyon sok eldolgozatlan szál maradt: Mili és Ambrózy furcsa viszonya, a Hangay-lányok édesapjának sorsa, a titokzatos gróf kiléte. Izgalmas ez a nyitott vég, egy sorozatfilm esetében rendben is volna, de egy könyvnél, ahol hónapokat, esetleg éveket kell várni a folytatásra…
A Leányrablás Budapesten a Könyvmolyképző Kiadó Vörös pöttyös könyvek sorozatában jelent meg. Ez a sorozat ifjúsági regényeket tartalmaz és a 14-21 éves korosztályt célozza meg, de bátran ajánlom bárkinek.