Lacey Baker: Mint a mennyországban

Írta : Lacey Baker
Eredeti cím : Just Like Heaven
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Mint a mennyországban
Fordította : Danyi Andrea
Kiadó : General Press Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 376
70
Vidd hírét!
  •  
  •  

Heaven Montgomery egy kora nyári délután érkezik Sweetlandbe. Csak egyetlen céllal jön, hogy egy imádni való, csokoládé színű labradorkölyköt vegyen örökbe, és azzal hazautazzon, bár már maga sem érti, miért és hová is megy. Azonban erről az egyszerű és könnyen kivitelezhetőnek látszó tervről nagyon hamar kiderül, hogy semmi sem lesz, mivel egy romjaiban álló érzelmi és szakmai élet ott támad fel a halálból, ahol a legjobb táptalajt találja magának. Ez pedig éppen annyira lehet egy kisváros, mint amennyire sose gondolnánk erre a lehetőségre. Heaven pedig néhány kínos pillanat után azon kapja magát, hogy esze ágában sincs hazautazni Bostonba.


Lacey Baker amerikai írónő tollából a Hazatérés című regény után a második sweetlandi történet is megszületett. Jelen kötet a fent említett Hazatérés, eredeti címén Homecoming tulajdonképpeni folytatásának is tekinthető, amelyben most a soron következő Cantrell fivérek egyike, Preston Cantrell kerül a középpontba. Preston sikeres védőügyvéd, aki csak azért van most a szülővárosában, mert egy veszteséggel járó esemény, a nagyanyja halála újra összehozta a családot, és intéznivalók akadtak az örökségül hagyott panzió és néhány kutyakölyök körül. Éppen eleget bosszankodik azon, hogy még a kutyákkal is bajlódnia kell, amikor csengetnek a panzió bejárati ajtaján, és egy gyönyörű nő szó szerint a karjaiba zuhan, amint kinyitja azt. Ez a nő pedig nem más, mint Heaven Montgomery. Már az első percektől különös vonzalom szövődik közöttük, olyan vonzalom, amire egyikük sincs felkészülve, és egyikük szándékai között sem található meg. Heaven Preston számára egy tökéletes testű bombázó, aki azonban hűvös és tartózkodó, tehát nem éppen az a fajta nő, akikkel eddig dolga akadt. Preston Heaven számára egy pimasz és tolakodó szoknyavadász, aki csak trófeának tekinti a nőket, egészen addig, amíg kétes céljaira megszerzi őket. Heaven zavarban van, és minden vágya, hogy minél hamarabb megtörténjen az örökbeadás, és kikerüljön ennek a bosszantó és beképzelt férfinak a vonzásából. Érdekesmód ugyanezt gondolja Preston is, mert zavarja a nő kiismerhetetlennek tűnő személye, emellett pedig szívesen túl lenne már az ötökbeadáson, hogy ne fájjon a feje a neki szánt kutyakölyök sorsa miatt.

A bonyodalmak azonban még csak most kezdődnek. Heaven, kissé tartozkodó természetéhez híven, nem sokat árul el magáró, ami Prestont kifejezetten idegesíti, mivel ily módon nem tudja irányítása alatt tartani a dolgokat. Az kétségtelen, hogy a lány menekül valami vagy valaki elől, de egyelőre senki sem tudja, miért. Mindenesetre egyelőre úgy dönt, hogy megszáll a panzióban, és lassan megismerkedik a Cantrell testvérekkel is. Kölcsönösen megkedvelik egymást, különösen Michelle-lel, aki a panzió vezetéséből veszi ki leginkább a részét. Heaven minden Sweetlandben töltött napja felér egy teljes rehabilitációval, néhány nap alatt kezdi úgy érezni, hogy valóban ott van, ahol lennie kell. Annál is inkább, mert valami igencsak erős és leküzdhetetlennek látszó dolog épül ki Preston Cantrell és közte, aminek már nem is akar annyira ellenállni.

Lacey Baker már középiskolás korában tollat ragad, és próbálkozásai nem maradnak eredménytelenek. Mint törzsgyökeres amerikai kertvárosi lakos, talán semmit nem tart fontosabbnak, mint a családi kötelékeket és azt a tényt, hogy egy kisvárosban mindenki ismer mindenkit. Ezen jellemvonások teljesen átitatják a sweetlandi történeteket. A Cantrell fivérek számára, legyenek bármilyen sokfélék, csapongóak vagy kötelességtudóak, a családi kötelékek mindenek előtt valók. A kisvárosi környezetbe ültetett történet nagy segítség az írónak abban, hogy az ismeretségek révén állandóan reflektálni tudjon egy bizonyos szereplő személyiségére, és alkalmanként az abban létrejövő változásokra. Ennek köszönhetően végigkísérhető az a folyamat, amely során az elköteleződéstől rettegő férfiból igazi, védelmező társ válik, aki idillikus módon megőrzi számos jó tulajdonságát, mint a szenvedélyesség és a humor. Preston Cantrell hiában harcol az érzelmei ellen (persze csak azután, hogy számára is kiderült, hogy vannak neki), mert gondolatai folyton Heaven körül járnak. Azonban szerencsére nem kell egyedül megbirkóznia a helyzettel, mert minden családtagja és barátja a maga módján utalásokat és értékes vagy éppen élcelődő megjegyzéseket tesz annak érdekében, hogy ezek a változások bekövetkezzenek. Ő viszont csak továbbra is azt érzi, hogy meg kell védenie a lányt, mert veszélyben van, még akkor is, ha tiltakozik ez ellen és különös titkai vannak,

Heaven Montgomery nem csak az állását vesztette el, hanem azt az életet is, amelyet Bostonban élt. És amelyet valahogy sohasem érzett a sajátjának. Ezt ugyan eddig ő maga sem tudta, de ez a csendes, nyugodt környezet, a kutyák (amelyek közül a leghuncutabb most már az övé), egy kisvárosi család együttműködésének mindennapi látványa mintha teljesen átírta volna a forgatókönyvet az életéről. Először érzi azt életében, hogy változások előtt áll, de annyira leköti őt a szenvedélyekkel teli légkör, hogy nem tudja megfogalmazni, melyek azok. Egészen addig, amíg a szülei fel nem bukkanak Sweetlandben, hogy akarata ellenére szó szerint hazacipeljék. Ekkor azonban megteszi az első lépéseket a felnőtté válás felé, és saját kezébe veszi az életét. A bizonytalasága, amely ideérkezésekor jellemezte őt, mostanra önbizalommá változik. Olyannyira, hogy egész életétmódját megváltoztató döntést hoz, és nem törődik azzal, hogy mit szólnak hozzá mások, beleértve a mindent és mindenkit irányítani akaró anyját is.

Lacey Baker regénye a családról, a kötelességről, döntésekről, szerelemről szól, minden buktatóval, nehézséggel, szépséggel együtt, amely ezekkel jár. Mindkét főszereplője nehéz, de szükségszerű lépéseket kell hogy megtegyen a továbblépés és az egymásra találás érdekében, és bár valójában az egész történet alatt sejteni lehet a végkifejletet, mégis érdekel, hogy milyen úton jutnak el hozzá szereplői. A szerző a szenvedélyről úgy ír, mint aki nem csupán hírből ismeri azt, és néhány oldalon bizony meglehetősen pikánsan festi le az egyes szerelmi jeleneteket. Tematikáját tekintve egy korhű regény, bár számomra kétség sem fér hozzá, hogy nem mentes az idealizmustól, és a romantikus végkifejlet végig ott lebeg előttünk egy rózsaszín felhőbe burkolva. Ez egy kicsit levon ugyan az izgalmassági faktorból, de azért éppen eléggé érdekes marad, bár az is lehet, hogy az erotikus részletek teszik azzá. Minden esetre tanulságos, abból a szempontból is, hogy bebizonyosodik, az élet mindig ad lehetőséget a változásra és a választásra. A kérdés az, hogy élünk-e a lehetőséggel, és mi motivál bennünket? A korszellem felfogásából kiindulva ugyanis elég valószínűtlen lenne, hogy egy sikeres ügyvéd szerelmi okok miatt egy kisvárosba költözik egy valójában vagyonos nővel, aki lemond a juttatásairól a szerelemért. De ebben a korszellemben, amely többé vagy kevésbé bennünket is meghatároz, vajon nem mindannyian valami ilyesmire vágyunk?


Vidd hírét!
  •  
  •