Charles Cumming a brit kémregényírók fiatal generációjának egyik kiemelkedő és figyelemre méltó képviselője, akit a The Observer olyanokhoz hasonlított, mint John le Carré vagy Len Deighton. Le Carré-rajongóként azt kell mondanom, hogy ez a párhuzam egy kicsit erős, de Cummingnak ezzel együtt nincs oka szégyenkezni. Az Egy idegen ország egy jól kitalált és jól felépített regény egyedi, hiteles karakterekkel. Nem véletlenül kapta meg 2012-ben a Brit Krimiírók Egyesületétől az év krimijének járó Ian Fleming Steel Dagger Díjat.
Rögtön a kinevezése után, de még a hivatalos beiktatása előtt köddé válik a brit hírszerzés első számú embere, egész pontosan asszonya, Amelia Levene. Ő lesz az MI6 első női vezetője, amennyiben még időben előkerül. Váratlanul Párizsba utazott egy temetésre, majd e-mailben azt írta, hogy kifacsarta a temetés, és kiveszi a szabadságát, hogy pihenhessen egy kicsit, mielőtt „a magas állás beszippantaná az összes idejét”. London persze a nyakára küld egy párt, hogy tartsák szemmel, mert gyanús ez a viselkedés a Vauxhall Crossban, de Amelia eltűnik a szemük elől. Ekkor döntenek úgy a brit hírszerzésnél, hogy felkérik a kényszerű nyugdíjba száműzött Thomas Kellt, hogy kerítse elő Ameliát. Kell tűnik a legalkalmasabbnak a nem egészen hivatalos feladatra, hiszen korábban hosszú évekig dolgozott együtt a nővel, minden titkát ismeri. Legalábbis eddig úgy tudta…
Kell rábukkan Amelia nyomára, akinek az útja Párizsból előbb Nizzába, aztán Tuniszba vezetett. Meg is találja a nőt az egyik tuniszi tengerparti szálloda medencéje mellett, egy fiatal férfi társaságában, akiről rövidesen kideríti, hogy nem a nő szeretője, ahogy Londonban rögtön feltételezték, nem a francia hírszerzés tisztje, akivel a nő titkos akcióban vesz részt, mint ahogy az megfordult Kell fejében, és nem egy idegen kémszervezet embere, akinek Amelia titkokat ad át. A fiatalember Amelia eltitkolt fia. Vagy mégsem? Lehet, hogy az egész egy csapda? Vajon ki sétál bele: Amelia vagy Kell?
Az első fejezet 1978-ba repíti az olvasót, Tuniszba, ahol a fiatal Amelia Weldon (igen, a későbbi Amelia Levene) au pairként dolgozik egy francia házaspárnál, titokban szenvedélyes viszonyt folytat a kétgyermekes családfővel, és (a regény kezdetén) éppen eltűnik a család életéből, hatalmas űrt és fájdalmat hagyva maga után, leginkább persze a férfi lelkében. Ez a pár oldalas jelenet irányt szab a regénynek, és meghatározza a cselekményt is, bár Amelia kétszeres, ’78-as és mai eltűnésének igazi oka csak a könyv felénél derül ki, és a magyarázat más, mint amit az olvasó sejt. Ezzel együtt rögtön új kérdések merülnek fel, szóval van, amiért izgulni egészen a végéig. Az utolsó fejezettel Cumming szépen keretbe helyezi a regényt, felvonultatva az első fejezet szereplőit és mintegy lezárva azt a szálat, amellyel a könyvet indította.
Cumming mindvégig elsősorban a szereplőire fókuszál, érezhetően arra törekszik, hogy élettel töltse meg őket, hogy hiteles és egyedi, mélységükben is jól ábrázolt karakterek jelenjenek meg a regény lapjain. Teljes mértékben sikerül neki. Kell egyéb, a jelenlegi ügytől független problémái (a Yassin-ügy, amely miatt időnap előtt nyugdíjazták; éppen zátonyra futó házassága) csak annyira kerülnek a felszínre, hogy tőlük az az érzésünk támadjon: egy hús-vér figura, akit nem csak a regénybeli cselekmény kedvéért hozott életre a szerző. Van múltja, vannak hétköznapi és személyes problémái, bizonyos dolgok miatt épp úgy aggódik, mint bárki más, mindvégig emberként és nem regényhősként viselkedik. Ameliához igazi baráti viszony fűzi, és soha másképp nem gondol a nőre, mint barátjára. Kell társaként és segítségeként felbukkan egy fiatal, nem éppen gyönyörű, de csinos, feltehetően egyedülálló nő is a cselekmény során, és a szituáció éppen alkalmas is arra, hogy a szerző adott ponton a kettőt összeboronálja, de Cumming ügyesen elkerüli ezt a klisét (is).
A szerző egyébként belülről ismeri azt a rendszert és munkafolyamatot, amelyről ír, hiszen 1995-ben, mielőtt még az első regényét megírhatta volna, egy rövid időre dolgozott a brit hírszerzésnek. Rendkívül életszerűen írja le azokat a folyamatokat, amelyek egy hírszerző/kém munkáját teszik ki: megfigyelés, adatgyűjtés, türelmes várakozás, álcázás, hamis identitáshoz való alkalmazkodás. Nincsenek üldözéses jelenetek, lövöldözés, fegyveres összecsapás, ez nem az a fajta kémregény, amelyről James Bond jutna eszünkbe. James Bondnál sokkal jobb.
Az Egy idegen ország egy tervezett széria első kötete, Charles Cumming 2014-ben már kiadta a folytatását is. Az A Colder Warban Thomas Kell egy a nyugati hírszerzők soraiban található áruló után nyomoz. Az Egy idegen ország megfilmesítési jogai egyébként már elkeltek, Colin Firth cége fog mozifilmet készíteni a regény alapján, és a hírek szerint maga a színész is szerepelni fog a filmben.