Marci, Kuliffay Hanna gyermekkönyvének főszereplője kíváncsiságból, naivitásból és némi kalandvágyból néha elcsatangol otthonról, és mindenféle kalamajkába kerül, amelyekből végül rendre jól kerül ki. A kis történetek elsősorban nem oktatni, hanem szórakoztatni akarnak, de kellőképpen tanulságosak ahhoz, hogy a kicsik (inkább a 6-8 évesek) valami újat és emberit is megtanuljanak általuk, főleg ha a meséket olvasó felnőtt kellőképpen kihangsúlyozza vagy meg is magyarázza azt.
A négy rövid mese főszereplője Marci, egy talpraesett kis aranyhörcsög, aki folyton megszökik otthonról. Hajtja a kíváncsiság és a kalandvágy. Észreveszi a terrárium nyitva felejtett tetejét, és úgy dönt, hogy ideje új otthon után nézni. „Fő a változatosság. Ha ma dió, holnap mogyoró.” Aztán persze mindenhonnan elűzik: a frissen mázolt, kék begóniákkal díszített kis háztól; a gombaháztól, amelynek csobogó szökőkút van a kertjében; a lila erdei ciklámenek tengerében rejtőző minibusztól; de még a földtúrás tetejéről is. Épp akkor szedi össze a gazdája, amikor már elfáradt, és azon töpreng, hogy miért is akar ő másik otthont.
A Marci, a potyautas című mesében akkor szökik meg az otthonából, amikor a gazdit a terrárium takarítása közben a telefonhoz hívják. Városnéző portyára indul, noha nincs amivel megfizesse a fuvart a révésznek, a pilótának vagy a kocsisnak. Minden helyzetben feltalálja magát, de vajon nem fordul ellene adott pillanatban a sok üres ígérete? A könyvecske címadó meséjében Marci a barátaival együtt Egyiptomot veszi célba, de csak Piripócsig jutnak. A negyedik mesében éppen akkor lóg el otthonról, amikor a gazdasszony elszunyókál, és Stefiékkel, a két sünivel együtt a vidámpark felé veszi az irányt.
A történeteket a szerző a gyerekek nyelvén írta. A főszereplő egy kis állat, a barátai és a mesében felbukkanó egyéb szereplők szintén azok: Viki-vakond asszonyság; Stefi, a sünöcske; Brúnó, a kalapos vakond; Tóni, a nyúlfi; Cin-cin, a pisze mezei egér meg a többiek. Minden mást is a gyerekek nyelvén mér Kuliffay Hanna, például a távolságokat: hétszer hét bükkfányit haladnak, aztán maguk mögött hagynak hetven karcsú délszaki fenyőt, a következő táv pedig hétszer hét nyírfa és néhány jószívű szamócabokor. Mindeközben persze nagyon is emberi dolgokat tanulnak meg: hogy mindenhol jó, de a legjobb otthon; hogy az adott szavunkhoz tartanunk kell magunkat; hogy mindenki más-más dologtól fél, és az az igazi bátorság, ha a bajba jutott felebarátunkon segítünk.
Kuliffay Hanna gyermekkönyvét Egri Mónika művészi akvarelljei díszítik. Az illusztrációkat gazdagon árnyalt színvilág és finom humorérzék jellemzi, amely a szöveggel együtt harmónikus egészet alkot.