Kati Hiekkapelto: Kolibri

Írta : Kati Hiekkapelto
Eredeti cím : Kolibri
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Kolibri
Fordította : Bába Laura
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2015
Terjedelme (oldalszám) : 514
95
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Érdekes lenne egyszer azt is tanulmányozni, hogy egy ember hogyan választ könyvet… Amikor előtte egy lista, egy könyvkupac, korunkra annyira jellemzően inkább mennyiségi, mintsem minőségi alapon ismerős és ismeretlen szerzők kínálják magukat és alkotásukat. Valaha régen (ismét előjött ez a fránya „aranykor-mítosz”, pedig nem is vagyok még öreg…) egy-egy kiadó meghirdetett egy-egy könyvtervet, arra előfizetőket gyűjtött, majd kiadta. A könyvet mindenki várta, olvasta, lehetett beszélni róla. Akkor is várták egy regény megjelenését, ha előtte már leközölte egy irodalmi folyóirat vagy egy napilap irodalmi melléklete. Szabadott választani és lehetett is… Manapság is szabad, de egyre kevésbé lehet.


Ez a kis bevezető Kati Hiekkapelto Kolibri című regénye kapcsán jött: amikor a szerkesztő rákérdezett (jogosan, hiszen ismeri a preferenciáimat), hogy miért épp ezt választottam az olvasandók/olvashatók listájáról, megálltam. Nem tudom. Aztán válaszoltam, magamnak is: mert skandináv krimi és mert női szerző. Pedig nem olvasok skandináv krimit. De most valahogy összepasszolt: kezdjem el egy nőíróval…

Hát nem csalódtam: Kati Hiekkapelto regénye egy igazán fordulatos, izgalmas könyv. Nehéz dolog a műfaját meghatározni: krimi, de nem az a filmszerűen pörgő, gyors, hipertechnicizált és hősi, sokkal inkább életszerű, ahol a nyomozók lassan, el-elakadva, majd újabb apró nyomra bukkanva végzik időigényes munkájukat. Nem Sherlock Holmes-szerű lángelmék, és nincsenek NCIS-féle szuperketyeréik. Hajtja őket a kötelességtudat, az, hogy a gyilkost meg kell találni, működik az a fajta védő ösztön, ami miatt rendőrnek mentek. Emberek és nem (regény)hősök. Mindez viszont egyáltalán nem megy az izgalom, a fordulatosság, az olvasmányosság rovására.

Épp ellenkezőleg: nyit egy egészen érdekes társadalomkritikai szintet a regényben. A felvetett probléma nagyon divatos: a menekültek, bevándorlók kérdése. De mielőtt bárkit is elijesztene ez: az írónő nem prédikál, nem védi és nem támadja a bevándorlókat, nem ad válaszokat a menekültprobléma megoldására. Csupán néhány nagyon emberi oldalát villantja meg a problémának, érzékeltetve, hogy mindkét póluson – akik jönnek és akik befogadnak – emberek vannak, hitekkel, tragédiákkal, gondokkal és reményekkel.

Sőt, Kati Hiekkapelto (aki maga is kitűnően beszél magyarul és jól ismeri a magyarság trianoni döntést követő sajátos helyzetét) a magyar olvasók elé görbe tükröt tart: a főszereplő, Fekete Anna ugyanis bevándorló, a mai Szerbia területéről érkezett magyar. Bár kiskorától Finnországban él, ott járt iskolába, ott végezte a rendőrakadémiát, sőt még sorkatonának is jelentkezett, hogy jobban megismerje választott hazája mentalitását, megküzd a maga beilleszkedési nehézségeivel. Ugyanúgy, mint az a kurd lány, akinek ügye a rendőrséghez kerül. Bihar Chelkin családja nem akar beilleszkedni. Bár a látszat mást mutat, hiszen gyermekeiket finn iskolákba járatják, de Bihart már eladták feleségnek egy idős férfinak, és csak a megfelelő időt várják, hogy kicsempésszék őt az országból. Anna megsejti a készülő tragédiát, és nem hagyja annyiban… Anna bátyja az a típus, aki talán akarna, de nem tud beilleszkedni. Nem tanulta meg a nyelvet, ezért nem kap munkát, kilátástalan helyzete alkoholizmusba taszítja. De megvívják a maguk küzdelmeit a helyiek is. Esko Niemi, Anna nyomozótársa, képtelen elfogadni bármilyen bevándorlót. Ő a sokak által vallott felfogást képviseli: „Idejöttök ti, istenverte bokszosok, és jól eléldegéltek a tébé pénzén, a mi adónkból!” A másik két nyomozó, Sari és Rauno már kevésbé radikális. Ők a globalizáltabb felfogást képviselik, elfogadják Annát, hiszen jól végzi munkáját, és nem mellesleg tökéletesen beszél finnül.

A szerző: Kati Hiekkapelto
A szerző: Kati Hiekkapelto

Fekete Anna karrierje a bűnügyieknél simán indult… volna, ha rögtön az első nap nem kapnak egy különösen nehéz ügyet: sörétes puskával fejbelőtt lány holttestére akadtak egy erdős területet átszelő futóösvényen. Néhány nap múlva egy férfiéra. Aztán még egy férfi az áldozat. Mindegyikük zsebében egy látszólag oda nem illő tárgy, egy medál. Sorozatgyilkosságnak tűnik. A nyomozók kitartóan végzik munkájukat, Anna is igyekszik beilleszkedni, szerves tagja lenni a csapatnak. Az ügyet nemcsak a bizonyítékok hiánya teszi nehézzé, Annának meg kell küzdenie saját félelmeivel, kételyeivel, önmagának is bizonyítania kell, hogy alkalmas erre a munkára. És hogy mi köze a kolibrinek, ennek a miniatűr kis madárnak az egészhez? Hát ez az, amit nem mondhatok el anélkül, hogy le ne lőném a poént. Mert ez lesz a rejtély kulcsa…

Kati Hiekkapelto 1970-ben született Finnországban. Tanári diplomát szerzett, és pedagógusként sajátos nevelési igényű fiatalokkal foglalkozott. Sokáig oktatott menekülteket, diplomamunkájának témája is ez volt. Jól ismeri ezt a világot. Az írónő első könyvét, a Kolibrit már német és angol nyelven is olvashatják a krimirajongók, rövidesen megjelenik Dániában és Hollandiában is.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •