Pénteken nyolcvannégy éves korában elhunyt Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere. Két éve küzdött a rákkal. Búcsúztatása a tervek szerint február 23-án 15 órakor lesz Milánóban, ahol régóta élt. Az északolasz városban levő Sforza-kastélyban búcsúznak el az író-filozófustól nem egyházi és mindenki előtt nyitott szertartással. Nem ravatalozzák fel – jelentette be Mario Androse, az elhunyt író kiadói képviselője.
Sergio Mattarella olasz államfő az íróra emlékezve úgy fogalmazott: „Umberto Eco életművében visszatükröződik a második világháború utáni generációk kulturális identitáskeresése.” Matteo Renzi olasz miniszterelnök szintén a közösségi oldalon azt írta: „egy nagy olasz, egy nagy európai” távozott. „Elhagyott bennünket Umberto Eco. Egy óriás, aki az olasz kultúrát a világ minden részébe elvitte. Fiatal és vulkánként izzó az utolsó napig” – emlékezett meg Ecóról az olasz kulturális miniszter, Dario Franceschini a Twitteren. Umberto Ecóról többek között Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke és Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök is megemlékezett. Roberto Saviano olasz író részben latinul – Umberto Eco legismertebb regényére A rózsa nevére utalva – azt írta: „Nomina nuda tenemus. Isten veeled professzor.”
Umberto Ecót az olasz kulturális élet is gyászolja a bolognai egyetemmel az élen, ahol a szemiotikaprofesszor a hatvanas évektől tanított. Umberto Eco nevéhez kötődik a Bologna egyetemén megalapított kommunikációs tanszék is. Ivano Dionigi, az egyetem volt rektora úgy nyilatkozott: „mindannyian árvák maradtunk Eco halálával.” Bologna polgármestere, Virginio Merola szerint Umberto Ecóból leginkább „szabad gondolkodása” fog hiányozni. Az egykor szintén a bolognai egyetemen tanított Romano Prodi volt olasz kormányfő felidézte, hogy, Umberto Eco különleges empátiát tanúsított diákjai iránt.
Hasonlóan Johann Wolfgang von Goethéhez, Thomas Mannhoz vagy Jean-Paul Sartre-hoz, Umberto Eco a senki által nem vitatott, hazájában és az egész világon is óriási tekintéllyel bíró értelmiségi típus képviselője volt – mondta el az MTI-nek Barna Imre, a pénteken 84 éves korában elhunyt világhírű olasz író József Attila-díjas magyar fordítója. Hozzáfűzte: bár ebből a típusból régen sem volt sok, a mai korban csupán nagyon kivételesen akad egy-egy ilyen személyiség, aki státusánál fogva „szinte kénytelen megnyilatkozni mindenről, ami a világban fontos.” Az Európa Könyvkiadó vezetője méltatta Umberto Eco hihetetlen sokoldalúságát és azt a képességét, hogy nem csupán népszerű regényeiben és tárcáiban, hanem filozófiai műveiben is képes volt közérthetően megfogalmazni és számos szempontból kibontani egy-egy témát vagy problémát. Barna Imre úgy fogalmazott: Umberto Eco számon tartotta műveinek fordítóit, akikkel személyesen is megismerkedett, válaszolt feltevéseikre és gyakran elébe is ment kérdéseiknek.
A Corriere della Sera olasz napilap internetes oldala összegyűjtötte Umberto Eco legismertebb mondásait. Az első úgy szól: „Aki nem olvas, hetven évesen egyetlen életet élt: a sajátját. Aki olvas, ötezer évet élt: ott volt, amikor Káin megölte Ábelt, amikor Renzo elvette feleségül Luciát (Alessandro Manzoni A jegyesek című regényében), amikor Leopardi a végtelent csodálta. Mivel az olvasás halhatatlanság – vissza az időben.”
Umberto Eco 1932. január 5-én Alessandriában született. A torinói egyetemen filozófiából doktorált, később tanított is itt. Harminckilenc éves korában a szemiotika professzorának, egyben tanszékvezetőnek nevezték ki a bolognai egyetemen, vendégprofesszorként előadott többek között a Yale és a Columbia egyetemen. Első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve a nyolcvanas évek legnagyobb regényszenzációja lett. A humor és a játékosság elemeit sem nélkülöző, többrétegű mű középkori köntösbe bújtatott, kosztümös bűnügyi regényként és filozófiai alkotásként egyaránt olvasható. A regényből Sean Conneryvel a főszerepben nagy sikerű film készült. Az első regény bravúrját többi regénye, A Foucault-inga (1988), A tegnap szigete (1994), a Baudolino (2000) és a Loana királynő titokzatos tüze (2004) nem tudta megismételni. 2010-ben megjelent A prágai temető című regényében az irodalom leggonoszabb karakterét kívánta megteremteni.
A beteg író utolsó regénye 2015-ben jelent meg Numero Zero címmel, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában hamarosan nyomdába kerül. A magyar fordítás a Mutatványszám címet fogja viselni. Umberto Eco legutolsó könyvét az általa alapított La Nave di Teseo májusban adja ki: a Pape Satán Aleppe című mű az írónak a L’Espresso hetilapban 2000 óta megjelent írásait gyűjti össze.
Forrás: MTI, Wikipédia