Február végén magyarul is megjelent Renée Knight pszichothrillere, a Cáfolat. Ha tetszett a Holtodiglan Gillian Flynn tollából, vagy Paula Hawkins A lány a vonaton című könyve, akkor jó eséllyel a Cáfolat is kellemes kikapcsolódást jelent majd. A kertvárosi/kisvárosi környezetben játszódó, alapvetően néhány szereplő között bonyolódó thrillera kritikusok szerint méltó utódja a fenti két regénynek.
A szerző korábban dokumentumfilmeket készített a BBC-nek, jelenleg Londonban él. 
Az 56 éves, kétgyermekes írónő egy meglepő alapötlettel keltette fel az olvasók figyelmét: a Cáfolat főhőse – szintén dokumentumfilmes – egy olyan könyvet talál az éjjeliszekrényén, amely mintha az ő emlékei alapján íródott volna.
Catherine Ravenscroft, a boldog házasságban élő, elismert dokumentumfilm-rendező egy nap ismeretlen könyvet talál az éjjeliszekrényén. Kíváncsian belelapoz. Fogalma sincs, hogyan került hozzá A vadidegen című regény, de a feszültségteljes cselekmény hamar magával ragadja. Aztán rájön, hogy ez nem egy kitalált történet. A vadidegen félreérthetetlenül azt a napot idézi fel számára, amelyen sötét titok gazdája lett – ezt rajta kívül egyvalaki ismerte, ő azonban régóta halott. Catherine-t évtizedek után utoléri a múlt, és szép lassan darabokra hullik az élete. Egyetlen lehetősége marad: szembenézni azzal, mi is történt valójában azon a napon, még ha a megrázó igazság tönkre is teheti az életét.
A hosszú ideje otthonról dolgozó írónő saját bevallása szerint pont azért helyezte regénye cselekményét egy ilyen kertvárosi környezetbe, mert élete fontos részét képezi a helyszín, és úgy gondolta, izgalmas könyv születhetne abból, ha megpróbálna belesni a normálisnak tűnő élet színfalai mögé. Az ilyen és ehhez hasonló thrillereknek épp az adja meg az igazi érdekességét, ahogyan a szerző és szereplői szép lassan egyre mélyebbre merülnek a titkok között, amelyeket mindenki próbál elfedni vagy épp elrejteni.
Jelen sorok írója mindig nagy élvezettel olvas egy regény keletkezéséről. Valahogyan más ízt ad a regénynek, egy picit közelebb érzem magam hozzá. A Cáfolat születéséről az írónő egy interjúban így vallott: „A Cáfolat előtt írtam egy regényt, ami nem jelent meg. Történt fiatalkoromban egy eset, amiben egy régi barátom is érintett volt, vele már régen megszakadt a kapcsolatom. Ebben az első regényben felhasználtam ezt az esetet, és amikor elkészültem a kézirattal, beugrott, hogy a barátom valószínűleg magára ismerne. Szóval elküldtem neki a szöveget, hogy rábólintson, mielőtt az ügynököm megkapta volna. Amíg várakoztam a válaszra, nagyon aggódtam, hátha megbántottam. Elkezdtem ezen gondolkodni, és az alapötlet velem maradt: mennyire lenne sokkoló, ha szembetalálkoznék magammal egy könyvben anélkül, hogy előre figyelmeztettek volna? Számomra az egyik legjobb dolog a világon lefekvés előtt az ágyban olvasni egy jó könyvet – ilyenkor érezzük leginkább biztonságban magunkat, és ilyenkor vagyunk a legsebezhetőbbek is. Miközben várakoztam, ez az ötlet befészkelte magát a gondolataim közé. A barátom végül rábólintott a dologra. Aztán kiderült, hogy a könyvet nem adják ki, de ez a szituáció ötletet adott a Cáfolathoz.” Az interjúból egyébként – amelyet magyar nyelven itt olvashattok – az is kiderül, hogy a regény alapján film készül, és hogy Renée Knight már a második könyvén dolgozik.
Forrás: GABO Kiadó