Jean-Gabriel Causse színdizájner kreatív reklámszakemberként diplomázott 1992-ben, ma a Francia Színbizottság tagja, Párizsban és Tokióban is dolgozik: tervez, véleményez, alkot és tanít. Annak igazolására, hogy a színek a tudattalanunkra komoly hatással bírnak, csapatával 2007-ben létrehozta a BlueBretzel textilmárkát, amely olyan legendás alkotásokból merít inspirációt, mint a Mona Lisa (szemének színe) és olyan alapokat használ fel, mint a NASA által az űrből készített fénykép Földünkről, vagy a málnasörbet színe egy fagylaltozóban. Ez valami olyasmit jelent, hogy a márka megalapítói arra törekednek, hogy ezeket a legendás, monumentális és egyedinek tekinthető színeket a legpontosabban reprodukálják, így előfordulhat, hogy a legújabb, trendi sportruházatunk színe a BlueBretzel szerint nem egyszerű szürkésfekete, hanem beluga-kaviár színű. A kezdeményezést Madridban, Londonban, Párizsban divatszakemberek üdvözölték, a koncepció elterjedt párizsi áruházakban és más üzletláncokban, így 2007 után Jean-Gabriel Causse sok más területen is tanácsokat ad a színekkel kapcsolatban: autóiparban, textiliparban, belsőépítészetben, meghatározva és elemezve a divat, a luxus, a lakberendezési trendek színvilágát. És hogy honnan ered a BlueBretzel, azaz a „kékperec” elnevezés? A történet szerint egy napon George W. Bush egy perec (franciául bretzel) elfogyasztása közben majdnem megfulladt, és néhány másodperc erejéig kék színe lett…
A színek hatalma című könyvét Jean-Gabriel Causse hasonló humorral fűszerezi. A mű 2014-ben jelent meg Franciaországban, összefoglalva az utóbbi évek tudományos kutatásait és megfigyeléseit arra vonatkozóan, hogy hogyan hatnak ránk a színek. Könyvének nyelvezete könnyed, következetes, egyszerű. Mintha egy tömörített enciklopédiát olvasnánk, vagy még pontosabban, mintha egy laza hangulatú kiselőadáson vennénk részt, a szerző a legfontosabb ismereteket adja a kezünkbe a bennünket körülvevő színekről, frappánsan fűszerezve azokat a hétköznapi életből vett példákkal. Az első fejezet néhány általános tudnivalót tárgyal a színekkel kapcsolatban: hogyan alakulnak ki, milyen tulajdonságokkal bírnak, milyen hőmérsékletűek, hány félék, hogyan érzékeljük őket. Kissé mélyebben belemerülve a témába olyan érdekes, általunk ismert információk kerülnek új megvilágításba, amelyektől szó szerint más színben látjuk a világot. Ki gondolta volna például, hogy egy természetes jelenség az alapja annak, hogy a nők a férfiakhoz képest pontosabban és többféle színárnyalatot képesek megkülönböztetni, nem pedig a férfiak gonoszkodása vagy nemtörődömsége? És az sem valószínű, hogy a Facebook felhasználói közül sokan eltöprengtek volna azon, miért is éppen ez a mára már ikonikussá vált kék szín lett a Facebook alapszíne, holott ez az információ bárki számára pillanatok alatt megszerezhető a nem kevésbé színes böngészők valamelyikének használatával. Jean-Gabriel Causse könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy hogyan lehet a színeket hallani, vagy miért látjuk szürkének a szürke hajat, amikor tudni való, hogy csak pigmentált vagy pigment hiányos hajszálak léteznek?
A második fejezet a színek konkrét hatásával foglalkozik, vagyis azt tárgyalja, hogy az életünk milyen módon áll a színek befolyása alatt. Ennek alapján azonban nyitott kérdések is feltevődnek, ugyanis nem teljesen egyértelmű, hogy bizonyos színek a hullámhosszuk miatt gyakorolják ránk az adott hatást, vagy azért tulajdonítunk nekik bizonyos hatásokat, mert archetipikus szimbólumként vannak jelen a társadalmunkban és a kultúránkban. Talán a legkézenfekvőbb példával élve: a piros azért serkentő, agresszáló, izgató szín, mert olyan hullámhossza van, amely így hat ránk, vagy azért, mert mindaz, ami fenyegető és veszélyes, az piros színű, „mint a vér”, ezért összekapcsoljuk a színt az általa reprezentált dolgok veszélyességével. Jean-Gabriel Causse nagyon szépen kitér ezekre a kérdésekre és területekre, részletesen vizsgálva a munka, a tanulás, a vásárlás, üzleti tárgyalás, gyógyszeripar, orvoslás, hálószobák és étkezők falának színvilágát, beleértve az előnyös és előnytelen felhasználásra vonatkozó gyakorlati tanácsokat is.
Könyvének utolsó, harmadik fejezetében arról beszél, hogy bátran használjuk a színeket, és ehhez elegendő az, hogy a saját megérzéseinkre hallgatunk, hiszen ki tudná a legjobban, mire van szükségünk, ha nem mi magunk. Érintve a színek és a fengsuj kapcsolatát is, ebben a fejezetben sorra kerülnek az egyes színek, összefoglalva a tipikus, általános hatásokat és a kultúránkénti különbségeket is, befejezve egy rövid összefoglalóval arra vonatkozóan, hogy a különböző színeknek mi a jelentésük világszerte.
Mivel könyve a színekről szól, amelyet szerencsés esetben mindannyian látunk és élvezhetünk, az olvasás eleve egy színes élményt nyújt, hiszen lehetetlen nem elképzelni a vöröset, égszínkéket, okkersárgát, ha éppen róla olvasunk. A könyv nagyszerűsége és egyedisége igazából éppen ebben rejlik, ez adja a sokszínűségét szó szerint is. Emellett a szerző friss és humoros, barátságos modora nagyon kellemes, magával ragadó, és annak ellenére, hogy rengeteg tudományos információt oszt meg az olvasóval, mégis érthető és élvezhető marad, akár nagyobb gyerekek számára is. Mindazok számára ajánlom, akik nyitottak arra, hogy valami újat tanuljanak a színekről és a hatásokról, vagy egyszerűen csak másképpen, tudatosabban használják őket. De azok sem fognak csalódni, akiket eddig sosem érdekelt ez a téma, mert szerintem ennek a könyvnek az olvasását egyszerűen nem lehet megunni, a több oldalas bibliográfia pedig azt jelzi, hogy egy igényes és sokoldalú összefoglalóról van szó.