Fábián Janka regénye az Ághfay kúria lakóinak újabb nemzedékét hozza az olvasók elé. Az önállóan is élvezhető regény – bár számomra túl dokumentum-ízű volt – Pálóczy Emília élettörténetét tárja elénk. A kíváncsi és eredeti vidéki kislány különleges sorsot épít. Ella öntudatos és eredeti lány, sorsa élete első napjától kezdve különleges. Súlyos veszteségei ellenére boldog gyermekkora van, majd később első szerelmével együtt szeretik meg a mozgófilmet, és határozzák el, hogy karriert építenek: Vince operatőr akar lenni, Mimi pedig színésznő. El is készítik első amatőr filmjüket, a Búzavirágot, de aztán a háború közbeszól. Vincét besorozzák, Mimi pedig ápolónőnek tanul, hogy megkereshesse a fronton. A háborúval együtt szűnnek meg az álmok is: Vince elesik, az Ághfay kúriában pedig Mimi számára lehetetlen az élet. Mimi ekkor már sem nem naiv, sem nem kislány. Számot vet sorsával, és elhatározza, hogy megcélozza Hollywoodot. Külföldre utazik, és hamarosan sikereket ér el. A vidéki lányból egy idő után a némafilm sztárja lesz.
A könyv erénye (és egyben hátránya is) a dokumentáltság. Mimi végigéli a XX. századot, végigvándorolja a világot és a társadalom néhány rétegét, nem beszélve belső fejlődéséről. A vidéki kislány, a naiv, szerelmes kamaszlány, a kedves ápolónő, a céltudatos fiatal, az érett, karrierjét építő, de magánéletét is élő asszony, a filmvilágban eligazodó, tapasztalt nő – megannyi arca a Mimi Hamilton néven híres színésznővé váló Emíliának. A szerzőnek sikerül – a mindennapi élet számos elemét megjelenítve – meggyőzően bemutatni a vidéki kúria lakóinak életét, de a sztárok világát kissé elnagyoltnak találtam, bár kétségkívül sokféle jellemet próbál felsorakoztatni. Talán azért nem elég mély az egész, mert a híres Mimit idealizálva láttatja. A producereknek kiszolgáltatott, a nyelvet sem jól beszélő, idősebb szeretőt tartó, de felívelő karriert befutó ifjú dívának szükségképpen számos konfliktusa kellett volna legyen, kellemetlen helyzeteket kellett volna kipróbálnia, vagy pletykákba keverednie, és az önbizalma is lehetett volna ingadozóbb. De ilyesmiről semmi említés nem esik, a színésznő karrierje látszólag töretlen, döntései helyesek, jelleme feddhetetlen. Az idealizálás ellenére mégis életszerű a szereplő, mert beszéde, elfoglaltságai, viszonyai az abban a korban elfogadott minták szerint alakulnak, Mimi okosan mindig egy erős férfi protektorátusa alá helyezi magát. A végül hazavezető életút egy győztes, de a körülmények által sokszor megpróbált asszony történetét meséli el.
Összességében a regény olvasható és élvezhető, már csak azért is, mert ilyen különleges sorsot hoz elénk, és ilyen különleges kort mutat be. Számos alkotás beszél a katonák sorsáról, a munkatáborokba kényszerítettekről, a sebesültekről, a kivándorlókról, de kevés az, amely egy kivételes, bátor nő élettörténetén keresztül szemléltetné a XX. századot.