Juan Villoro: Gólöröm

Írta : Juan Villoro
Eredeti cím : Balón dividido
Eredeti kiadás : 2014
Magyar cím : Gólöröm
Fordította : Kürthy Ádám András, M. Nagy Miklós, Nagy Klaudia, Pál Ferenc, Pávai Patak Márta
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2016
Terjedelme (oldalszám) : 308
100
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Juan Villoro Gólöröm című kötete nemcsak a futballról szóló válogatott esszé-gyűjtemény, ennél a leegyszerűsített műfajmeghatározásnál sokkal több: irodalmi utalások, filozófikus eszmefuttatások ( futballfilozófia, edzői és játékosi mentalitásformák, nézői és rajongói attitűdök, klubfelfogás és válogatottépítés), életrajzi adatok, pici kis sztárpletyka, „szubjektív allstar-csapat”, sok minden van benne…


A fociról eddig nem annyira beszéltem, pláne nem gondolkodtam, inkább néztem és nagyon sokat hallgattam, figyeltem. Édesapám mellett tanultam bele a futballba, ő magyarázta el a lesszabályt (amit azóta se biztos, hogy elsőre észreveszek, de a lényegét legalább értem…), aztán sportszerető párommal együtt követtük a különböző (és egyre bővebb választékú) közvetítéseket (a gyerekek születése óta inkább csak a nemzetközieket). Most a lányom viszi tovább a hagyományt.

Villoro könyvét tehát kíváncsiságból vettem kezembe, és mondhatom, jól tettem. Egy másik szemszöget, egy másik világot tár az olvasó elé. Többet, mint amennyit a szakkommentátorok el tudnak mondani, általánosabbat, mint amit a meccsek előtti és utáni kísérőadásokból meg lehet tudni. Egy-egy játékos, edző, csapat vagy válogatott bemutatásakor olyan háttérinformációkat oszt meg, amelyek nem szenzációhajhász bulváradatok (bár beszél pénzről, hatalomról, gyengeségekről, edző-sajtó/klub-sajtó viszonyokról, betegségekről, sérülésekről, hirtelen sikerekről és nagy bukásokról, halálról). Inkább olyan ember információátadása ez, aki tud valamit. Tud, mert szereti ezt a sportágat, nézi és követi; tud, mert nem ma kezdte és sok mindent látott, tapasztalt; tud, mert gondolkodik róla. Az ilyent érdemes elolvasni, meghallgatni. Az ilyenből tényleg lehet tanulni.

Juan Villoro az egyik legnépszerűbb mexikói író, aki nemcsak zsurnalisztaként, hanem regényíróként, a gyermekirodalomban és drámaszerzőként is domborított. 2004-ben megkapta a spanyol nyelvű könyveknek járó egyik legnagyobb elismerést, a Premio Herralde-díjat az El testigo című regényéért. Futballról írni az 1990-es Coppa del Mondo alkalmával kezdett (akárcsak én is… nézni a focit). A Gólöröm stílusa is élvezetes, olvasmányos. Nem száraz szaknyelv, annak ellenére hogy ismeri és használja a szakszavakat. Nagyon élveztem, hogy olyan jó érzékkel fejezi be a történeteket, hogy mindeniknek a végére marad egy csattanós aforizma, amely vagy továbbvezeti a gondolatot a következő íráshoz vagy megállít és elgondolkodtat: hmm, hogy is van ez? Csak néhány példát emelek ki: „Ha egy gyerek szeretne egy biciklit, akkor sok mindenre képes érte. Ha egy férfi úgy játszik, mint egy gyerek, aki szeretne egy biciklit, akkor az a világ legjobb futballistája.” (Messiről); „Ez a pár magába sűríti a látványtársadalom óhaját: olümposzi románc ez. Azt gondoljuk, ott boldogok az emberek – azonban lehetetlen kimondani azt a mondatot, melyet a falusi jegyesek mondanak ki menyegzőjük éjjelén: „ végre magunk vagyunk”.” (a Shakira – Piqué párról); „ A futballt azért találták ki, hogy Akhilleusz rúgja be a gólokat, és Hektór döntsön arról, hogy érvényesek-e. Nem változtatható meg ez a különös merészség: huszonkét futballista játszik istent, és három bíró játszik embert.” ( a játékvezetőkről); „ Sok millióan rúgták már a labdát, de csak néhányan voltak olyanok, akik el tudták varázsolni.” ( a szubjektív top tízről); „A stadionok arra szolgálnak, hogy eljátszuk bennük a varázslatot. A világ pedig arra, hogy megéljük benne azt.” (a futballról).

Tematikailag is változatos Villoro könyve: általános érdekességek (apa-fiú/futball viszony, miért köpködnek a focisták, a világ leghosszabb gólja, a kétszer is megesett gól, Pelé be nem lőtt góljai), szubjektív játékoselemzések (Messi, Ronaldo, Ronaldinho, Maradona, Cristiano Ronaldo), „lángoló edzők” (Guardiola vs. Mourinho), nemzeti futballmítoszok (mexikói vs. magyar), top ten-válogatás („Minden lista önkényes. Az én legjobb tízesemben csak olyan futballisták szerepelnek, akiket láttam játszani. Voltak más zsenik is a középpályán, de nem sokan.”)

A megcélzott olvasói korosztály is széleskörű, hiszen a mai szupersztárok mellett a régi idők nagy játékosairól is mesél Villoro. A lányomat, aki tizennégy éves, és mint minden kamasz, ideálokat keres, rabul ejtette a magyar válogatott körül kialakult rajongás, na meg az európai topfoci sztárjai, ezért egyre szívesebben néz futballt. Ő most olvassa a Gólörömet. És nagyon élvezi. Én meg úgy gondolom, hogy nyer belőle hasznos információkat, mélységeket, távlatokat. De abban is biztos vagyok, hogy édesapám, aki szintén megért és megértett egyet s mást a foci különleges világából, örömmel olvassa majd.

Juan Villoro 2016 novemberében Magyarországra látogatott a Gólöröm könyvbemutatójára, ennek kapcsán például a Nemzeti Sport és a litera.hu irodalmi portál is készített interjút vele. Ezekből még több megtudható az íróról, az írói szándékról, a Barça-rajongás kialakulásáról, a foci társadalmi szerepéről, a magyar és a mexikói futball-mentalitás hasonlatosságáról, Esterházy Péter és Villoro megismerkedéséről, az író Puskás Ferenchez való viszonyáról. És remélem, ezek a beszélgetések az író szimpatikus személyiségén át még inkább kedvet csinálnak a könyv elolvasásához.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •