A Baileys többé nem támogatja a Women’s Prize for Fictiont, a legrangosabb brit női irodalmi díjat, így az 2017-ben ismét új szponzor után kell nézzen. A cég egy sajtóközleményben elegánsan azt tudatta, hogy új globális projektekre fókuszálnak, és arra a sajnálatos döntésre jutottak, hogy „helyet adnak egy új szponzornak.” Idén még ők viselik a díjjal járó költségeket, de a szervezők 2018-ra már új támogatót kell keressenek.
Syl Saller, a Baileys tulajdonosának marketing igazgatója azt mondta, hogy megtiszteltetés volt a legjobb angol nyelvű női fikciós művet díjazni, de a cég a közeljövőben más nyelvterületeken is promoválni szeretné a márkát, ezért szállnak ki a szponzor szerepéből. Hozzátette, hogy a Baileys elkötelezett szószólója marad a díjnak.

Kate Mosse, a díj társalapítója elismerően szólt a BBC-nek a leköszönő szponzorról. Azt mondta, hogy a Baileys ragyogó partner volt, hogy a vállaltnál egy évvel többet teljesítettek, és tudja, hogy továbbra is kiállnak a díj által is képviselt értékrend mellett. Kate Mosse hozzátette, hogy biztosak benne, hogy 2018-ra találnak új szponzort, mert a cégek szeretik, ha az emberek egy márkanevet valami lelkesítő dologhoz társítanak.
A Women’s Prize for Fictiont 1996-ban alapították; Kate Mosse, az egyik alapító úgy gondolta, hogy a női írókat a legnagyobb irodalmi díjakon általában mellőzik, ezért hozta létre a Women’s Prize for Fictiont. A díjat, amellyel az előző évben angolul írt legjobb női regényt jutalmazzák, évente adják át. Az irodalmi elismeréssel egy 30 ezer font értékű pénzdíj és egy Bessie becenévre hallgató bronzszobor jár. A francia telefontársaság, az Orange 17 éven keresztül támogatta a díjat és 2013-ban szállt ki a Women’s Prize for Fiction szponzori szerepéből. 2014-től a Baileys támogatta a díjat. A díjat 21 éves története során olyan személyek vehették át, mint Ann Patchett, Helen Dunmore, Lionel Shriver vagy Téa Obreht. 2017-ben a jelölteket áprilisban jelentik be, nyertest pedig június 7-én hirdetnek.