1760-ban vagyunk, Bécsben, Mária Terézia uralkodása idején. Megismerjük Schönemann Zsófiát, aki az írónő előző regényében bemutatott utolsó boszorkány, Sárosi Felícia lánya.
Felícia asszony Mária Terézia császárnő bizalmasa, boszorkánya vagyis javasasszonya, szépészeti tanácsadója, sok esetben testi és lelki titkainak tudója, őrzője. Nehéz és veszélyes mesterség ez, egyetlen lányának nem ezt a sorsot szánja. Felícia asszony „civilben” kávéházat vezet, Zsófiának jó férjet és tisztes polgári életmódot képzel el. De mint a regényből kiderül: ember tervez, Isten végez…
Schönemenn Zsófia feltűnően szép lány, több férfi is megjelenik életében. Kolosy Károly és Dorozsmay Sándor a Mária Terézia által létrehozott magyar testőrgárda tagjai. Ám míg az előbbi tiszta szándékkal, őszinte érzelmekkel fordul Zsófi felé, az utóbbi csupán trófeául kívánja a szép lányt. Zsófia viszont egyenesen Mária Terézia fiába, József főhercegbe szerelmes, így nem veszi figyelembe sem Kolosy érzelmeit, sem Dorozsmay csábító közeledésének veszélyeit. A kettőjük vetélkedése, súlyosbítva Zsófi közömbösségével, dönteni nem tudásával tragikus kimenetelű párbajhoz vezet… Közben több váratlan és véletlen találkozás során a trónörökös is szemet vet a lányra, de ezzel a „viszonzott szerelemmel” természetesen nem kiteljesül a sorsuk. Zsófi csupán a szeretője lehet a főhercegnek, akinek kalandjait megtűri ugyan az udvar, de ő maga is tudja, hogy minél előbb teljesítenie kell dinasztikus kötelességeit: rangjához méltó, lehetőleg a politikai érdekeket is szolgáló házasságot kötni és fiúörököst nemzeni. A viszony csak addig folytatódhat, amíg József rá nem un a lányra, de… A sors és a történelem szálai összekuszálódnak…
Felícia asszony alakján át továbbra is betekintést nyerhetünk a császári család mindennapjaiba. Mária Terézia alakja különösen sokrétűen van megrajzolva. Női szerző által női főszereplőkről íródott könyvhöz méltón az uralkodónő női, anyai oldalát emeli ki: ahogy az öregedő királynő megengedi magának a gyengeség, hiúság hibáját boszorkánya előtt; ahogy a dinasztia fejeként eldönti az érdekházasságokat, de anyaként aggódik gyermekei jövőjéért, boldogságáért; ahogy meggyászolja fekete himlőben elhunyt gyermekeit. Felícia asszony szemszögéből nézve, aki emberibb oldaláról is ismeri Mária Teréziát, egész más megvilágítást kap ez a magyar történelemben meglehetősen ambivalens szerepet játszó személyiség. De elképzelt és valós tényeken nyugvó adalékokat kapunk József főherceg, a későbbi II. József császár, „kalapos király” magánéletéről, nehéz természetéről, nőügyeiről, szerencsétlen házasságairól, illetve a többi császárgyermek sorsáról. Mint minden jól megírt történelmi regény, Fábián Janka könyve is úgy sző mesevilágot a száraz tények és adatok köré, hogy nem csorbítja az igazságot, de közelebb hozza, átélhetővé, megérthetővé teszi az adott kort.
A regény második felében Schönemann Zsófiát Pozsonyban találjuk: Kolosy Károly legjobb barátjának, Szilvay Balázsnak felesége és ikergyermekeit, Pétert és Marikát nevelgeti. A gyermekeknek nem Szilvay az apjuk… Zsófi langyosan csordogáló életére újabb tragédiák vetnek árnyékot: férjét és apját is elragadja a fekete himlő. Ráadásul megtudja, hogy apja nem az édesapja volt. Majd újra megjelenik életében Kolosy, akivel sok mindent tisztáznak, és a férfi magával viszi őt Párizs mellé, Sévres-be. Szerelmük beteljesedik, közös gyerekük Henri. Kolosy a francia királyi testőrség tisztje, Zsófia (immáron Sophie asszony) pedig épp abba a helyzetbe kerül, amitől ő és édesanyja egyaránt ódzkodott: Mária Terézia parancsára lánya, Mária Antónia javasasszonya lesz. Mária Antónia, franciásan Marie Antoinette Lajos Ágost, a későbbi XVI. Lajos felesége. Az évszám, amihez közelítünk 1789, a francia forradalom éve, amikor a népharag nagyon sok arisztokratát halálba taszított, köztük a francia királyi családot is. Az olvasó joggal aggódik tehát Zsófiáért és családjáért, hiszen a királyi család körül végzett szolgálataik miatt a véres eseményeket közvetlen közelből kell átélniük: Zsófia/Sophie mint Marie Antoinette egyik belső cselédje, bizalmasa; Károly/Charles mint testőr; a nagyobbik fiú, Péter/Pierre szintén a testőrség katonája (akárcsak Guillaume, Zsófia lányának, Marika/Marie-nak szerelme), a kisebbik fiú, a beteges, gyengécske Henri pedig családjához igyekszik az események hallatán. És a szálak összefutnak: a Versailles-i kastély megtámadásának, a vérengzésnek éjszakája mindannyiukat a szörnyűség helyszínén találja…
A regény vége, az epilógus nyitott: az utolsó boszorkány lányának lányáról szóló képsorokkal fejeződik be. A téma a folytatást, a következő regényt várja…