Jankó Olga írói munkásságát nem ismertem, amíg kezembe nem került jelen recenzió tárgya. Olvasás előtt nem néztem utána a szerzőnek, így azt sem tudtam, hogy főként az ifjúság számára írja történelmi tárgyú regényeit. Az első oldalak után ez világos lett, ami visszavett a regénnyel szemben támasztott elvárásaimból, és újfent megerősítést nyert a tétel: vannak regények, amelyek egy bizonyos életszakaszban érdemesek elolvasásra, akkor képesek kifejteni azt a hatást, amelyet vélhetően a szerző is el szeretni érni az olvasójában.
A magyar történelem egyik legjelentősebb szakaszában járunk, az 1848/49-es szabadságharc idején. Ezen belül is Erdélyben, ahol Bem József hadjárata körül forognak az események. A könyv egy Bécsben született, osztrákok között nevelkedett magyar fiúról szól, aki Kolozsváron, a rokonainál vendégeskedett épp, amikor kitört a szabadságharc, és a csaták miatt nem tudott hazatérni. Eleinte idegenül állt a magyar törekvésekhez, de a közhangulat, egy jó barát és egy nagy szerelem hatására maga is a magyar ügy hívévé vált, majd beállt katonának. Végigharcolta Bem erdélyi hadjáratát, majd a bukás után szerelmével Kolozsváron maradt, hogy a gyermekei ne úgy nőjenek fel, mint ő, aki csak felnőtt fejjel értette meg, mit jelent a hazaszeretet.
Ugyan nem jelzi sehol, de értelmezésemben jelen kötet is ifjúságnak szóló regény, így az értékelést ebből a szemszögből kellene nézni, ami megnehezíti a recenzióíró dolgát, hisz leghitelesebben az tudna írni a könyvről, aki tinédzser éveit tapossa. Mivel szépirodalmi, művészi hatásra törekvő kritériumokat nem igazán kérhetünk számon a szerzőn, így induljunk ki abból, hogy egy romantikus, történelmi kötettel van dolgunk. Méghozzá abból a fajtából, amelyik az egyszerű történetvezetést részesíti előnybe és nem sokat foglalkozik a szereplők döntéseinek mély lelki motivációival, a részletek kidolgozását sem tartja szem előtt. Ezzel szemben a nagy történelmi tablón van a hangsúly, a szóhasználat és a mondatszerkesztés sajátosságai azt hivatottak elősegíteni, hogy az olvasó komolyabb szellemi erőfeszítés nélkül képben legyen a korszak történelmi, politikai eseményláncolataival.
A szereplők egysíkúak, mindegyikünk egy prototípust testesít meg, és ugyan a főhős személyisége, motivációi változnak, ám ez a folyamat is pillanatok alatt, egyik oldalról a másikra megy végbe. Az egész kötetre jellemző ez a könnyedség, csak úgy ugrálunk az egyik tablóból a másikba, ám mindez élvezhető, amennyiben tudatosítjuk mindezt magunkban. Az ifjúsági regények egyik legfontosabb jellemzője, hogy szórakoztatva akarja nevelni az olvasót, fel akarja kelteni érdeklődését az adott történelmi korszak iránt, és a háttérben valahol nevelő, oktató szándék is meghúzódik. Ez Jankó Olga könyvében sincs másként, az egész kötetben tetten érhető a korabeli történelmi, politikai kontextus, a szereplők életeseményeinek hátterében folyamatosan jelen vannak a forradalom és szabadságharc mindenki által ismert alakítói. Jómagam faltam a sorokat, hisz a történelmi kalandregények nagy kedvelőjeként teljes mértékben bele tudtam élni magam az eseményekbe, annak ellenére, hogy több esetben túlcsordult a faék egyszerűségű romantika.
Összességében egy szórakoztató, számos történelmi részletet és érdekességet tartogató regénnyel van dolgunk, és amellyel legjobb, ha megfelelő életkorban találkozik az olvasó. A kötet a romantikus irodalom egyértelmű jellemzőit tükrözi: a hazafiasságot, a dicső nemzeti múltat, a nemzeti kultúrát. A szereplők idealizáltak, a cselekmények kalandosak, és mindent átsző a monumentalitás. A magyar irodalomban nagy hagyományai vannak a romantikus történelmi regényeknek, és a Légy híve rendületlenül pedig utóérzése a klasszikusoknak, amelyeket ha színvonalban nem is közelít meg, de szerethető, kedvelhető.