Az utóbbi időben újra fénykorát éli a családtörténet típusú regény. Gerlóczy Márton műve is ilyen jellegű, de annál érdekesebb, mivelhogy a szerző Áprily Lajos dédunokája, és mint ilyen, a magyar irodalom történetének egy darabkáját is magában hordozza.
Az író a nagymamája, Jékely Márta és a dédnagymamája, Schéfer Ida emlékiratai, valamint egyéb családi iratok, levelezések alapján szerkesztette, gyúrta-formálta regénnyé, olvasmányos történetté felmenőinek életét. Mikecs Annát, Jékely Márta első házasságából származó, korán elhunyt kislányát teszi meg narrátornak, akihez Áprily egy versciklust írt Annának hívták címmel. Ez a kislány jelképezi a család nőtagjainak szomorú sorsát, veszteséggel teli életét, a fájdalmat, ami áthatja az egész regényt, átitatja lapjait, és gyásszal tölti meg a sorokat. Mégis, a sok fájdalom ellenére érdemes megismerni ennek a művészcsaládnak a sorsát, ahonnan a magyar irodalom jeles költői kerültek ki.
A regény Márta történetével kezdődik, és rögtön az életútja meghatározó szakaszánál találkozunk vele, amikor megismerkedik a kezdő szobrász Mészáros Dezsővel, aki a második férje lesz. Dezsővel, bár kezdetben dúl a szerelem, nem harmonikus a házasságuk, és ezen a gyermekeik világra jövetele sem segít. A férfi éli a művészek életét, szórakozik, a barátai társaságát jobban kedveli, nem segít a háztartásban Mártának, aki egyedül marad a mindennapi teendők gondjaival is, és mint nő sem kap elég figyelmet és szeretetet, amitől elveszíti önbecsülését és magányos lesz a házasságában. Megismerkedésükkor művészi hajlamokat mutatott, szépen rajzolt, és maga is szobrászkodni tanult, de Dezső nem hagyta érvényesülni, kibontakozni ezekben a képességeiben sem. Áldozatszerepben látjuk Mártát, és bár kezdetben nem látni, hogy képes elviselni ennyi megaláztatást, a regény vége felé megértjük a viselkedését.
Mikecs Anna legközelebb akkor szólal meg újra fennhangon, amikor bekapcsolja a történetfolyamba Márta édesanyjának vagyis Áprily feleségének, Schéfer Idának az életrajzát. Idát kisgyermekként ismerjük meg, és ezek a leírások, visszaemlékezések plusz élményt nyújtanak a kor miatt, amiben játszódnak, hisz megismerjük az akkori polgári életet, ízelítőt kapunk a korabeli Kolozsvár hangulatából, a Szamos parti nyarak zamatából, amibe visszavágyódik a felnőtt Ida.
A későbbiekben bepillantást nyerhetünk Ida és Lajos szüleinek történetébe is, olyan apró mozzanatokra derül fény, amelyektől érdekesebb lesz a család története, ráadásul egy kissé megismerhetjük azokat a helyeket, ahol ők éltek, mint például Brassót, Parajdot és megint csak Kolozsvárt.
Ez utóbbi a helyszíne azoknak az összejöveteleknek, amelyek életben tartották a korabeli irodalmi életet. Áprilyék állandó vendégei voltak a Makkai házaspár által szervezett esteknek, ahol találkozott többek között Tamási Áron, Kuncz Aladár, Hunyadi Sándor és Nyírő József.
A történelmi események Magyarországra sodorják a családot, előbb Budapestre, majd Szentgyörgypusztára, amit a völgyként emlegetnek legszívesebben. A két világháború súlyos csapást mér a családra, tragédiák sora következik, amiknek a súlya alatt Márta összeroppan. Ő a főszereplő, az ő történetét ismerjük meg legteljesebben, az ő lelki világa tárulkozik fel leginkább. A könyv szerzője nem avatkozik bele a történetbe, nem szövi bele a saját gondolatait, mindvégig csak közvetítőként van jelen.
A védőborító sejteti a regény hangulatát, a finomságot, kecsességet, ami a női lélek sajátossága. Amikor eltévedünk a különböző szereplők között, amikor elveszítjük a fonalat, és hirtelen nem rémlik, hogy ki kicsoda, az előzéklapon feltüntetett családfa segíthet eligazodni.
Szerkesztési hibának tartom, hogy ez az eltévedés megeshet, gyakran elég zavaró, hogy ugrálnunk kell egyik történetből a másikba, időn és téren át, nem tudván lépést tartani a különféle karakterekkel. Sajnálatos, hogy gyakran elég sűrítve olvassuk egyes szereplők életfázisait, például egyazon oldalon van remekül és kifejezetten rosszul testileg és lelkileg valamelyik női főhős, emiatt feltűnően ellentmondásossá válik egy-egy rész. Más életrajzi mozzanatok ugyanakkor unalmassá, érdektelenné váló részletességgel vannak leírva. Kifejezetten bosszantó volt számomra, hogy bár tele van érdekességekkel és gyöngyszemekkel a mű, valahogy nem áll össze gyöngysorrá a fent említett ellentmondások miatt.