Galgóczi Dóra 1974-ben született, író, újságíró. Könyveinek témái az élet legfontosabb vetületei, legmélyebb lelki és sorskérdések, emberi kapcsolatok. Legújabb könyve, immár a kilencedik, a Messziről jött magzatok sem lóg ki a sorból: a szülés-születés misztériumáról, az anya-magzat/gyermek kapcsolatán keresztül az igazi tudásról elmélkedik.
A könyv központi témája, legnagyobb kérdése, hogy honnan ered a születés? Vajon melyik történik hamarabb: a gondolat vagy a létezés? Mi döntünk magzataink érkezéséről, illetve érkezésük időpontjáról, vagy a létezésük megelőzi a gondolatot, ők választanak ki minket, várnak ránk? Galgóczi szerint az utóbbi.
A Messziről jött magzatok egy ikerpár érkezésén keresztül taglalja a létezés misztériumát. Az elmélkedés fő mozzanatai a babavárás, másállapot/magzati lét, szülés-születés és újszülöttkor. Ezeken az állomásokon keresztülvezetve az írónő a létezés lényegét próbálja megragadni. Azt, amit minden csecsemő tud még, amikor megszületik és mielőtt még az evilági tudás kiszorítja, elfeledteti. Az, amit nekünk kellene újra megtanulnunk újszülöttjeinktől, hogy lerázhassuk magunkról a mindennapok szorítását, a hétköznapok kényszereit, a folyamatosan zakatoló kérdéseket és kétségeket, cserébe pedig miénk lehet a mostban élés varázsa – állítja az írónő.
Galgóczi nagyon fontos jelenkori problémákat is érint gondolatmenetében, mint például a környezettudatosság, ökológiai lábnyom. Az ikreknek szánt mondanivalójának ugyanolyan fontos üzenete a mostban élés mellett az az életforma, amellyel nem ártunk, hanem segíteni próbálunk környezetünknek.
Lényegében tehát a Messziről jött magzatok az írónő vallomása, üzenete az ikrei számára, akiknek szeretne minden fontosat átadni erről a világról, illetve befogadni tőlük az igazi tudást, amit ők hoznak magukkal. Mélyreható és mélyenszántó gondolatok tárulnak az olvasó elé a könyv minden lapjának minden egyes sorából. Galgóczi belső monológjának címzettjei Juli és Ricsi, az ikrek. Ami a könyv legnagyobb erőssége, az volt számomra a legnagyobb gyengesége is: nem könnyű 178 oldalon keresztül magasztos hangnemben megírt belső monológot olvasni. Ugyanolyan fennkölt ugyanis a hangneme és a hangulata is a könyvnek, mint magának a mondanivalónak.