Jami Attenberg negyedik kötete, a Családom és más nehéz falatok felkerült a The New York Times bestseller listájára és tíznél több országban jelent meg. Magyarul Kofler Éva fordításában olvashatjuk az Alexandra Kiadó gondozásában.
A regény a Middlestein család őszinte, szókimondó, néha vicces krónikája, amelynek középpontjában a legnehezebb “falat”, Edie áll. A regény elején ötévesen és huszonnyolc kilósan ismerjük meg őt, aki evéssel vigasztalódik; később százegy kilós életerős, akaratos fiatal nőként, majd százhúsz és százötven kilós, cukor- és egyéb betegségekkel küzdő, evészavaros anyaként és nagyanyaként látjuk viszont, aki orvosai tanácsa ellenére sem képes megfontoltan, egészségesen táplálkozni.
Edie bemutatásával párhuzamosan kibontakozik az olvasó előtt a teljes Middlestein család, a három generációnyi tagjával, amely egy átlagos, tökéletesen tökéletlen zsidó család igazi, valószerű problémákkal, azzal a pici különbséggel, hogy az ételhez és étkezéshez fűződő viszonyuk cseppet sem átlagos. Olyannyira nem, hogy a családon belül is mindenki eltérő érzéseket táplál az étel iránt, teljesen más a hozzá fűződő viszonyuk. A két végletet az étkezési zavaros Edie, és a megszállottan (önsanyargatóan) egészségesen táplálkozó, a családját egészséges táplálkozásra kényszerítő menye, Rachelle képviseli, a család többi tagja pedig próbál kiegyensúlyozottan lavírozni a két pólus között, amit általában nem hagynak nekik. Edie férje, Richard egy nap azonban elhagyja feleségét. Harminc év házasság után úgy dönt, kilép abból a kapcsolatból, amelyben Edie nemcsak önmagát, de őt is szép lassan gyilkolja, és hátralévő életében magának él. Tettével nemcsak a család egyensúlyát borítja fel, hanem látszólag Edie-t is még mélyebb önpusztításba taszítja, már ha egyáltalán lehetséges ez. Edie megmentése ezek után gyerekeire és fia családjára hárul, akik meg is tesznek minden tőlük telhetőt. Kérdés azonban, hogy diétára lehet-e fogni valakit, akinek minden gondolata, boldogsága a habzsolás?
Az írónő nagyszerűen mutatja be Edie evészavarát. Első perctől kezdve nem hagyja az olvasót előítéletekbe bocsátkozni, nagyon is érthető, megérthető közeget teremt Edie önrombolásának. Nagyon érzékletesen mutatja be továbbá azt, ahogyan Edie életszakaszonként viszonyul a táplálkozáshoz, és mindazt, amit az étel – a minél több és minél zsírosabb, annál jobb elvét vallva – jelent neki. Étkezési szokásait, amellyel a sírba kergeti önmagát és családját, valamint az egész Middlestein család dinamikáját őszintén, kendőzetlenül, néhol viccesen, de mindvégig nagyon hitelesen mutatja be.
Annak ellenére, hogy Attenberg témaválasztása nem hétköznapi, olyan természetes őszinteséggel, gyengéd együttérzéssel, helyenként megfelelő humorral, vagy éles szókimondással ír az Edie és családja életét meghatározó problémáról, hogy kikerülhetetlen, megkerülhetetlen testközelbe hozza az olvasó számára. A Családom és más nehéz falatok egy izgalmas, könnyen fogyasztható, ám mindvégig tartalmas falat az olvasás ínyenceinek.