Lehetetlen úgy írni Jordan B. Peterson könyvéről, hogy ne foglalkozzunk röviden a szerző személyét körülölelő felhajtással. A torontói egyetem pszichológusprofesszorát néhány éve még csak a szűk szakma ismerte, azonban a szóban forgó könyve és egy tévéműsor mindent megváltoztatott. A Channel 4 műsorában olyan elegánsan érvelve vágott vissza a riporternő kötözködő kérdéseire, hogy maga az újságíró is döbbenten konstatálta, ő maga esett bele a másnak állított csapdába. Innen kezdve pedig nem volt megállás: Peterson előadásaira jó előre elkelnek a jegyek, könyvei eladási rekordokat döntenek, YotuTube-csatornájára pedig milliók iratkoztak fel.
Neve 2016-ban bukkant fel először a sajtóban, amikor megtagadta, hogy az újonnan bevezetett kanadai jogszabályok értelmében alkalmazza a transzneműekre vonatkozó névmásokat. Hívei és szimpatizánsai nemes egyszerűséggel a józan ész bajnokaként aposztrofálják az újbaloldali és progresszív nézetek szélsőséges megnyilvánulásai, a politikai korrektség ellen fellépő Petersont, akit minél többen támadnak, annál népszerűbb lesz.
A 12 szabály az élethez – így kerüld el a káoszt! című munkája a manapság divatos önsegítő könyvek sorát gyarapítja, és bevallottan azt követően született, hogy a szerző megdöbbenve tapasztalta, előadásait számos olyan fiatal férfi követi, akik a felelősség és az igazság kérdéseit kutatják. Könyve így azon generációkhoz is szól, akik apai iránymutatás nélkül nőttek fel és ebből fakadóan számos problémával küzdenek az életben.
Ám amíg a legtöbb önsegítő könyv könnyedén emészthető, különösebb szellemi erőfeszítést nem igénylő gondolatiságot tartalmaz, addig a 12 szabály az élethez ennél jóval több: eredeti, helyenként provokatív kijelentéseket, gondolatokat tartalmaz, és széles tudományos, vallási, filozófia alapokon, valamint a szerző személyes tapasztalatain nyugszik.
Sokan nem szeretik az előszavakat, felületesen, vagy egyáltalán nem olvassák el, viszont e nélkül nem igazi az olvasmányélmény, különösen egy ilyen témájú kötet esetén. Aki kezébe veszi a könyvet, mindenképp kezdje az előszóval és a nyitánnyal, mert olyan információkat tud meg a szerzőről és gondolkodásáról, melyek iránymutatásként fognak szolgálni a későbbiek során, és egyfajta értelmezési keretbe helyezik az olvasottakat.
A 12 szabály egyike sem új, viszont éppen a sajátos megközelítés és a magvas, mély mondandó, valamint a szépszámú hivatkozás és a folyamatos visszacsatolás a Bibliára, az ősi mítoszokra és világvallásokra, a nagy gondolkodókra, azt erősítik, hogy az életvezetési szabályok napi betartása valóban életminőségbeli változásokat eredményezhet. Tanácsait arra alapozza, hogy a világvallások, vagy éppen a homárok társadalmának beható tanulmányozása révén jobban megismerhetjük és menedzselhetjük magunkat.
Mivel a könyv köröket ver a legtöbb önsegítő kötetre azzal, hogy jóval szélesebb alapokon nyugszik, így az olvasása is több időt, tanulmányozást igényel. Elsőre könnyen olvashatónak tűnik, ám néhány oldal után azon kapjuk magunkat, hogy jobb lenne jegyzetelni, mi több, vitába szállni a szerzővel, majd folyamatosan visszalapozunk, hogy még jobban megértsük az egyes kijelentéseket. Itt kell megemlíteni, hogy a számos értékes és sajátos gondolat nem egyből adja magát, tetten kell érni őket. Sok helyen ugyanis túlírta a szerző a mondanivalóját, ami egy idő után bosszantóan hathat. Ehhez társulnak az irodalmi, vallási, filozófiai kitekintések, ami így egyben fárasztóan hathat az olvasóra. Célszerű egyszerre egy fejezetet elolvasni, emészteni, átgondolni, majd pihenni egy napig és csak utána belekezdeni a következőbe.
A könyv általános üzenete, hogy a korszellemmel szemben, az embernek és az emberiségnek szüksége van a szabályokra, amelyek segítenek a szenvedéssel teli élet elviselhetővé tételében, a jó élet megélésében. A rend és a káosz is természetes, ősi és egyetemes állapotok, az emberiségnek pedig az a feladata, hogy a kettő határmezsgyéjén lavírozva élje az életet. A kötet sokszor hivatkozik Friedrich Nietzschére valamint Carl Gustav Jungra, akinek nagy tisztelője Peterson, és akinek munkássága jelentősen hatott a kanadai pszichológusra. Jung mellett pedig Tolsztoj, Dosztojevszkij, Goethe és Szolzsenyicin is jelentős szerepet kapnak. A szabályok magyarázatánál a már említett bibliai történetek szimbolisztikáján túl popkulturális hivatkozásokat is használ Peterson, így nem árt, ha az olvasó stabil általános műveltséggel van felvértezve.
Jordan B. Peterson felbukkanása mondhatni törvényszerű volt, hisz egy olyan kornak az útvesztőjében próbál rendet vágni, melynek a közösségi médiában élő embere a tényeken túli világ és a posztmodern kultúra labirintusában próbálja újrafogalmazni, újraértelmezni és megtalálni önmagát. Így a könyv is azoknak szól, akiket a személyes életük és az emberiség fajsúlyos kérdései foglalkoztatnak.