Nehéz erről a könyvről úgy írnom, hogy semleges hangvételű maradjak… Ugyanis nekem nem tetszett különösebben, a borítón beígért „románc, kaland és rejtély… gyönyörűen megformált, lebilincselő történet” elmaradt. Számomra átlátható volt a történet, a hidegháborús-kémes alapsztori sematikus volt, mondhatnám: előre tudtam a végét. Így az sem meglepetést, sem katarzist nem okozott. A másik dolog, ami rettenetesen zavart az volt, hogy adott pillanatokban nem tudtam azonosítani, hogy Amerikában vagy a jó öreg Európában játszódik a történet. Nem azért, mintha nem lettek volna nevesítve a helyszínek, de nem volt különbség: hangulatilag egybefolyt minden. Ez, elismerem egy nagyon is szubjektív észrevétel, és magyarázható talán azzal, hogy nem kötött le kellően a történet.
Ugyanakkor ott a másik oldal: az olyan neves női magazinok, mint a Marie Claire, a Glamour vagy a Heat nagyon ajánlják az írónőt és regényeit, Tasmina Perrynek az elmúlt tíz évben számtalan bestsellere jelent meg a világ közel húsz országában. Tehát az az olvasói kategória, aki a szerelmes-kalandos (tömeg)irodalmat kedveli, valószínűleg ezt is élvezni fogja. Aki szívesen olvas olyan (főleg női) szerzőktől, akik a nagy női hetilapok tehetséges, jó tollú újságírói közül emelkedtek ki, biztos élvezni fogja Tasmina Perry regényét. (Mentségemre azért megjegyezném, hogy bár a komolyabb, nehezebb műfajokat kedvelem, nagyon élveztem például Fejős Éva könyveit, aki a Nők Lapja újságírójaként kezdte. Szóval szórakoztató tömegirodalmat is lehet nagyon-nagyon jót írni.)
A legutolsó csók két szálon futtatott történet. Az egyik napjainkban, 2014-ben zajlik. Abby Gordon, aki levéltáros a Royal Cartography Institute-ban, azaz a Királyi Kartográfiai Intézetben, egy ünnepi kiállítás előkészítésében segédkezik. Az intézet fennállásának kétszázadik évfordulójára rendezendő fényképkiállítás a Nagy brit felfedezők címet viselné, és sok expedíció felvételei állnak rendelkezésre: a Mount Everest megmászása, a sarkvidéki kutatások, a Livingstone-féle afrikai utak. Abby a kevésbé közismert kutatóutak felvételei között keresgélve talál rá egy különleges kisugárzású képre, amely egy expedíció indulásakor egy búcsúzkodó szerelmespárt ábrázol.
Mint kiderül, a kép szereplői a hatvanas években voltak újságírók, de teljesen más körökből származtak és más-más területen dolgoztak, mozogtak. Ezzel át is lépünk a másik szálra. Rosamund Bailey kezdő újságíró, aki a liberális, feminista eszmékkel rokonszenvezve készen áll arra, hogy megváltsa a világot a sznoboktól, a gazdagoktól és a férfiaktól. Ám a nő élete jelentősen megváltozik, amikor találkozik Dominic Blake-kel, a gazdag, jó társaságbeli, ismert sármőrrel, és szerelmesek lesznek egymásba. Dominic Blake egyik hobbija a felfedező utak, de egy amazonasi őserdei expedíciója során végleg eltűnik. Rosamund és Dominic utolsó csókját ábrázolja az Abby által megtalált archív fénykép.
Itt kapcsolódik össze a két történetszál: Abby a fénykép apropóján felveszi a kapcsolatot az idős Rosamund Bailey-vel, mert a maga során ő is megismerkedik egy vonzó újságíróval, Elliot Hall-lal, és a férfi egy szaftos cikk lehetőségét látja meg a történetben. Abby épp válófélben van, érzelmei zűrzavarosak, örül, hogy a saját baja helyett egy másik szerelmi történettel foglalkozhat. De hiúságát legyezgeti Elliot udvarlása is, ezért segít neki utána járni Rosamund Bailey és Dominic Blake történetének. Elliot Hall viszont egyáltalán nem lojális: Abby tudta és Rosamund beleegyezése nélkül publikál egy cikket, amelyben Dominic Blake-et sikeres orosz kémként mutatja be, bemocskolva ezáltal a férfi emlékét. A két nő sem hagyja magát: a fiatal levéltáros és az idős újságírónő az igazság nyomába ered. Rég eltemetett titkok, fura történetek, zavaros kapcsolatok kerülnek felszínre, meglepő részletek, érdekjátszmák. Végül győz a szerelem ereje, amely Abbyt is arra készteti, hogy a saját életét, érzelmeit is felülvizsgálja.