88 éves korában hétfőn, augusztus 5-én elhunyt Toni Morrison, tudatta kedden a világgal amerikai kiadója, a Knopf. A hírt a család egy közleményben erősítette meg. Azt írták: az imádott anya és nagymama, Toni Morrison, rövid betegséget követően csendesen távozott az élők sorából, utolsó óráiban a családtagok és barátok is vele voltak.
Morrison 1931-ben született Ohióban, Chloe Anthony Wofford néven anyakönyvezték. A szülei délről érkeztek Ohióba a rasszizmus elől menekülve. A Howard- és a Cornell Egyetemen tanult, angolból szerzett diplomát. Előbb tanárként, majd a Random House szerkesztőjeként dolgozott. A kiadó első fekete vezető szerkesztőjeként nagy szerepe volt abban, hogy olyan színes bőrű szerzők művei jelenhettek meg, mint Chinua Achebe és Angela Davis.
39 éves volt, amikor megjelent az első regénye, a Nagyonkék. A második regényét (Sula, 1973) Nemzeti Könyvdíjra jelölték, és elnyerte vele az olvasók és a kritikusok tetszését is. 1988-as regényének, A kedvesnek a megírását egy megtörtént esemény, egy hatalmas vihart kavaró gyilkosság ihlette; a könyv egy felszabadított fekete rabszolganő kálváriáját meséli el és a rabszolgasors lélektani hatását elemzi. A Nemzeti Könyvdíjról lemaradt (neves afro-amerikai írók a The New York Times-ban adtak hangot megdöbbenésüknek a mellőzés miatt), két hónappal később viszont megkapta érte az irodalmi Pulitzer-díjat. 1993-ban irodalmi Nobel-díjat kapott amiért “látnoki erővel és költői jelentőséggel bíró regényeiben az amerikai valóság egy lényegi vonatkozását kelti életre”.
2009-ben megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi címét, Barack Obama pedig 2012-ben Elnöki Szabadság-érdemrenddel tüntette ki. A Genfi Egyetem, az Oxfordi Egyetem és a Paris-Sorbonne Egyetem díszdoktorává avatta.
Utolsó, tizenegyedik regénye, az Engedjétek hozzám 2015-ben jelent meg; magyarul a Park Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. Ebben azt tárja fel, miféle sebeket ejthet a felnőtt a gyermeken, és hogy miként cipeljük tovább gyermekkori sérüléseinket generációról generációra.
1993. december 7-én, az irodalmi Nobel-díj átvételekor azt mondta: Meghalunk. Lehet, hogy ez az élet értelme. De nyelveket alkotunk. Lehet, hogy ez az életünk mércéje.