Robert Solomont, a népszerű hollywoodi színészt gyilkossággal vádolják: hálószobájában meggyilkolva találják fiatal, szintén népszerű színésznő feleségét és testőrét, a rendelkezésre álló bizonyítékok pedig szinte minden kétséget kizáróan a férfi bűnösségére utalnak. Az ügy az érintett személyek és az elkövetés brutalitása miatt nagy nyilvánosságot kap, így nem véletlen, hogy a vádat a hírhedten hatékony államügyész Art Pryor képviseli, a színész védelmét pedig a New York-i sztárügyvéd, Rudy Carp vállalja el. Utóbbi vonja be csapatába a szélhámosból ügyvéddé lett Eddie Flynnt, aki (ennél sokkal kisebb jelentőségű) ügyeiben arra specializálódott, hogy a vád részéről tanúként beidézett rendőrök hitelességét cincálja szét – többnyire valamilyen trükkhöz folyamodva. A feladata itt is ez: hitelteleníteni a nyomozást végző rendőröket.
Egy váratlan fordulatnak köszönhetően Flynn még a tárgyalás tényleges megkezdése előtt azzal szembesül, hogy egyedül kell ellátnia Solomon védelmét. Nehéz dolga van, hiszen az esküdtek között ott ül egy férfi (eredeti nevén Joshua Kane), aki nagyon szeretné elítéltetni a vádlottat, és mindent megtesz – az esküdtszéken belül és a bíróságon kívül is – annak érdekében, hogy a saját akaratát érvényesítse. Flynn ugyan mit sem sejt erről, azonban felkelti a gyanúját néhány részlet, amelyeknek a munkáját segítő magánnyomozó, egy Harper nevű volt FBI-ügynök segítségével próbál utánajárni. Nincs túl sok idejük, hiszen mind a vád, mind a tárgyalást vezető bíró azt szeretné, ha minél hamarabb, lehetőleg még azon a héten megszületne az ítélet. Ahogy felvonulnak a vád tanúi, egyre jobban szorul a hurok Solomon nyaka körül, és Flynn-nek tényleg szüksége van a legjobb trükkjeire, hogy legalább megingassa a vád által felvonultatott bizonyítékokat. Amikor pedig felvillan a reménysugár ügyfele számára, Kane egyre drasztikusabb módszerekhez folyamodik, és kezdetét veszi egy kegyetlen játszma, amiben Flynn számára már nem csak az ügyfele felmentése a tét, hanem a saját élete.
Első ránézésre (értsd: a könyv borítóján szereplő információk alapján) a T1z3nhárom egy jogi kriminek vagy tárgyalótermi drámának tűnik. Valójában ennél több és kevesebb is egyben. Több, mivel a Solomon-ügy bírósági tárgyalása csak egyik cselekményszála a regénynek: egy másik szálból – amelyben a gyilkos szemszögéből látjuk az események alakulását – az derül ki, hogyan férkőzött be Joshua Kane az esküdtek közé, és mi mindent tesz az elmarasztaló ítélet érdekében (mindeközben az indítékaira is fény derül), egy harmadik cselekményszálban pedig Flynn és Harper háttérnyomozását követhetjük nyomon. És ugyanezek miatt kevesebb is, mert bizonyos pontjain ugyan képes felnőni egy színvonalas(abb) jogi krimi szintjére, az ügyész és ügyvéd összecsapásáról egyre inkább eltolódik a hangsúly egy akciódúsabb, thrilleresebb irányba, hogy aztán a végére egyértelműen előtérbe kerüljön az utóbbi.
Bár semmi bajom a jó thrillerekkel, igazából a végkifejlet az, ami miatt számomra végül csalódás volt a T1z3nhárom. Pedig az alapötlet kiváló (gyakorlatilag ez volt, ami miatt a könyv elolvasása mellett döntöttem), a sztori alapvetően jól felépített, feszes és izgalmas, olvasás közben pedig még azzal is megbarátkoztam, hogy az előzetes várakozásaimmal ellentétben Cavanagh regénye nem egy „vegytiszta” jogi krimi. Viszont az, amit a regény utolsó mintegy tíz százalékában kaptam, számomra túl sok volt. Lehet, hogy Cavanagh szükségét érezte kissé másképpen is felpörgetni az eseményeket, de ezzel szerintem nagyon túltolta az egészet. Olyannyira, hogy egyébként fontosnak tűnő részletek felfedése (mint pl. a gyilkos segítőjének a kiléte, vagy az arra vonatkozó információ, hogy Kane kinek a helyét vette át az esküdtek között) igazából már sokkal inkább csak arra szolgált, hogy megválaszoljon még nyitva hagyott kérdéseket, de különösebb pluszt nem tudott nyújtani. Voltak fordulatok a regény korábbi részeiben is, a cselekmény nem volt mentes az erőszakos és véres jelenetektől sem, de ezek többnyire nem voltak öncélúak és túlzóak, volt egyfajta kiegyensúlyozottság; a vége ezzel szemben engem inkább egy őrült ámokfutásra emlékeztetett. Mintha Cavanagh minden valamire való ütőkártyáját a végére tartogatta volna, hátha így nagyobbat durran az egész. Egy jogi krimi esetében számomra fontos – még ha teljes egészében fikcióról is van szó –, hogy a kontextus, a díszletek és a részletek minél életszerűbbek, hitelesebbek legyenek. Ebben a regényében többször is előfordult olyan véletlen egybeesés vagy hatásvadász jelenet, ami – bár a maga módján a sztori vagy a védelem érvrendszere szempontjából fontosnak bizonyult – a történet hihetőségét kezdte ki. A végére ezek annyira megsokasodtak, és olyannyira felborult az egyensúly, hogy nálam végül ez volt, ami a könyv megítélését a leginkább meghatározta. Úgy gondolom, a regény lezárását sokkal, de sokkal elegánsabban is meg lehetett volna oldani.
A többi hiányosság eltörpül emellett. Én személy szerint nem éreztem túl meggyőzőnek a gyilkos indítékait, de ezen viszonylag könnyen túlléptem, mint ahogy az Eddie Flynn karaktere kapcsán érzett, olvasás közben mindvégig ott motoszkáló hiányérzetemen is: az volt a benyomásom, hogy a gyilkoshoz képest túl keveset mutatott belőle Cavanagh. A magyarázatot a regény elolvasása után kaptam meg (és ez végül is mentesíti a szerzőt): a T1z3nhárom egy sorozat része, így feltételezem, a korábbi kötetekre is szükség lenne ahhoz, hogy Flynn karaktere teljesebbé váljon. E tekintetben nyilván jogosan merülhetne fel a magyar kiadó döntésével kapcsolatosan a kérdés, hogy miért ezzel a kötettel kezdte a Flynn-széria bevezetését. Gondolom, elég egy nagy dilemma lehet egy kiadó számára, hogy egy nem szorosan összefüggő részekből álló sorozat fordítását és kiadását időrendi sorrendben kezdje vagy az éppen aktuális vagy a külföldön nagyobb sikernek örvendő kötettel vezesse be a magyar olvasóközönségnek, hiszen ez nagymértékben meghatározhatja a folyatást. Az viszont valószínűleg nem lenne túl nagy elvárás olvasóként, hogy hasonló esetekben – és nyilván ebből a szempontból a T1z3nhárom egyáltalán nem számít egyedi esetnek –, legalább valahol a borítón legyen egy aprócska utalás arra: ez nem egy (teljesen) különálló regény.
A T1z3nhárom, az 1976-ban Belfastban született Steve Cavanagh 2018-ban megjelent regénye. A jogi végzettséggel rendelkező, gyakorló ügyvédként és íróként egyaránt tevékenykedő Cavanagh 2019-ben elnyerte vele az Év bűnügyi regénye díjat Írországban. A regény az Eddie Flynn ügyvéd főszereplésével játszódó sorozat negyedik kötete; Magyarországon az Álomgyár Kiadó gondozásában jelent meg 2019 őszén.