Jessica Strawser: Felejts el örökre (Pioneer Books, 2021)

Jessica Strawser: Felejts el örökre!

Írta : Jessica Strawser
Eredeti cím : Forget You Know Me
Eredeti kiadás : 2019
Magyar cím : Felejts el örökre!
Fordította : Perlényi-Chapman Eszter
Kiadó : Pioneer Books Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2021
Terjedelme (oldalszám) : 349
100
Vidd hírét!
 
 

Milyen az igazi barátság? Ha nincs tökéletes ember, akkor hogyan lehet valaki tökéletes barát? Elvárható ez egyáltalán? Jessica Strawser új könyve, a Felejts el örökre ezekre a kérdésekre keresi a választ. 

A két főszereplő, Liza és Molly, illetve a hozzájuk kapcsolódó többi ember is mind nagyon különböznek egymástól, nemcsak munkájukban vagy életvitelükben, hanem érzelmeik kifejezésében, élethelyzeteikben is. Amikor Liza véletlenül felfedez egy titkot régi barátnője életében, az nem nyílik meg előtte, hanem titkokba temetkezik, ami óriási szakadékot, törést hoz a barátságukba, az olvasó pedig a könyv végéig azon izgul, hogy a főszereplő egyedül meg tud-e oldani nehéz helyzeteket. Mi az igazi barátság, ha nem az, hogy mindent megosztunk a másikkal, jót és rosszat egyaránt? Annak ellenére, hogy a két barátnő bizonyos szempontból továbbra is egymásra van utalva, korántsem biztos, hogy amit barátságnak hívtak, még most is az, és hogy fenntartható ez a kapcsolat. A szégyen, a titkok és a hazugságok labirintusából nem mindig van kiút, a halmozódó problémák, az anyagi gondok, a hétköznapi nehézségek könnyen maguk alá temethetik az évtizedek óta biztosnak hitt barátságokat is. 

A több szálon futó, nagyon szövevényes és mindvégig izgalmas történet mellett az is foglalkoztatja az olvasót, hogy miként lehet megőrizni az igazi értékes kapcsolatokat úgy, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat. A barátság alapja a bizalom és a másik iránti érdeklődés, de ha ezek közül valamelyik hiányzik, akkor hiába az évek óta tartó ismeretség, a tisztelet és az önfeláldozó segítségnyújtás. A könyv nagy kérdése, hogy valóban visszafordíthatatlanul változunk-e, és ez valóban rossz másoknak, vagy elfogadásra készteti őket. 

Mialatt olvastam a könyvet, folyamatosan beleképzeltem magam Molly és Liza helyébe. Feltettem a kérdést, hogy én mit tennék, ha észrevenném, hogy betörtek a barátnőmhöz, mialatt Skype-on beszéltünk, ő viszont később letagadja a történteket, hazugságokat talál ki, érvényteleníteni akarja a történteket, menekül előlem és kimondja azt, ami egy barátságban a legfájóbb lehet: felejts el örökre!

Nyilván, ha ilyen könnyen feladná a hősünk, akkor nincs ez a könyv, és nem tanulhatnánk meg belőle, miként kell konfliktusokat kezelni, együtt lenni valakivel, de mégis távol tőle, teret adni és elfogadni, ha egy barátunk másképp kezel bizonyos helyzeteket, és nem tanulnánk meg az elfogadását sem annak, ha valaki hozzánk közeli személy olyan dolgokat tesz meg, amelyeket mi magunk sosem tennénk. Talán itt kezdődik a barátság, a hosszútávú ismeretségek pedig, amiket barátságnak hiszünk, nem is azok. A legjobb barátból lehet legrégebbi barát, és fordítva is, de az igaz barát megtartása jóval nehezebb feladat. Mert bár az élethelyzetünk, az érdeklődési körünk, a személyiségünk valamikor szorosan összehozott bennünket, sosincs rá garancia arra, hogy ez végérvényesen így is marad. Ahogyan a párkapcsolatokban, úgy a barátságokban is változunk, és ha az egyik félnél beáll az örök csend, akkor nagyon nehéz ellene tenni. De lehetséges, és ezt szemlélteti Liza és Molly története is, akik közül az egyik nem adja fel, támogató marad a távolból is, segítőkész úgy, hogy a másik ne érezze tehernek, és elég bátor ahhoz, hogy kimondjon súlyos dolgokat a barátság megmentésének érdekében.

Jessica Strawser - fotó: Corrie Schaffeld
Jessica Strawser – fotó: Corrie Schaffeld

Úgy gondolom, Jessica Strawser könyve igazán jó film alapanyag, mert a történet izgalma mellett, aminek az utolsó oldalig nem tudjuk kikövetkeztetni a végét, benne van az összetett támogató emberi viszonyok minden tulajdonsága is, olyan erőforrások, amelyek segítségével ki lehet lábalni a legrosszabb dologból, élethelyzetből is, legyen az egy lakástűz vagy egy hónapok alatt felhalmozott hitelkártya adósság. Mert a barátság sokkal több a sarki kávézóban elfogyasztott kapucsínónál vagy egymás ruháinak kölcsönzésénél, a barátság önkéntes jellegű kötődés, az igaz barát pedig nem helyettesíthető. A barátság sokszor a családi kapcsolatok alternatívája, intim, erős és egyenrangú. 

A könyv karakterei, a megformált személyiségek nagyon kidolgozottak, érezni, hogy riporter írta, aki éveken át faggatott másokat, és ezáltal nagy emberismeretre tett szert. Ha csak a könyv ismertetőjét olvassuk el, úgy tűnhet, felszínes és egyszerű történet, de már az első fejezet végén kiderül, hogy sokkal több van benne. Közelednek az ünnepek, az ajándékozások ideje, ez a könyv pedig nagyszerű ajándék lehet minden igaz barátnak és barátnőnek.


Vidd hírét!