Az a család, ami a könyv elején egy kissé szorongó, de szép família képét mutatja, hirtelen megbomlik. A könyv fő motívuma a családi vacsora (ez később is visszatérő elem), amelyre mindenki a maga módján készül fel, arra viszont nem lehet felkészülni, amit ott tudnak meg: hogy a szüleik elválnak.
A regény a vívódó nőről szól, aki feladja korábbi életét, mint kiderül, inkább a férje nyomására, mintsem saját akaratából, és otthonülő feleség lesz; megpróbál tökéletes feleség lenni. Kérdés természetesen, hogy ha a feleség tökéletes, akkor a férj is lehet-e az, illetve milyen ára van annak, ha folyamatosan versengünk és törekedünk arra, hogy tökéletessé váljunk.
Milyen az igazi barátság? Ha nincs tökéletes ember, akkor hogyan lehet valaki tökéletes barát? Elvárható ez egyáltalán? Jessica Strawser új könyve, a Felejts el örökre ezekre a kérdésekre keresi a választ. A több szálon futó, nagyon szövevényes és mindvégig izgalmas történet mellett az is foglalkoztatja az olvasót, hogy miként lehet megőrizni az igazi értékes kapcsolatokat úgy, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat.
Noha a ‘Strandkönyv’ a romantikus regények listáját vezeti, sokkal több a mondanivalója és az üzenete, mint ezeknek a regényeknek általában. A perzselő nyárban játszódó, szellemes szerelmi történet, tökéletes kikapcsolódás, napsütés helyett is!
Ami leginkább megfogott a könyvben, az a végig ott lebegő kérdés: meglesz-e a bölcsész srác szakdolgozata, vagy beleragad ebbe a világba, a heti két-három alkalomra szóló hulladékgyűjtésbe? Képes lesz-e felállni és folytatni a megkezdett szellemi munkát, vagy passzív marad a saját életével szemben, de cselekvő munkás a kukások között?
Tragikomédiák ezek a novellák, olyan emberekről, mint a szomszédaink, barátaink vagy akár mi magunk. Olyannyira, hogy én például legalább öt történetben fedeztem fel magamat, vagy azért mert már megtörtént velem, vagy azért mert, megtörténhet, ha nem figyelek oda.
A Mielőtt lemegy a nap érzelemdús könyv; olyan érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót, amiről már nem is akar leszállni, akkor sem, ha éppen lelkileg mélyponton vannak a szereplők, mert úgy tud azonosulni velük, mintha a saját életének részesei lennének, vagy inkább: mintha ő lenne részese a könyv cselekményének.
Szórakoztató irodalmi alkotás ez a könyv, vicces élethelyzetekkel, komoly és mély beszélgetésekkel, erős felismerésekkel, a végkifejlet pedig egy mondatban megfogalmazható: légy, aki vagy, ragadd meg a pillanatot. Elcsépelten hangzik, közhely, mégis aktuális.
Az elit szalonok miliőjében játszódó cselekmény izgalmas; levelekből kapunk képet a különböző házak lakóinak mindennapjairól, az álságos módon, mindig valamit leplezni akaró estélyek titkairól és a budoárok, hálószobák örömeiről és fájdalmairól egyaránt. A történet legalább olyan szövevényes, mint a megfogalmazás, a mű fordítására, a szöveg magyarra való átültetésére Örkény Istvánnál alkalmasabb írót elképzelni sem tudnék.
Hartay Csaba premier plánban mutatja be a tizenéves srácok mindennapjait, nem veszi el az erős, olykor vulgáris párbeszédek élét, nem szépíti meg a csínytevéseket, nem menti fel a szereplőket az elkövetett hibák terhe alól, és pont ettől lesz könnyed, élvezhető a könyv.
