Háy János: Mamikám (Európa Könyvkiadó, 2021)

Háy János: Mamikám

Írta : Háy János
Eredeti cím : Mamikám
Eredeti kiadás : 2021
Kiadó : Európa Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2021
Terjedelme (oldalszám) : 200
98
Vidd hírét!
  •  
  •  

Ha létezik olyan téma, amiről olvasva kényelmetlenül fészkelődünk a helyünkön, amiről úgy érezzük, hogy olyasmi, amitől távol tartanánk magunkat, ahogy többségünk a való életben is teszi, akkor ez az a téma, amelyet Háy János a legújabb könyvében elénk tár. Cigánylány által narrált történet, az ő szemszögéből, az ő világáról, az ő megélésében. Amitől kényelmetlenné válik, az az első pár mondatból kiderül, hiszen rájövünk, hogy egy nyomorúságos környezetben felnőtt, roma közösségben élő fiatal nő gondolatait olvassuk, aki úgy szólal meg, ahogy mindig is elképzeltük, ahogy halljuk az utcán beszélni, akiről lerí, hogy iskolázatlan, kulturálatlan, és nagyon nem illik bele abba a civilizált életbe, ami a középosztálybeli átlagpolgár sajátja.


Merőben új és szokatlan, ami a nyelvezetét illeti, egy kis időbe telik a fejünkben úgy átállni erre a szövegre, hogy halljuk magunkban az akcentust, és értsük is, amit olvasunk. Nem azért, mert nehéz a szöveg, hanem mert teljesen szokatlan. Miután belejövünk, már sodor magával a történet, letehetetlenné válik a könyv, és gyorsan elérünk a végére, ugyanis a szerző rövidebb prózái közé tartozik. A végén a csattanó megdöbbentő, nem akarjuk elhinni, amit egy idő óta gyanítunk, hiszen a fiatal nő, akinek nem tudjuk a nevét, végig elhiteti velünk, hogy nem követne el főben járó bűnt az ellen, akit anyjaként szeret. Mamikának szólítja, és azzal is indítja a történetet, hogy ő soha nem csinált volna rosszat annak az idős nőnek, aki oly sokat foglalkozott vele, némiképp gondoskodott róla és a gyermekeiről, és segítette a túlélésben. Ez a kezdés, ez a tagadással való indítás még nem kelt gyanút, és csak a mű végére nyer értelmet és jelentőséget. A cigány nő végig arról beszél, hogy mit jelent neki az ő Mamikája, miért fontos neki, miért szereti; meggyőz bennünket, hogy teljesen ártatlan, amikor a rendőrségre kerül és faggatni kezdik a gyilkossággal kapcsolatban, és még akkor is sajnáljuk, amikor onnan hazatérve a falu utcáján utána kiabálnak, hogy “gyilkos”, ő pedig váltig tagad. 

Miközben mesél, megismerjük az élettörténetét a gyermekkorától kezdődően, végigmegyünk vele az úton, ami a tragédiához vezet, belehelyezkedünk a “cipőjébe”, belekóstolunk az ő világába, a nyomor és a bűnözés világába, lesüllyedünk olyan mélyre, ahonnan csak keveseknek sikerül kikecmeregni, és csak óriási erőfeszítések árán. A részletesség, amellyel bemutatja nekünk ezt az életvitelt, méghozzá hitelesen, segít jobban megérteni a társadalomnak ezt a rétegét, segít megérteni, hogy miért csak néhányuknak sikerül kijutni ebből a nyomorból, hogy miért vannak determinálva erre az életre, és miért nem képesek önmaguktól, külső segítség nélkül beilleszkedni a civilizált, kulturált társadalomba. Ugyanakkor ennek a lánynak sikerülhetett volna, volt segítsége Mamika személyében, de nem fogta fel a szerencséjét, és nem élt a lehetőséggel.

Sokféle kérdést felvet a mű, kezdve a mélyszegénységben élő cigányok integrációjától a családi minták átvételén keresztül a bűn, mint fogalom kérdéséig, sőt, az identitás kérdéséig, amit nagyszerűen körbejár a szerző. Láthatjuk, hogy a társadalmi előítéletek mennyire negatívan befolyásolják az életüket, a semmibe vevés, a kirekesztés mind-mind ellehetetlenítik még csak a szándékát is a nyomorból való kitörésnek. 

Ezért nagyon fontos könyv ez: a kényelmetlen érzés nem engedi, hogy félreforduljunk, szembenézésre kényszerít, és végül segít megérteni egy olyan világot, amelybe másképp szinte egyáltalán nincs lehetőségünk bepillantani.


Vidd hírét!
  •  
  •