A Nobel-díjas Annie Ernaux viszonylag ismeretlen a magyar olvasóközönség előtt, holott a francia kortárs irodalom egyik legbefolyásosabb alakjaként tartják számon. A szerző kapcsán azt emelik ki, hogy mélyreható pszichológiai érzékenységgel és nyelvi minimalizmussal közelít az emberi lélek és a társadalmi problémák kérdéseihez. Két kisregénye, az Egyszerű szenvedély és A fiú kiváló bevezetés Ernaux írásművészetébe, amelyekben az író saját szerelmi élményeit dolgozza fel, átlépve az önéletrajzi írás hagyományos kereteit.
Az Egyszerű szenvedély 1991-ben játszódik, narrátora az ötvenegy éves, néhány éve elvált szerző, aki szenvedélyesen beleszeret egy nála tíz évvel fiatalabb kelet-európai diplomatába, egy nős férfiba, aki nem különösebben tünteti ki őt a figyelmével. A fiú egy három évvel későbbi kapcsolatról szól, amelyet egy nála harminc évvel fiatalabb egyetemistával folytatott.
A szerelem a mindenkori irodalom talán legnépszerűbb témaköre, amelyhez a legtöbben szívesen nyúlnak, hisz a legtöbb olvasó hamar és könnyen rezonál vele. Ebből fakadóan az egyik legelcsépeltebb és közhelyes is, ezért az eredetiség és egyediség fokozott elvárásként jelenik meg úgy írói, mint befogadói oldalon. Ernaux maximálisan eleget tesz ennek a követelménynek, amikor két olyan intenzív szerelmi történetet mesél el, amely nyomokban sem tartalmazza a romantikus szerelem kliséit. A prűdség, a moralizálás és a szerelem erkölcsi vonatkozásainak taglalása távol állnak a francia íróktól, nincs másként ez esetben sem.
Amilyen rövid az Egyszerű szenvedély, annyira sűrű, tömör, lecsupaszított, tárgyilagos és minimalista a mondanivaló. Egy patologikusnak is nevezhető szenvedélyes, intenzív viszony egy éves története, amely során a szerző élete gyökeresen felfordult, miközben olyan, korábban elképzelhetetlennek tartott cselekedetekre szánta rá magát, amelyek köszönőviszonyban sem voltak az észszerűséggel.
Egy olyan lenyűgöző utazás, amely a vágy és az identitás határait feszegeti, ahol a szerelem és a szenvedély teljesen felforgatja az egyéni életet és a társadalmi normák által kijelölt határokat. Ernaux a lehető legtermészetesebb módon mutatja be ennek a viszonynak a mélységeit és árnyalatait, a függőséget, miközben a saját belső világát is lemezteleníti. A szexuálisan túlfűtött szerelmi kaland nem csupán egy romantikus kitérő, hanem egy olyan folyamat, amely új irányt szab a nő önértékelésének és életének.
A szerző rendkívül érzékenyen árnyalja a szereplők belső konfliktusait és vágyait, miközben szembesíti az olvasót a társadalmi elvárások és korlátok jelentette akadályokkal. Ezeket ugyan semmilyen formában nem minősíti, de ki-ki neveltetése, meggyőződése és értékrendszere alapján óhatatlanul is reflektálni fog rá. Ernaux stílusa lenyűgözően letisztult és érzékeny, ennek köszönhetően a legapróbb érzelmi rezdüléseket is plasztikusan ábrázolja. Az olvasó könnyen azonosulhat a főszereplő belső vívódásaival és kételyeivel, miközben elgondolkodik saját életének és szerelmi kapcsolatainak természetéről.
Összességében az Egyszerű szenvedély egy lenyűgöző és megrázó olvasmány, amely provokatív kérdéseket tesz fel a szerelem, az identitás és a társadalmi normák összefonódásairól. Nem csupán egy nagyszerű szerelmi történet, hanem egy mélyreható utazás az emberi lélek bugyraiba.
A fiú ugyancsak egy szerelem története, de itt teljesen más az alapfelállás. Ernaux az ötvenes éveiben járó egyetemi oktatóként ismerkedik meg és kezd szerelmi viszonyba egy nálánál harminc évvel fiatalabb diákkal. A két ember közötti dinamika és az érzelmek alapvetően különböznek az előző kisregényben megismertekhez képest. Akárcsak az első regényben, itt is kizárólag az elbeszélő érzelmei, gondolatai elevenednek meg, a férfiról, motivációiról nem sokat tudunk meg.
Az kiderült korábban is, hogy a szerző számára létfontosságú a szex, a szexualitás megélése, ebből táplálkozik az írásművészete is. Az újabb afférra jobbára unaloműzés gyanánt vállalkozik, és bevallottan azért is, hogy ideig-óráig újraélhesse a múltját, a saját fiatalságát. Míg az előző írásban akár saját maga áldozataként is lehet tekinteni rá, addig itt egy olyan nőként tűnik fel, aki magabiztos minden lépésében, és tudja mit miért csinál. Ez a csendes, nyugodt lendület eleve jóval kevesebb intenzitással jár, ezért aki a korábban tapasztalt sodró lendületet várja, az csalódni fog. Pedig a téma ugyanaz, csak más oldalról közelít hozzá, ugyanolyan megbízható stílusban.
Legyen a szerelem, vagy az annak nevezett lelkiállapot kóros, egészségtelen megszállottság, szelíd, kiszámítható érzésfolyam, a neki való teljes önátadás és odaadás mesteri ábrázolása mindkét regény, ami garantáltan egy olvasót sem fog higgadtan, reflexiók nélkül hagyni.