Fábián Janka könyvei egyre szélesebb olvasói körben válnak közkedveltté, melynek okát talán nem is érdemes firtatni, hiszen ennek a megállapításnak a legelemibb és kulcsfontosságú része maga az olvasás. A hétköznapokban Mezei Johannaként ismert írónő olyan regények írására vállalkozik, amelyeknek olvasói célcsoportja egyértelműen a szebbik nem, ám Fábián Janka lányregényként meghatározott műveit bátran olvashatja bármelyik nem és korosztály, mert bizonyosan talál benne magának valót, valami izgalmasat.
Az írónő legutóbbi, Márciusi napló című könyve is bizonyítja álláspontomat: a regény egyszerre szórakoztató és tanító, emlékező írás. A 2011 óta publikáló írónő előszeretettel nyúl vissza különböző múltbéli korszakokhoz, kiválasztva olyan történelmi eseményeket, hagyományokat, melyek a magyar társadalom számára sokatmondóak, a magyar identitást meghatározó, azt alakító korabeli történéseket elevenítenek fel. A Márciusi napló is kétségtelenül ebben a kettős megközelítésben olvasható, hiszen a szöveg végig azt lebegteti, hogy miképpen lehet fenntartani a fikció közegében a dokumentarista módon szerepeltetett valóságelemeket, s hogyan lehet a közelmúlt eseményeit úgy ábrázolni, hogy az egyszerre legyen ismerős, látszólag valóságos, valójában azonban fiktív, teremtett világ. Így a Fábián-könyv megszólalója, a tulajdonképpeni napló írója egy fiktív karakter, de a könyv egyes oldalain találkozhatunk az 1848-ban kitört forradalom előzményeivel és a kor valós személyeivel, többek között Petőfi Sándorral és Jókai Mórral is.
Azonban a Márciusi napló egy összetettebb regényhálózatba ágyazódik bele: az új könyv főhősének életéről olvashattunk már két korábbi Fábián-naplóban is: Mosonyi Karolina „a Cholera-naplóból megismert Gruber Georgina lánya és az Árvízi napló főszereplőjének, Gruber Vilmának az unokahúga”. A két előző Fábián-könyvben felbukkanó Karolina – becenevén csak Rolli – a politika megszállottja, s ugyan a korabeli társadalmi konvenciók elutasítják a nők közéletbe való beleszólását, a Márciusi napló Karolináját ez sem akadályozza meg abban, hogy ellenszegüljön édesapja kérésének és megszökjön egy egész éjszakára mindazért, hogy figyelemmel kísérhesse az 1848-as „revolúcióra” való felkészülést.
Fábián Janka írása több műfaji keveredést is megenged. A könyv címét egyfajta olvasói instrukcióként is értelmezhetjük: olvassuk a közel kétszáz oldalas szöveget naplóként! A könyvben mégis egyszerre jelennek meg a napjait lejegyző Karolina gondolatai és a szerzői tájékoztatás: Fábián Janka lábjegyzet formájában pontosítja a helyszíneket, a neveket, a történelmi jelentőségű pillanatokat. A 19. század egyik legfontosabb magyar eseményének bemutatásával párhuzamosan Karolina és Ónody Dániel – csetlő-botlónak mutatkozó – szerelmi viszonyába is bepillantást nyerhetünk, mely olykor Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kapcsolatával kíván hasonlóságot felmutatni.
Karolina vágya, hogy elszenvedőjeként legyen jelen a márciusi eseményeknek, jobbára viszont csak kihallgatójává és elmesélőjévé válik a másfél napba belesűrített momentumoknak. Fábián Janka az ő szemszögét követve visz minket végig a kollektív emlékezet azon útján, amit a hazáért és a szabadságért küzdő egykori magyarok elindítottak: az első kokárda elkészülésétől egészen Jókai és Petőfi közismert barátságának megromlásáig.
Fábián Janka Márciusi naplóját olvasva Petőfi Sándor híres verssoraira asszociálhatunk – amely már magában is elegendő ok a könyv elolvasására – : „Szabadság, szerelem! / E kettő kell nekem. / Szerelmemért föláldozom / Az életet, / Szabadságért föláldozom / Szerelmemet.”