Durica Katarina regénye olyan traumatikus eseményeket mutat be, amelyeket esetleg az amerikai nagyvárosok afro-amerikai gettóiba tudnánk elképzelni filmes élményeink alapján. Pedig mindez itt történt nem is olyan messze, nem is olyan régen: a Felvidéken, Dunaszerdahelyen az 1990-es évek végén.
Kosztolányi Dezső kérdezi: „milyen vegyületet hoz létre könyv és ember?” Nacukava Szószuke valami hasonlóra próbál választ adni a Rintaró és a könyvek útvesztőjében: „A könyveknek lelkük van.”
Az az igazság, hogy ez a könyv nem attól jó, nem attól említésre méltó, hogy a szerző különösen jól írna. Az olasz írónő stílusa olvasmányos, élvezhető, de nem kiemelkedő; a sztori viszont mindent visz, és a központi karakter, Rosa figurája is nagyon erős. Természetesen Postorinónak is megvannak a maga érdemei: Rosa belső vívódásainak bemutatása és a mélységi karakterábrázolás nagyon jól sikerült, az olvasó lélegzetvisszafojtva izgul ezért a fiatal, törékeny nőért, vele remél és vele szorong, minden lépését megérti.
Nyerd meg Deborah Feldman ‘Unortodox’ című könyvét. Három anagrammát kell megfejteni, onnan már sétagalopp a feladvány többi része.
Nyerd meg Sara Collins első regényét, a Frannie Langton vallomásait, amellyel a szerző januárban Costa Book-díjat nyert!
Ernest Hemingway 1948 őszén ismerkedett meg Adriana Ivancichcsal, az alig 18 éves velencei szépséggel. Az író 49 éves volt ekkor, és már a negyedik felesége mellett élt. Szenvedélyes szerelemre lobbant a lány iránt, és a könyv tanúsága szerint ez nagyban befolyásolta utolsó éveinek alkotói és munkamorálját. Adriana alakja felsejlik A folyón át a fák közé és Az öreg halász és a tenger világhírű kézirataiban egyaránt.
A Homokból és hamuból nem egyszerűen csak egy szerelmi történet, hanem egy élettel teli írás, amelyben az események folyama egyenletes, mégis izgalmas és ugyanakkor valóságosnak tekinthető. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy van benne egy romantikus realizmus, és ez minden tekintetben mentes az erőlködéstől.
Észak-Koreáról az utóbbi években több könyv is megjelent az országból disszidált emberek tollából, amelyek a világ egyik legkeményebb diktatúrájának külvilágtól elzárt belső életébe engednek betekintést. Pan-Dji elbeszéléskötete, a Vádirat ugyanerre tesz kísérletet, viszont szerzője helyzete annyiban más, hogy ő most is ott él az országban. A könyv kijuttatásával és megjelentetésével gyakorlatilag az életét kockáztatta.
A ghánai születésű, amerikai írónő, Yaa Gyasi első, 2016-ban megjelent regénye, a Hazatérés kiváló fogadtatásban részesült a kritikusok részéről: elnyerte vele a PEN Hemingway-díját, a legjobb első könyvben járó John Leonard-díjat, és olyan magazinok sorolták a tavalyi év legfigyelemreméltóbb regényei közé, mint a The New York Times, a Washington Post és a Time. A magyar fordítás a Libri Kiadó gondozásában jelent meg 2017 őszén.
A Kódfejtő az elme működésének olyan szirtjeire kalauzol, ahonnan az ember borzadva tekint le, hiszen a zsenialitást az őrülettől egyetlen lépés választja el csupán. S ki tudja, ha a kódfejtő egész élete nem lenne ennyire titkos, nem nélkülözne ennyire minden empátiát, nem lenne-e lehetséges az át-, meg visszalépés azon a vékony határon?
