Ahogy olvasom Ia Genberg Részletek című könyvét, észrevétlenül a nyakamba zúdul a kamaszkorom, a fiatalságom, az önmagammal és a világgal folytatott harcaim. Nem azért, mert annyira hasonló volt, hanem azért, mert annyira más, de szintén nehéz és viszontagságos.
Ez a regény leginkább arra kínál lehetőséget, hogy egy kicsit visszatekintsünk, reflektáljunk a múltunkra, és próbáljuk meg egy teljesen más perspektívából közelíteni az identitásunkhoz, az eddigi tapasztalatainkhoz. A szabadság és a függetlenség keresése talán teljesen általános jelenség abban az életszakaszban, amiről az elbeszélő mesél, mert mindannyian emberek vagyunk, de a kontextus, a társadalmi és a kulturális hatások nagymértékben befolyásolják, hogy végül milyenekké válunk. A közösségi nyomás és az egyéni szabadság közötti feszültség is fokozottan ismerős lehet, de egy kelet-európai olvasó számára leginkább a nyitottság a megdöbbentő, ahogy ezt a feszültséget a ‘80-as évek svéd jóléti társadalma kezeli. Olvasás közben sokszor felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon milyen lehetett egy olyan megengedő társadalomban felnőni, ahol nem volt korlátozás, nem volt szükség a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemre, ahol elfogadott a nemi egyenlőség és a nők függetlensége, ahol politikai stabilitás és egy erős szociális háló létezett már akkor is, nem beszélve arról, hogy a társadalom nyitott volt a progresszív eszmék iránt (mint például a gender-egyenlőség, a környezetvédelem és az individualizmus), és fiatalként csak az egyéni identitáskeresésre kellett figyelmet fordítani. Mindezt nem könnyű elképzelni innen nézve, ahol a közösségek társadalmi kérdésekben ma is végtelenül konzervatívak.
Valószínűleg abban a társadalomban is rengeteg más kihívással kellett szembesülni, mint például a kulturális és társadalmi normák ütközése, különféle szerepkonfliktusok, az egyensúly megtalálása a függetlenség és a hagyományos szerepek között, a nemi identitás megtalálása, az üvegplafon jelenség, különféle szerelmek, belső küzdelmek, stb. Mindez folyamatos önreflexiót igényelt a szerzőtől, hogy aztán ebben a regényben öltsön testet.
A könyvben egy személyes, introspektív történettel találkozunk, négy szereplő bemutatásán keresztül, akik meghatározó módon voltak hatással a szerző életére. A regény négy fejezetből áll, és mindegyik fejezet az elbeszélő elveszett kapcsolatairól szól. Minden szereplő egy-egy külön fejezetet kap, amely az elbeszélővel való kapcsolatának jelentőségét tárja fel. Ők négyen együtt éles, eleven képet alkotnak a narrátor személyiségéről, és a ‘80-as évek svéd társadalmáról. A narrátor jelenlegi életéről csupán annyi derül ki, hogy magas láza miatt kénytelen ágyban maradni, ami hosszas emlékezésre és önvizsgálatra ösztönzi.
A regény elején a névtelen biszexuális elbeszélő, aki egyben a főszereplő is, egy megtalált könyvről és benne egy emlékbe hagyott kézírásról kezd mesélni, valamint az első szereplőről, Johannáról, a 25 évvel ezelőtti szerelméről, akivel közös kedvencük volt a könyv szerzője. Azt külön kiemeli, hogy ebben a kapcsolatban egy fontos közös pontot jelentett az olvasás, pontosabban maga az irodalom: „Az irodalom volt kedvenc játékunk.”, ami az eltérő ízlésük miatt sok vitát és beszélgetést szült a kapcsolatuk során. A könyvvel való találkozás különféle sérelmeket is előhozott belőle, ugyanis egy későbbi interjúban Johanna szemrebbenés nélkül elárulta mindezt, a közös múltat, és azt vallotta, hogy sosem szerette közös kedvencüket, Austert. Ezt az árulást az elbeszélő sosem tudta megbocsátani neki.
A második szereplő Niki, egy nagyon közeli barát, aki már azokban az években is mentálisan labilisnak tűnt, erősen küzdött a konformitással, folyamatosan kereste a saját útját és igazságát, szembeszállva a társadalmi elvárásokkal. Népszerű volt és feltűnő, aki mindig csinált valami megdöbbentőt. Nikit később, a ‘9o-es években “teljesen zavartnak” tartották, és végül nyomtalanul eltűnt az elbeszélő életéből.
Alejandro, első gyermeke apja, egy chilei-német táncos, aki a szerző életében nem volt más, mint a jövő nélküli szenvedélyes szerelem. Egy végtelenül impulzív táncművész, aki a kreativitást, az érzelmi mélységet és magasságot, valamint a művészet és az élet közötti feszültséget képviseli.
Utolsóként édesanyjáról, Birgittéről mesél, akit úgy ír le, mint egy labilis, sodródó nőt, aki egy gyerekkori trauma miatt borzasztó kiszámíthatatlan. Élete a hagyományos női szerepek és a függetlenség között feszül. Anyai magatartásának következtében megrendül a mesélő világgal szembeni bizalma, elveszti azt az ősbizalmat, amire szükségünk van a felnőttkori kapcsolataink megalapozásához.
Ia Genberg a regényében elmossa a határokat az autofikció és fikció, a múlt és jelen, valamint az én és a másik ember között. Mik lennénk egymás nélkül? Mely találkozásaink tesznek azzá, akik vagyunk? És mi marad ebből, ha eltávolodunk, vagy végleg elveszítjük egymást? Emlékek, kapcsolatok és belső konfliktusok fonódnak össze. Apró részletek, melyek gyakran fontosabbak, mint életünk nagy fordulatai.
Genberg stílusa lírai és érzékeny, mély érzelmi hatást kelt, mondatai mélyre szaladnak, és azért is lehet vonzó sok olvasó számára, mert a mindennapi élet látszólag jelentéktelen részleteit veszi górcső alá, általuk megmutatva, hogy ezek az apró részletek hogyan formálják az egyén önképét és kapcsolatait. Ha emlékezünk, az elfeledett apróságok is ugyanolyan fontosak lehetnek, mert ezek segítenek minél mélyebbre menni és olyan rétegeket feltárni, amelyek a viselkedésünket és a gondolkodásunkat meghatározzák. Szinte minden problémánk a múltban gyökerezik. Persze azért vigyázni kell, mert a múlt gyakran idealizált vagy torzított képet mutat.
A szerző mesterien fűzi össze a múlt töredékeit, rávilágítva, hogy az emlékek folyamatosan befolyásolják és alakítják a jelent. És miközben olvassuk, rájövünk, hogy tényleg ilyen az élet: ahhoz, hogy a nagy egészet megértsük, rá kell nagyítanunk a részletekre. Bár a regény nem feltétlenül a traumákra fókuszál, a múltbéli fájdalmas emlékek és azok feldolgozása fontos feladatként jelenik meg. Genberg művével arra tesz kísérletet, hogy újraértelmezze a múltját, és a gyógyulás reményében valahogy a jelenbe integrálja. Egyébként az emlékek szelektivitása és bizonyos részletek elhalványulása is érdekes jelenség, talán arra mutat rá, hogy az identitás folyamatosan változik és alakul. A regény mélyebb megértése abban segíthet nekünk,hogy jobban megismerjük emlékeink és régi kapcsolataink lélektani hatását.
Ia Genberg 1967-ben született Svédországban, a Stockholmi Egyetem irodalom szakán végzett, és irodalmi munkássága mellett több újságnak és magazinnak is írt az elmúlt évek során. A Részletek című könyve 2022-ben jelent meg, ez az első magyarul is megjelent alkotása. Egy erős és megindító regény az életünket meghatározó részletekről. Szokatlan és elgondolkodtató mű, amelyért a szerző elnyerte a rangos Augustpriset svéd irodalmi díjat, és 2024-ben Nemzetközi Booker díjra is jelölték.