A focirajongók többsége valószínűleg egyetért abban, hogy az elmúlt két-három évtizedben a labdarúgás gyökeres változáson ment keresztül, aminek az egyik legjelentősebb tünete a sportág elüzletiesedése. Ezzel párhuzamosan és ettől nem teljesen függetlenül egyre gyakoribbá vált a technikai vívmányok használata a pályán és azon kívül egyaránt, amelyek nagymértékben támaszkodnak a csapatok és játékosok teljesítményéről gyűjthető (statisztikai) adatokra. A német sportújságíró és szakíró, Christoph Biermann Futballhackerek című könyve a labdarúgás egy kevésbé közismert, de egyre nagyobb szerepet kapó szeletét, az adatelemzést veszi górcső alá.
A focimeccsek mediatizálásának széleskörű elterjedésével szinte egyidőben megszokhattuk, hogy a mérkőzések után a két csapat teljesítményéről az eredményen túlmenően néhány egyéb mutató alapján (pl. lövések száma, kaput eltaláló lövések száma, labdabirtoklás, passzok száma, sikeres passzok aránya stb.) is kaphatunk egyfajta képet, és ez ma már mondhatni kötelező elemnek számít a komolyabb televíziós közvetítések vagy a meccsek eredményeiről beszámoló platformok tudósításaiban. Az gyakran látszik az adatokból, hogy a gólokban mérhető végeredmény nem mindig van teljes összhangban azzal, ami a felsorolt statisztikai mutatók alapján elvárható lenne, mintegy jelezve azt, hogy a labdarúgás annál sokkal bonyolultabb sport, mintsem, hogy pár mutató alapján le lehessen írni vagy adott esetben meg lehessen jósolni egy mérkőzés kimenetelét. A szakvezetők egy része szinte megszállottan foglalkozik saját csapata és a potenciális ellenfelek mérkőzéseinek részletes elemzésével, és ez alapján dolgozza ki a következő mérkőzések taktikáját. A komolyabb klubok saját videoelemzői csapatot működtetnek, és egy olyan korszakban, amikor a mérkőzések felvételeinek rögzítése és a felvételek hozzáférhetősége már minden komolyabb bajnokságban adott, illetve a számítástechnika rohamléptekben fejlődik, szinte adja magát az ötlet, hogy az adatokat nemcsak csapatok szintjén, hanem játékosok szintjén is lehet és érdemes szisztematikusan gyűjteni és használni a teljesítmény növelése, egy-egy adott meccs taktikai előkészítése érdekében, vagy akár az átigazolási döntések meghozatalában.
Futballhackerek című könyvében Christoph Biermann néhány olyan statisztikai mutató vagy modell bemutatására vállalkozik, amelyek az elmúlt egy-másfél évtizedben honosodtak meg a labdarúgás szakértői berkeiben, és amelyek némelyike komoly változást hozott egy-egy klub és bajnokság, vagy akár az egész sportág életében – még ha ez az egyszerű szurkolók vagy nézők számára nem is annyira nyilvánvaló. A szerző kiváló kapcsolathálójának köszönhetően viszonylag közelről ráláthatott néhány fejlesztő csapat munkájára, személyesen találkozott és beszélgetett olyan emberekkel, akik ötletgazdái voltak fejlesztéseknek vagy közvetlen ráhatásuk volt a munkafolyamatokra, esetleg felhasználói az azok eredményeképpen megszületett „termékeknek”, sőt bejáratos volt néhány klubhoz is. A könyv is ezeknek a tapasztalatoknak a jegyében íródott, váltják egymást a személyes élményeken alapuló, amolyan sztorizgatós – egyes szám első személyben elbeszélt – részek, illetve a szakértői megközelítéssel tálalt, egy-egy statisztikai mutató vagy modell kidolgozását és használatát példákkal (pl. táblázatokban vagy ábrákon bemutatott adatokkal) is alátámasztó, néha már-már tudományos igényességgel megírt – egyes szám harmadik személyű – részek. A bevezetést és az előszót, illetve a köszönetnyilvánítást és a mutatót (ami egy vegyes név- és tárgymutató) leszámítva nyolc fejezetből álló könyv nemcsak azt próbálja meg áttekinteni, hogy milyen fejlesztések történtek az elmúlt időszakban a labdarúgásban, hanem kiemelten foglalkozik néhány olyan fejlesztő szakemberrel, akik az élen jártak ebben az innovációs folyamatban, illetve néhány edzővel, akik a sajátos szemléletmódjukkal forradalmasították a foci taktikai oldalát, és akikről szinte túlzás nélkül kijelenthető, hogy bizonyos helyzetekben évekkel kortársaik előtt jártak. Nem meglepő, hogy olyan nevek bukkannak fel ezekben a részekben, mint Jürgen Klopp, Pep Guardiola vagy Tomas Tuchel.
Biermann könyvének egyik érdekessége, hogy szembesülhetünk azzal, mennyire színes azoknak a személyeknek a palettája, akik életük egy adott szakaszában úgy döntöttek, hogy komolyabban kezdenek foglalkozni a labdarúgás kvantitatív elemzésével. Találunk közöttünk volt labdarúgókat – akiknek elegük volt abból, hogy a sportsajtó teljesen szubjektív véleményeken alapuló osztályzatokkal értékelte a pályán nyújtott teljesítményüket – és sportegyetemet végzett „szakmabelieket”, van azonban közöttük eredetileg fizikából diplomázó, de a pénzügyi szektorban dolgozó profi szerencsejátékos, egyetemi adjunktus, repüléstanból és asztronautikából doktoráló űrkutató is – és folytathatnánk a sort hasonló, látszólag a focitól teljesen eltérő ágazatból érkező figurákkal. Ők azok, akik eltérő motivációktól vezérelve, de mindannyian a futball szeretetének bűvkörében, szinte megszállottan dolgoztak ki olyan ma már szélesebb körben elterjedt vagy esetleg csak a bennfentesek által ismert mutatókat és modelleket, amelyek többsége jelentős segítséget nyújt a fociklubok, edzők, játékosmegfigyelők, vagy akár a sportsajtóban dolgozók munkájában. Itt megemlíthetünk – szintén a teljesség igénye nélkül – olyan statisztikai mutatókat, modelleket vagy akár szoftvereket, mint például a várható gólok vagy röviden xG – ami mára már teljesen beépült a legtöbb tévés vagy online meccstudósítás alapstatisztikái közé –, a „várhatógól-lánc” vagy xGC, illetve az „élő-várhatógól-lánc” (pre- xGC), a szekvencia, a passzérték, az Impect, a Packing, a Dangerousity, a Matchmetrics stb. Biermann arra is rámutat, hogy egy-egy mutató vagy modell kidolgozása sokszor komoly buktatókkal jár, sok finomításra szorulnak addig, amíg a gyakorlatban is alkalmazhatóak lesznek, és még ez sem garancia arra, hogy széles körben használni fogják őket. Pozitívum azonban, hogy mindig van egy-egy szakvezető, játékosmegfigyelő vagy klub, aki nyitott az ilyenfajta újdonságokra.
Jómagam egyrészt futballrajongóként, másrészt a statisztikai elemzést munkám során is használó személyként nagy érdeklődéssel forgattam Biermann könyvét, és bár voltak olyan dolgok, amelyek korábbi olvasmányaimból – elsősorban szakcikkekből és elemzésekből – már ismertek voltak számomra, nagyon sok újdonsággal és érdekességgel találkoztam. Pozitívumként emelném ki, hogy a szerző a könyvében egy egész olvasmánylistát is kínál azok számára, akik jobban elmerülnének a témában – a hivatkozott könyvek többségéről a fejezetek során, a szövegbe ágyazva beszél, de a kötet végén egy rövid ajánlót is találhatunk egyéb internetes forrásokkal. Kritikaként talán két dolgot fogalmaznék meg: egyrészt nekem a könyv struktúrája a tematikus és részben időrendi felosztás ellenére sem volt eléggé szervezett, átlátható, nem mindig éreztem azt az ívet, hogy honnan hová szeretne eljutni a szerző, és párszor az volt az érzésem, mintha egy-egy adott mutatóval vagy modellel foglalkozó alfejezet ad-hoc módon szerepelne azon a helyen a köteten belül, ahol éppen volt. Másrészt több olyan esettel is találkoztam, amikor egy-egy táblázathoz vagy ábrához fűzött magyarázat vagy következtetés nem teljesen állt összhangban az azon szereplő adatokkal, és Biermann néha kicsit nagyvonalúan értelmezte a számokat. De ezek csak apróságok, így teljes szívemből tudom ajánlani a könyvet azoknak a focirajongóknak, akik hajlandóak és képesek kilépni az okoskodó fotelhuszár szerepből és kellőképpen nyitottak arra a gondolatra, miszerint az adatok birtoklása és következetes használata – akárcsak az élet más területein – a labdarúgásban is egyre inkább a siker kulcsát jelenti. Bár – tegyük hozzá, mintegy zárszóként –, ahogy azt a szerző is vallja és egy egész fejezetet is szentel ennek a könyvben: a mérkőzések alakulásában továbbra is elég nagy szerepet játszik a véletlen vagy a szerencse, avagy, ahogy a focis köznyelvben gyakran elhangzik, a labda (azért még mindig) kerek.
Christoph Biermann 1960-ban született német sportújságíró és szerző. A Ruhr Egyetem német és történelem szakán diplomázott, azt követően szabadúszó újságíróként dolgozott. Volt a Hattrick futballmagazin szerkesztőbizottsági tagja, a Süddeutsche Zeitung sporttudósítója, 11 Freunde című havilap rovatvezetője, illetve saját focis rádiós műsora is van. A kilencvenes évek közepétől jelentek meg könyvei a labdarúgás témakörében. Magyar nyelven egyedül a Futballhackerek című könyve olvasható, amely eredetileg 2018 tavaszán jelent meg Németországban, és amelyet egy évvel később a szakterület rohamléptű fejlődése miatt frissítve és kibővítve újra kiadott. A magyar fordítás utóbbi kiadás alapján készült.