Nikki Erlick: Az életfonál (General Press, 2024)

Nikki Erlick: Az életfonál

Írta : Nikki Erlick
Eredeti cím : The Measure
Eredeti kiadás : 2022
Magyar cím : Az életfonál
Fordította : Szigeti Judit
Kiadó : General Press
Recenzált kiadás éve : 2024
Terjedelme (oldalszám) : 408
100
Vidd hírét!
 
 

Sokszor gondolkodtam azon, milyen lenne az életünk, ha tudnánk, hogy mikor ér véget. Nikki Erlick Az életfonál című könyve pont ezt a témát fejti ki. Brilliáns, lehengerlő regény, ami nem hagy álmélkodás, hosszas gondolkodás és vita nélkül (utóbbi saját magammal is kialakult, nem kellett társaság hozzá), és határozottan állítom, hogy akár tetszik az olvasónak, akár nem, az biztos, hogy nem hagyja közömbösen.

Egy márciusi reggelen érkeztek, megannyi millió kicsi faláda, mindenhova: minden városba, államba, országba, tóparti ház, sivatagi sátor vagy előkelő kertvárosi ház küszöbére. „A dobozok csaknem minden tekintetben egyformák voltak. Sötétbarna színük volt, vöröses árnyalatokkal, az érintésük hűvös és sima. És mindegyiken ugyanaz az egyszerű, ám rejtélyes üzenet állt a címzett anyanyelvén: Ebben van az életed fonala. (…) A dobozok valójában csak két dologban különböztek egymástól. Mindegyiken rajta állt a címzett neve, és minden fonál más-más hosszúságú volt.”

Egyszerre rémisztő és reménykeltő, hogy a világ összes felnőtt embere megkapta ezeket a kis dobozokat. Azonnal kitört a pánik, és a világ összes tudósa választ próbált adni a felmerülő kérdésekre. Nem lehetett tudni, honnan származnak (a kormány titkos terve, vagy isteni beavatkozás?), az viszont bizonyos, hogy a dobozok elpusztíthatatlanok, és idővel igazolást nyert a rövid jóslat is, mely szerint az életfonál hossza megegyezik a személy életének hosszával (vagy kurtaságával, ha már itt tartunk). A nagy hullámot követően minden nap újabb és újabb dobozok érkeztek, a 22 évet betöltött felnőttek keserű ajándéka lett ez.

Elsőre bele sem gondoltam, miért okozna akkora káoszt a fonal hossza. A pánikot értettem, hiszen aki egyszer megnézte a fonalat, nem tudta többé meg nem történtté tenni, és nem tudta a továbbiakban úgy élni az életét, mintha nem tudná, mikor következik be a vég. A szerző pedig zseniálisan bánik a szavakkal, ezt a mardosó gondolatot az élethosszról egy őrült disztópiává alakítja, és olyan aspektusokat tár fel az olvasó előtt, amire talán sosem gondolt volna. A mindentudó narrátor (a dobozok származásának a rejtélyét még ő sem tudja) nyolc ember perspektívájából mutatja be, hogyan alakul az élet és a társadalom a dobozok érkezése után: összekovácsolja az embereket vagy újabb törés jelenik meg köztük? Egy szerelmespár tagjai, két bajtárs, egymással levelező emberek, egy orvos és egy politikus elég vegyes csoportot alkotnak, hogy az új normális élet minden területére bepillantást nyerjünk.

Nem lepődtem meg azon, hogy a fonalak hosszát szinte rögtön arra használják, hogy a nem, rassz, bőrszín, vallás, politikai nézetek mellett újabb falakat emeljenek egymás közé az emberek, akik immár két csoportba oszthatók: “hosszúfonalasok” és “rövidfonalasok”. Az magától értetődő, hogy felborul a világban a rend, boltok zárnak be (főleg, ha rövidfonalas a tulajdonos, hisz ő onnantól munka helyett csak élvezni szeretné azt a kevés időt, ami még maradt neki), átalakul a turizmus, új lendülettel vetik bele magukat az emberek a hitbe, vallásba. Szomorúan olvassuk, hogy párkapcsolatok érnek véget, mikor egyik tagról kiderül, hogy rövidfonalas. Örülünk, mikor egy másik pár ennek ellenére méginkább összetart. De ezek mellett semmi nem készíti fel az olvasót a kézzel tapintható, súlyos megkülönböztetésre. Hogy a rövidvonalasok egészségügyi biztosítása immár nem fedez bizonyos vizsgálatokat. Hogy nem kapnak bankkölcsönt. Hogy örökbefogadás esetén nem őket választják szülőknek. Hogy a frissen végzett orvos nem vehet részt a rezidens programban, hiszen az államnak már nem éri meg a befektetés, ami sosem térül majd meg. Hogy minden rövidfonalast őrültnek, lobbanékonynak és kiszámíthatatlannak bélyegeznek, hisz már nincs vesztenivalójuk. Hogy a hosszúfonalasok úgy élik az életüket, mintha nem lenne holnap, veszélyesebbnél veszélyesebb akciókban vesznek részt, pedig a hosszú fonal csak hosszú életet, nem pedig egészséges életet garantál.

Számomra annyi  morális dilemmát felvetett, hogy olykor olvasás közben is félre kellett tegyem a könyvet; rágódtam, egy-egy problémát több szemszögből is megvizsgáltam, mire dűlőre jutottam. A nagyon jó könyveknél szoktam azt érezni, hogy egyszerre akarok a végére érni, ugyanakkor azt kívánom, bárcsak ne érne véget. A szerző álláspontja nagyon határozottan érződik (ezt meghagyom meglepetésnek), és nagyon szeretném azt hinni magamról, hogy én is vallom azt a nézetet, és aszerint élném az életemet abban a világban.

Ez a regény felborította azt a módszert, ami alapján egy könyvről szoktam mesélni. Nem írtam eddig sem a cím jelentéséről (itt egyértelmű), sem a nyelvezetről, de még a szereplőket sem jellemeztem. Az alapgondolat és a saját fortyogó gondolataim annyira kitöltöttek minden űrt, olyan mértékben igényelték a figyelmemet, hogy nemigen hagytak teret másnak. Úgy gondolom, hogy kiváló olvasmány lehet könyvkluboknak, olvasócsoportoknak sőt, szerintem érettségi előtt álló fiataloknak is. Bőven akad vitatéma, amire alapozni lehet egy vitakörön, osztályfőnöki órán, vagy – miért ne! –, egy kirándulás tábortüze mellett. Fiatal, érett, nő vagy férfi, tényleg mindenkinek szívből ajánlom. A halál és a bekövetkező halál időpontja kemény témák, mégis érdemes olykor mély, tartalmas beszélgetést folytatni róla szeretteinkel. Vagy eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi kinyitnánk-e a saját dobozunkat, és min változtatna, ha tudnánk a nagy kérdésre a választ. Záró gondolatként csak annyit szeretnék mondani, hogy mérhetetlen áldás, hogy nem tudjuk a választ, milyen megnyugvás a könyvbéli disztópiából visszatérni a valóságba.

Nikki Erlick író és szerkesztő. Több helyen is jelentek meg írásai (New York, Harper’s Bazaar, Newsweek, Cosmopolitan, Huffington Post). A Harvard Egyetemen végzett angol irodalom szakon, mesterdiplomáját pedig a Columbia Egyetemen szerezte. Az életfonál az első regénye, és őszinte izgalommal és kíváncsisággal várom, mit tartogat még számunkra ez az ígéretes szerző.


Vidd hírét!