Shari Lapena Tíz kicsi vendég című könyve valamikor a nyáron került hozzám, de akkor félretettem valamilyen okok miatt. Talán a borító, amely téli pillanatképet ábrázol, nem talált a nyári hangulathoz; talán a cím és a fülszöveg, amely krimire utal, és nem volt kedvem épp akkor krimit olvasni. Már nem emlékszem… De az, hogy most talált újra rám a regény, nagyon jól időzített pillanat, az a közhelybeli teázós-bekuckózós-kandallónál olvasós.
A címről Agatha Christie Tíz kicsi négere juthat eszünkbe, és az alapszituáció is követi a klasszikus krimi-felállást: egy erdő mélyén megbúvó romantikus kis panzió, Mitchell Fogadója tökéletes helyszíne pihenésnek, randevúzásnak, elromlott kapcsolatok helyrehozásának, de még az irodalmi alkotómunkának is… egészen az első holttest megjelenéséig. Különféle emberek jelentkeznek be a recepción, mindenki hozza a maga fizikai és érzelmi poggyászát. Gwen, aki depresszióval küszködő újságíró barátnőjét, Riley-t szeretné felvidítani. Lauren és Ian, illetve Dana és Matthew, akik egy csodálatos romantikus hétvégét szeretnének tölteni ezen az idilli helyen. Beverly és Henry Sullivan, akik nagyon elromlott házasságukat szeretnék átbeszélni egy csendes, gyermek- (és szerető-) mentes helyen. Candice White, akinek nagyon sürgősen be kellene fejeznie kéziratát, amelytől a nagy kiugrást várja, az anyagi sikert, azt az elismerést, amit eddig sem családjától, sem az olvasóktól nem sikerült megkapnia. David Paley egyedül érkezik, de neki is van mit feldolgoznia: nemrég kapott felmentést felesége meggyilkolásának vádja alól, bizonyíték híján. Ők így a „tíz (kicsi) vendég”. Mivel a hatalmas hómennyiség miatt reggelre járhatatlanná válnak az utak, a panzióban csak a tulajdonos, James és fia, Bradley szolgálja ki a vendégeket.
Az idilli alaphangulat első este még tart talán, de az olvasó már kezdi érezni a feszültséget, ahogy a történetmesélés során sorra a szereplők fejébe lát. Ha valami egyedit emelnék ki Lapena regényéből, akkor ez lenne: nem egy egységes nézőpontból látjuk a történetet, hanem folyamatosan ugráltatja az elbeszélői nézőpontot. A harminchét fejezet percnyi pontossággal taglalja az időt, péntek 16:45-től vasárnap 18:30-ig. De sorközökkel még ez is féloldalnyi részekre van osztva, és folyamatosan más-más szereplő gondolataiban, gyanúiban, félelmeiben vagyunk. A vezető gondolatszál Davidé, aki amúgy ügyvéd, ő fogja össze valamennyire a szálakat, de közel sem egy Poirot-kaliberű alak. Nem mondom, hogy annyira jó ez az elbeszélői mód, inkább új. Mintha az írónő így akarna megfelelni a többsíkú cselekmény mostanság igencsak divatos követelményének. Engem különösebben nem zavart, hiszen krimiről beszélünk, és ez eleve feltételez egy megtöbbszörözött figyelmet, kombinálást az olvasó részéről. De meglehet, hogy lesz, akit igen.
Szinte mindenki valamilyen rejtett hátsó szándékkal érkezik erre a helyre, és ez minimum hullámzóvá teszi a hangulatot. Márpedig a nem előrehaladó, egyenes mozgás archetípusa mindig a káosz félelmét okozza. Amely káosz beüt a következő hajnalon, amikor holtan találják Danát. Egyértelműen gyilkosság történt, ráadásként elmegy az áram és a telefonösszeköttetés. Erről a helyről senki se ki, se be. És az áldozatok száma szinte óránként nő, az étkeztetés nehézkessé válik, a hideg miatt az egyetlen kandallóval fűtött helyiségbe szorulnak. Ezzel természetesen egyenes arányban nő a kétségbeesés, a pánik. A könyv kétharmadánál, amikor már normálisan a tetőpont után a megoldás fele hajolhatna a történet, kezdődik a tulajdonképpeni nyomozás. Előbb egy nyomozó, majd a helyszínelők is meg tudják közelíteni a helyet, és… ennyi. Többet nem mesélhetek. Esetleg annyit még, hogy dupla csavarral fejeződik be a történet. Maximális pontot talán nem ér a regény, de egy elolvasásra mindenképpen ajánlom.
Shari Lapena írói karrierje előtt ügyvédként dolgozott, ezért sokat tud a bűnről és a bűnözők lélektanáról. Első regénye, a The Couple Next Door 2016-ban jelent meg (magyarul A szomszéd pár, fordította Bujdosó István), fordulatos thrillerei azóta is rendre a bestsellerlisták élén vannak.