Andrea Mara: Senki nem látott semmit (Next21, 2024)

Andrea Mara: Senki nem látott semmit

Írta : Andrea Mara
Eredeti cím : No One Saw a Thing
Eredeti kiadás : 2023
Magyar cím : Senki nem látott semmit
Fordította : Gy. Horváth László
Kiadó : Next21 Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2024
Terjedelme (oldalszám) : 414
100
Vidd hírét!
 
 

Sive kisgyerekeivel próbál utat törni magának a londoni metró forgatagában. A minden oldalról tülekedő embertömeg azonban kissé szétválasztja őket, és amikor a két kislánya belépik a szerelvénybe, az ajtó bezárul mögöttük. Sive, ahogy minden más anyával történne, pánikba esik, és harmadik gyerekét, Tobyt maga előtt tolva, eszét vesztve rohanni kezd a szerelvény után, azt kiabálva a gyerekeinek, hogy szálljanak ki a következő állomáson. Miközben többen is a segítségére sietnek, és valaki értesíti a biztonsági személyzetet, Sive az újonnan érkező szerelvénnyel a soron következő állomásra megy, ezalatt pedig sikerül beszélnie a férjével is. Az állomásra érkezve azonban csak a kétéves Beát találja meg, Faye, a nagyobbik lánya nincs sehol, Bea pedig túl kicsi még ahhoz, hogy el tudja mondani, mi történt.

Sive eleinte nem is akart három gyerekkel Londonba menni, de férje, Aaron osztálytalálkozója miatt mégis meggondolta magát. Végül is nem árt egy kis kikapcsolódás, másfajta benyomás, még akkor is, ha az anyaság szép, de nehéz feladata alól így sem fog felmentést kapni. A találkozó gondolata vegyes érzéseket keltett benne, nem volt benne biztos, hogy megtalálja a helyét, végül azonban úgy tűnt, hogy minden jobban sikerült, mint ahogy gondolta. Aaron igazi főnyeremény, a társaság fénypontja, volt osztálytársai pedig a lehető legszínesebb egyéniségek. A beszélgetések során azonban olyan utalások, megnyilvánulások, elszólások is előfordultak, amelyek arra engedték következtetni Sive-ot, hogy vannak olyan dolgok a férje múltjában, és úgy egyáltalán az életében, amelyek valahogy más színezettel rendelkeznek, mint amit ő eddig tudott róluk. Végül aztán nem sok ideje maradt, hogy ezeken gondolkozzon, ugyanis eltűnt a lánya, és senki nem látott semmit.

Andrea Mara regénye izgalmas képsorokkal indít, és a legelső oldaltól az utolsóig képes fenntartani, sőt fokozni a feszültséget az olvasóban. A nyitókép, amelyben a kis Faye-nek nyoma vész, az egész cselekménysor kiindulópontja. Az író innen indítja el a történet vezérszálát, zseniális módon építve fel azt úgy, hogy közben ide-oda táncol az időben és az idővel egyaránt. A kezdeti izgalom után kicsit visszalép az idősíkon, egészen az osztálytalálkozó kezdetéig. Itt ismerjük meg a történet többi fontos szereplőjét, az osztálytársakat, akik részei voltak Aaron múltjának, és bizonyos értelemben többet tudnak róla, mint Sive. Innen kezdve a szerző folyamatosan váltogatja az idősíkokat, a jelen tragédiája és a néhány nappal korábban történt események között, sőt előfordul, hogy  tizenöt évet is visszaugrunk az időben. Ennek az a következménye, hogy  egészen a regény utolsó fejezetéig nem tudjuk, hogy mi is történt valójában, mivel a rejtély fokozatosan oldódik meg.  Amikor egy kisgyermek nyomtalanul eltűnik, a rendőrségnek megvan a jól bejáratott eljárásmódja arra, hogy ki és miért számít  első számú gyanusítottnak. Ez azonban most nem válik be, ugyanis látszólag nincs indíték, sehol nem bukkanni az elkövető nyomára, és nincs meg az áldozat sem, csak a bűntény ténye egyértelmű, hiszen Faye eltűnt. Minden fejezet egy kicsit más oldalról, egy kicsit más idősíkban és más személyek fókuszba helyezésével visz közelebb ahhoz, hogy mi is történhetett Faye-jel.A gyanú Aaron üzleti partnereiről gyermekrabló banditákon keresztül a dadusig terjed, az elkövető azonban sokkal közelebb van, mint hinnénk.

A történet érdekes jellegzetessége, hogy miközben tényszerűen mindenki egy kisgyereket keres, egy lavinához hasonló jelenség alakul ki, amely a kapcsolatok szálain fut végig, és bonyolódik a végtelenségig. Fokozatosan derülnek ki elfeledett igazságok, bukkannak elő hazugságok, ferdítések, válnak láthatóvá érzelmi kötelékek, irigység és féltékenység üti fel a fejét. Ebben az emberrablási történetben (mert egy idő után mindenkinek világossá válik, hogy Faye-t csakis elrabolhatták) így vagy úgy, de mindenki részt vesz, Aaron volt osztálytársai is. Van, aki a nyomokat követi, és van, aki a kisbabára vigyáz. Egy bizonyos ponton körvonalazódik az olvasóban, hogy mindenki gyanúsított, teljesen különböző, és egymástól független okok miatt. A kérdés az, hogy ki a valódi elkövető, és ki az, aki csak kihasználja a kusza és tragikus helyzetet azért, hogy saját valós vagy vélt sérelmeinek hangot adjon. És vajon mindezzel szándékán kívül segíti az igazi elkövetőt, vagy éppen akadályozza őt tervében?

Ahogy egy gyengén megírt, érdektelen könyv esetén nehéz értékelést mondani, úgy egy jól felépített, izgalmas, elgondolkodtató olvasmány esetén nem lehet eleget sorolni a pozitívumokat. Andrea Mara könyve pontosan ilyen. Tárgyilagos, jól körülírt helyzetekkel, az  érzelmi megnyilvánulások színes ábrázolásával egy olyan olvasmány, amely nem csinál egyebet, mint megmutatja, hogy milyen emberek vagyunk valójában. Megmutatja, hogy mindannyian álarcot viselünk, bonyolult kapcsolatrendszerekben élünk, és nem ritkán elég súlyos játszmákkal zsonglőrködünk. Azt is megmutatja, mennyire sérülékeny az önmagunkról és a másikról alkotott képünk, és sajnos azt is, hogy mire vagyunk képesek, ha nem tudunk megbocsátani vagy rosszul értelmezzük az érvényesülés és az igazság fogalmát. És persze azt is, mire vagyunk képesek, ha a gyerekünkről van szó.

Andrea Mara (Nessa Robinson fotója)
Andrea Mara (Nessa Robinson fotója)

A szerző Dublinban él, háromgyermekes édesanya, aki harmadik szülési szabadsága után azzal a nehézséggel nézett szembe, hogy teljes munkaidős alkalmazottként nem tudja jól ellátni az anyai feladatokat. Mindezekről a megéléseiről egy blogban számolt be, hogy a hasonló helyzetben lévő anyákkal megossza tapasztalatait. Egy váratlan fordulatot követően gondolt egy nagyot, és szabadúszóként kezdett tevékenykedni újságoknál és folyóiratoknál, így hobbiból megélhetés lett számára a bloggerkedés. Ebből nőtte ki magát az írás, első könyve 2017-ben jelent meg, The Other Side of the Wall címmel. Leginkább krimiket ír, nagy sikerű szerző, több regénye, köztük a Senki nem látott semmit első számú könyv a különböző eladási listákon, mint a Sunday Times es Irish Times, nem véletlenül. Ebben a kötetben elég erősen feszegeti az erkölcsi normák kérdéskörét, ugyanakkor megmutatja azt, hogy nagyon is emberi dolog hazudni, tévedni, korruptnak lenni, a következmények elől azonban nem lehet menekülni.


Vidd hírét!