Iulian Ciocan: És reggel jönnek az oroszok (Athenaeum, 2024)

Iulian Ciocan: És reggel jönnek az oroszok

Írta : Iulian Ciocan
Eredeti cím : Iar dimineața vor veni rușii
Eredeti kiadás : 2015
Magyar cím : És reggel jönnek az oroszok
Fordította : Koszta Gabriella
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2024
Terjedelme (oldalszám) : 224
100
Vidd hírét!
 
 

Legyen szó filmművészetről vagy irodalomról, a disztópia műfaja örök népszerűségnek örvend, mivel plasztikusan világít rá az emberi civilizáció gyengeségeiből fakadó problémákra. Az utópia ellenpólusaként egy olyan világot ábrázol, amely a társadalmi, politikai rendszerek torzulásából fakadóan elnyomó, embertelen, kilátástalan. Célja a társadalomkritika, a gondolatébresztés, a figyelmeztetés, míg az egyik legfontosabb eszköze a jelen problémáinak felnagyítása, hogy rámutasson azok lehetséges következményeire. 

A moldovai író, Iulian Ciocan jelen recenzió tárgyául szolgáló regényének első sorait már 2012-ben leírta, és nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy 2014-ben egy reggel arra ébredjenek az akkor Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten, hogy megérkeztek az oroszok. 

A két idősíkon zajló történet Moldovában játszódik, egy olyan országban, amely a nyugat és kelet vonzásában keresi a maga identitását. Az 1995-ben és 2020-ban zajló történések nemcsak a geopolitikai áthallások és aktualitások miatt figyelemre méltók, hanem azért is, mert egyéni sorsokon keresztül érzékeltetik a posztszovjet térség finom és törékeny társadalmi szöveteit. 

Az időben korábbi cselekmény 1995-ben zajlik. A brassói egyetemet frissen elvégzett bölcsész, Marcel Pulbere nagy reményekkel érkezik haza Kisinyovba, ahol már a vonatállomáson fejbe kólintja a hazai valóság. Többszöri próbálkozás után végül sikerül kiadnia disztópikus regényét, amely 2020-ban játszódik, és ez az időben későbbi történetszál. Ennek főhőse Nicanor Turturică latintanár, aki élné a langyos, eseménytelen, középszerű életét, ha 2020-ban nem szólnának bele az oroszok, azaz a Dnyeszter Menti Moldáv Köztársaság (Transznisztria) nem rohanná le Moldovát.

A történeti hűség kedvéért itt kell megemlítenünk, hogy az alig félmilliós önjelölt szeparatista állam 1992-ben vált külön Moldovától orosz segítséggel, és azóta egy mintegy kétezer fős orosz békefenntartó alakulat állomásozik a területén. 

A regény az orosz geopolitikai fenyegetettség és Moldova belső válságainak metszéspontjában helyezkedik el, szatirikus, ugyanakkor mélyen aggasztó képet festve a posztszovjet társadalomról. Egyszerre groteszk mese és történelmi allegória, amely finom, cinikus humorral, és keserű társadalomkritikával ábrázolja egy kelet-európai ország küzdelmeit a múltjával és a jelenével. Ezért különösen sokatmondó azon olvasók számára, akik maguk is a volt keleti blokk országainak egyikében szocializálódtak a rendszerváltás után. 

A szürreális hangulat és a realitás összefonódása végigkíséri a szöveget, miközben a karakterek életén keresztül megelevenednek a társadalmi és kulturális feszültségek. A szerző bátran használ groteszk képeket, miközben hűen ábrázolja a mindennapi élet szürke abszurditását. Ciocan valamennyi szereplőjének közös vonása, hogy a saját kicsinységük mellett, egyéni és kollektív értelemben is folyton az identitásukat keresik. 

A könyv különösen erős abban, ahogyan bemutatja a hatalom mindennapi jelenlétét és annak a hétköznapi emberek életére gyakorolt hatását. Az orosz katonák érkezése a politikai kontextus mellett szimbolikus eseményként is értelmezhető: a történelem visszatérő ciklikusságára utal, amelyből a régió látszólag nem tud kitörni. Mint ahogy a posztszovjet világ és a moldovai társadalom archetípusait megtestesítő, sokatmondó nevű szereplők is kiszolgáltatva, tehetetlenül vergődnek a kelet-európai komplex valóság és a saját életük rideg keretei között, miközben az egyéni sorsok társadalmi mintázatokat is hordoznak. 

Különösen érdekes volt számomra az, hogy a szerző finoman, de határozottan érinti a moldovai identitás román gyökereit, nem rejtve véka alá annak töredezettségét sem. Moldova számára Románia a Nyugat kapujának tűnik, miközben Románia érdeklődése Moldovával szemben gyakran felszínes vagy pragmatikus. Ez az ambivalencia nemcsak a szereplők mentalitásában, hanem a történet szimbolikus rétegeiben is tetten érhető.

A szerző: Iulian Ciocan
A szerző: Iulian Ciocan

A regény, miközben erősen kötődik Moldova történetéhez, univerzális kérdéseket is felvet: Mit jelent az egyéni és kollektív szabadság? Hogyan képes megbirkózni egy nemzet a történelmi múlt árnyaival, és miként vergődik a saját démonjai szorításában az ember, aki lehet, hogy szabadulni sem akar tőlük? Hogyan formálódik egy nemzet identitása a külső nyomás és a belső gyengeség kettősségében? Miként viselkedik az ember határhelyzetekben, amikor néhány pillanatra kibillen a megszokott, langyos, megalkuvásokon alapuló hétköznapokból, és belehasít a felismerés, hogy a saját gyávasága döntötte nyomorba. 

Iulian Ciocan regénye egyszerre tükör és görbe tükör Moldova számára. A szerző kiválóan elegyíti a szatírát a történelmi allegóriával, miközben élesen kritizálja a posztszovjet társadalom önmagával szembeni engedékenységét. 

A mű leginkább azoknak ajánlható, akik szeretnék megérteni a kelet-európai lét bonyolultságát és iróniáját, érdeklődnek a posztszovjet térség irodalma és társadalmi folyamatai iránt, és szívesen merülnek el egy olyan világban, amely egyszerre abszurd és tragikomikusan ismerős.


Vidd hírét!