Paul Auster az amerikai irodalom egyik kiemelkedő alakja, az ezredforduló egyik legismertebb amerikai írója volt. Szövevényes, helyenként metafikciós elbeszéléseivel olvasók millióit nyűgözte le. Írásaiban az identitás, a véletlen és a valóság megfoghatatlan természetének témáit boncolgatja. Intellektuális és lebilincselő történetmesélési stílusával kritikai elismerést és világszerte elkötelezett olvasótábort szerzett.
Auster 1947. február 3-án született a New Jersey-i Newarkban zsidó szülők gyermekeként. Édesapja kevés szerepet vállalt a nevelésében, édesanyja pedig érzelmi labilitással küzdött. A szülők elváltak, amikor Paul középiskolás volt; ő és a húga az édesanyjával maradtak. A széthulló család mélyen befolyásolta Auster későbbi szemléletét; a széttöredezett identitás és az értelem keresése egy látszólag véletlenszerű világban gyakori témái regényeinek. Ahogy később A magány feltalálása (fordította: Hegyi Pál) című művében írta, életének ez az időszaka meghatározó élmény volt az önmagáról és az őt körülvevő világról alkotott képének kialakításában.
Auster már nagyon fiatalon komoly érdeklődést mutatott a történetek iránt. Gyermekként falta a könyveket, a fikció világában talált vigaszt és menekülést. Tizenkét évesen kezdett verseket és elbeszéléseket írni, majd Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének hatására úgy döntött, hogy író lesz. A Columbia Egyetemen angol és összehasonlító irodalmat tanult, ami révén mélyrehatóan megismerte a nyelv és az elbeszélő szerkezetek sajátosságait.
Miután 1970-ben diplomázott a Columbián, Auster különböző alkalmi munkákat vállalt, fordítóként és szállítmányozási ügyintézőként is dolgozott, miközben megpróbált íróként érvényesülni. Ez a nehéz és bizonytalan időszak, amelyet A magány feltalálása című könyvében dokumentált, termékeny talajnak bizonyult alkotói fejlődése szempontjából. Az elszigeteltség, a névtelenség és a lét bizonytalanságának témái, amelyek újra és újra felbukkannak műveiben, valószínűleg ezekből a meghatározó évekből származnak.
Auster pályafutásában a fordulópontot az Üvegváros (City of Glass, a New York-trilógia első része, fordította: Vághy László) 1985-ös megjelenése jelentette. Az eredetileg egy trilógia első részének szánt Üvegváros felforgatta a műfaj konvencióit, elmosva a határokat valóság és fikció között, és mélyreható kérdéseket vetett fel az identitás és a nyelv természetéről. A trilógia további regényei, a Kísértetek és A bezárt szoba tovább boncolgatták ezeket a témákat.
A New York-trilógia, ahogy a három regény együttesen ismert, megalapozta Auster jellegzetes stílusát: bonyolult cselekmények, megbízhatatlan elbeszélők és a történetmesélés önreflexív megközelítése. Művei gyakran játszanak az olvasó elvárásaival, megkérdőjelezve az elbeszélésről alkotott hagyományos elképzeléseket, és arra invitálva az olvasót, hogy megkérdőjelezze a valóság természetét. Gyakran alkalmaz hasonmásokat, téves személyazonosságokat és véletleneket, ezzel olyan kétértelműség és bizonytalanság érzetét keltve, amely az emberi tapasztalatok összetettségét tükrözi.
A New York-trilógia sikere után Auster regényeit folyamatos kritikai siker övezte. A Holdpalota (1989), A véletlen zenéje (1990), a Leviatán (1992) és a Mr. Vertigo (1994) tovább boncolgatták visszatérő témáit. A legtöbb esetben a helyszín New York; a városhoz – amely szinte önálló szereplővé válik a regényeiben –, annak energiájához és sokszínű lakosságához való mély kötődése a legtöbb írásában fellelhető.
Auster munkássága nem korlátozódik pusztán regényekre. Írt verseket, esszéket, memoárokat és forgatókönyveket is (köztük a Füst és az Egy füst alatt – Beindulva forgatókönyvét, mindkettőt Wayne Wang rendezte, vagy a Lulu a hídon szkriptjét, amelyet egyedül rendezett).
Pályafutása során Auster számos díjat és elismerést kapott. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le, ami globális vonzerejét bizonyítja. Magyarra többek között Vághy László, Szász Imre és Pék Zoltán ültette át a regényeit.
A publikumot írói munkásságán túl Auster magánélete is érdekelte. Auster először 1974-ben nősült meg, Lydia Davis írónőt vette feleségül, akivel közösen egy gyerekük született, Daniel Auster. Davistől 1981-ben vált el, és még ugyanabban az évben feleségül vette Siri Hustvedt színésznőt, közös lányuk, Sophie Auster énekes-dalszerző. Auster felesége 2023. március 11-án jelentette be az Instagramon, hogy a férjét előző év decemberében rákkal diagnosztizálták. Az író végül a tüdőrák okozta komplikációk következtében hunyt el 2024. április 30-án brooklyni otthonában.