A magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, Jókai Mór születésének kétszázadik évfordulóját ünnepeljük 2025-ben. A „nagy mesemondó” páratlanul gazdag életműve ma is kultúránk meghatározó része, hatása a modern magyar prózára vitathatatlan. Az évforduló alkalmából ezt az évet emlékévvé nyilvánította az Országgyűlés. Az emlékév kapcsán országszerte számtalan kulturális program várja az érdeklődőket, miközben érdemes felidézni e kivételes alkotó életútját.
Jókai Mór 1825. február 18-án született Komáromban, ásvai Jókay József ügyvéd és Pulay Mária gyermekeként. A művelt, református nemesi család nagy gondot fordított gyermekük neveltetésére. A kis Móric korán megmutatkozó kivételes tehetsége mindenkit ámulatba ejtett: ötévesen már folyékonyan olvasott, hatévesen pedig első verseit vetette papírra. A komáromi református kollégiumban kezdte tanulmányait, majd a pápai református kollégiumban folytatta. Itt ismerkedett meg és kötött barátságot az önképzőköri munka során Petőfi Sándorral. Itt bontakozott ki irodalmi tehetsége is: több pályázaton díjat nyert novelláival. Középiskola után Kecskeméten a jogi karra iratkozott be, de már ekkor egyre inkább az irodalom vonzotta: első regényén, a Hétköznapokon dolgozott, amely 1846-ban jelent meg.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc meghatározó időszak volt Jókai életében. Március 15-én a forradalmi ifjak között volt, részt vett a 12 pont megszövegezésében. A Március Tizenötödike című lap szerkesztőjeként nem csak szemlélője, de krónikása is volt a történelmi eseményeknek. 1848. március 15-én este épp a Bánk bán volt műsoron a Nemzeti Színházban, a kor ünnepelt színésznője, Laborfalvi Róza játszotta Gertrudis királynét. Ő saját készítésű kokárdáját tűzte fel az írónak, itt kezdődött szerelmi történetük. Házasságkötésük több okból is megütközést keltett Jókai rokonságában és baráti körében (mivel a színésznő idősebb volt és volt már egy házasságon kívül született gyermeke), de az asszony nem váltotta be az aggódók félelmeit, később is jelentős támogatója maradt férjének és írói pályafutásának. Jókai a szabadságharc bukása után néhány hónapig bujdosni kényszerült, többek között a Bükkben rejtőzött. Ezt az időszakot később számos művében feldolgozta. Laborfalvi Róza közbenjárásának köszönhetően végül kegyelmet kapott.
Az 1850-es évektől kezdődött Jókai legtermékenyebb alkotói korszaka. Regényei egymás után jelentek meg, és hamar a kor legnépszerűbb írójává vált. Olyan máig híres művek születtek, mint az Egy magyar nábob (1853), a Kárpáthy Zoltán (1854), Az új földesúr (1862), A kőszívű ember fiai (1869), a Fekete gyémántok (1870) és Az arany ember (1872). Munkabírása legendás volt: naponta akár 16 órát is írt, egy-egy regényét néhány hét alatt vetette papírra. Művei folytatásokban jelentek meg az általa szerkesztett lapokban, az olvasók pedig izgatottan várták a következő részleteket. Történetei a romantika minden szépségét felvonultatták: kalandos cselekményvezetés, eszményi hősök, váratlan fordulatok jellemezték írásait.
Jókai aktív közéleti szerepet is vállalt: országgyűlési képviselőként tevékenykedett, számos lap szerkesztőjeként dolgozott. A Magyar Tudományos Akadémia tagjaként is elismerést szerzett. Laborfalvi Róza 1886-ban bekövetkezett halála után magányos évek következtek, ezalatt felesége unokájánál, Feszty Árpádné Jókai Rózánál élt. 1899-ben, 74 évesen feleségül vette a nála jóval fiatalabb Nagy (Grósz) Bellát, ami társadalmi botrányt kavart. 1904. május 5-én hunyt el Budapesten. Temetése nemzeti gyásznap volt, koporsóját ezrek kísérték utolsó útjára.
Jókai öröksége ma is eleven: művei nem csak az irodalomoktatás részei, de továbbra is népszerű olvasmányok. Történetei számtalan film, színdarab és musical alapjául szolgáltak. Egyedi nyelvezete, humora, iróniája, természet- és társadalomábrázolása időtállónak bizonyult.
Jókai 200
A bicentenárium alkalmából szervezett emlékév gazdag programkínálattal készül. A Petőfi Irodalmi Múzeum átfogó kiállítással tiszteleg az író előtt, szülővárosa, Komárom egész éves programsorozattal emlékezik híres szülöttére. Az Országos Széchényi Könyvtár nagyszabású digitalizálási projektbe kezdett, amelynek célja, hogy Jókai teljes életműve szabadon hozzáférhető legyen az interneten. A Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi konferenciát rendez, ahol neves irodalomtörténészek értékelik újra Jókai munkásságának jelentőségét és aktualitását. Az ország számos színházában műsorra tűzik a Jókai-művekből készült adaptációkat. A közmédia csatornái egész napos műsorfolyammal készülnek 2025. február 18. megünneplésére. Az emlékév kiváló alkalom arra, hogy újra felfedezzük Jókai időtlen értékeit. A változatos programkínálat lehetőséget teremt arra, hogy minden korosztály megtalálja a számára érdekes megközelítést. A szervezők bíznak abban, hogy a bicentenárium hozzájárul ahhoz, hogy Jókai művészete továbbra is szerves része maradjon kulturális identitásunknak. A részletes programokról és az emlékév eseményeiről tájékozódni a média különböző fórumain lehet.
Végezetül pedig az Olvasóterem profiljához igazodva, hadd ajánljam a Móra Kiadó A fiú/lány, aki… sorozatának idevágó részét: A fiú, aki mindent el akart mesélni. A könyv fülszövegét idézem: „Jókai Mór, a nagy mesemondó is volt egyszer kisfiú. Neki is volt anyukája, apukája, és ő is félt új iskolába menni. Neki is voltak idegesítő osztálytársai (például egy bizonyos Petrovics Sándor), ő is volt szerelmes, forradalmár, neki is voltak hobbijai. Hogy hogy lett közben a magyar irodalom egyik megkerülhetetlen alakja, és egyik legtermékenyebb írója?” Ezt meséli el Kiss A. Kriszta kötete, amelyet Takács Viktória illusztrációi gazdagítanak.