Száraz Miklós György elképesztő plaszticitással, szókinccsel és humorral tud láttatni. Egy-két, a regény egészéhez képest picit disszonánsnak ható igét kivéve minden egyes szó a helyén van és nagyon ott van. A Scolar Kiadó gondozásában megjelent könyv a maga letisztult, mondhatni minimáldizájnos borítójával az eddigi legjobban sikerült kiadás. Olvasni kell és olvastatni.
A 17. század végi Amszterdamban játszódó regény díszleteiben néha olyan, mint egy Vermeer-festmény. Rendkívül jók a közvetett jellemzések: az ételek, a korabeli társadalmi struktúra, a ruházat, a mesterségek, még az illatok-szagok is. Az ember olvas, és rájön, hogy voltaképpen semmi sem változott, noha vannak már boldog helyek a világon, ahol törvény szabályoz néhány, eddig lábbal tiport alapvető jogot.
Aki hagyományos családregényt, netán holokauszttörténetet vár az elsőkönyves Katya Petrovszkaja Talán Eszter című kötetétől, és legyintve elmenne mellette, mert tizenkettő egy tucat, ne tegye. Ez nem olyan, mint a többi. A Megvető Kiadó gondozásában megjelent regényt családi fotók teszik még bensőségesebbé, hitelesebbé. Izgalmas a szövegben előforduló, lefordítatlanul szereplő idegen nyelvű szavak és mondatok használata.
