A Dűne messiásában újabb árnyalatokat kapnak a szereplők, így az első részből megismert karakterek még komplexebbé válnak, ez pedig a történetnek is újfajta mélységet ad. Lenyűgöző és egyedi könyv, méltó folytatása a Dűnének.
Morgan regénye magán hordozza a korábbi könyvei ismertetőjegyeit, kezdve a világgal, a detektív elemeken át a főszereplőig, aki a tőle már megszokott keményvágású antihős, rengeteg hibával és cinikus világszemlélettel. Ehhez még hozzáadódik a noir műfajból oly jól ismert komor hangulat, a rengeteg erőszak és szex, a végeredmény pedig egy érdekes, ha nem is túl erős és egyedi sci-fi.
A regény cselekménye Kekon szigetén játszódik, és két rivális klán, a Nincs Csúcs és a Hegy közötti folyamatos utcai és politikai összetűzések állnak a középpontjában. Fonda Lee kitűnően keveri a hollywoodi gengszter filmek stílusát a mágiával, mindezt úgy, hogy az ne menjen a történet kárára.
Stålenhag regénye az elmúlt évek egyik legegyedibb alkotása, egy művészeti album tele szebbnél-szebb képekkel és festményekkel, amely a ‘80-as évek Svédországának egy fiktív darabját hivatott bemutatni az olvasónak, egy olyan tájat, ahol különös repülő szerkezetek szelik az eget és hatalmas robotok járják a szántóföldeket. Azonban a Mesék a Hurokból pozitívumai sajnos kimerülnek a gyönyörű képekben.
A Tündevér az öt kötetes Vaják-saga első része, amely közvetlenül A végzet kardjában található Több annál című novella eseményei után játszódik. Ciri, a cintrai királyné unokája és a trón örököse Kaer Mohrenban, a vajákok “fészkében” tanul Ríviai Geralt és társai felügyelete alatt, azonban a múltban átélt és látott borzalmakat nehéz elfelejteni.
A Viharidő a Vaják-saga utolsó kötete után több mint tíz évvel megjelent előzményregény, ráadásul konkrétan még csak nem is kapcsolódik az öt részes sorozathoz, viszont a két novelláskötet után elolvasva nyilvánvalóvá válik, hogy még így is rengeteget hozzá tud adni az Andrzej Sapkowski által megálmodott világhoz.
A végzet kardja kronológiailag a Vaják-sorozat második részének tekinthető, és akárcsak Az utolsó kívánság, úgy ez is egy különálló kötet. Annak ellenére, hogy a könyvben szereplő hat történet mindegyike Ríviai Geraltról szól, nem része Sapkowski öt regényből álló Vaják sagajának, bár a Több annál című novella közvetlenül az előtt játszódik.
Philip K. Dick regénye tömören és lényegre törően mutatja be a fogyasztói társadalmat, annak minden hibájával együtt, kezdve a magányosan élő “társas lény” hétköznapi nehézségeitől, egészen a telhetetlen vállalatok hatalmi harcáig. Az Ubikban az író egyszerre foglalkozik múlttal, jelennel és jövővel, regényében a valóság és az illúzió határai elmosódnak.
A történetek sok helyen emlékeztetnek az általunk ismert mesékre és szereplőkre, olykor konkrétan ezeknek a feldolgozásai, ez pedig különösen olvasmányossá varázsolja Sapkowski művét. Vannak itt varázslók, vérszomjas szörnyek, kicsinyes királyok, elátkozott hercegek és gonosz mostohák által üldözött hercegkisasszonyok is.
A Wadon királyainak folytatása komorabb, és bár a teljes szöveget áthatja az író cinikus humora, az egésznek nincs akkora súlya, mint az előző kötetben. A Véres Rózsában Eames komoly témákat feszeget, mint például a hatalommal való visszaélés és az elnyomás, a poszttraumatikus stressz szindróma (PTSD) és a szülő-gyermek kapcsolat.
