„…senki nem veszi észre az ornamenst a hegyi patakban vagy az akkordot a hegyekben vagy a mintát a homokban. Nem kell észrevenni a dolgokat ahhoz, hogy szépek és igazak legyenek.” – írja Olga utolsó levelében. A nő csendes, kitartó szerelme, amelynek látszólag nem sok értelme volt, és hűsége, mely se neki, se Herbertnek nem hozott beteljesülést, igazolják a fenti kijelentést. És igazolják azokat, akik anélkül élnek szépen, hogy elismerésre várnának.