Darvasi László novelláskötetében a szövegek hiányokból építkeznek. Úgy ragadják meg az elbeszélhetetlent, hogy meg sem próbálják szavakba önteni, inkább köré szövődik a nyelv, kirajzolva a hiányzó dolgok negatívját. A hiány-mozgások a kötet egészében és egy-egy szövegben egyaránt működnek, ettől válik olyan töménnyé és émelyítővé az elbeszélések sora.